Miért vagyok attól rossz ember és rossz anya, mert nem lógok a gyerekem fenekében 24 órából 24-et? És miért lennék attól rossz anya, hogy nem akarok mindig a gyerekeimmel játszani?

Szerintem egyàltalàn nem sok az az 8dő amikor nem veled vannak. Ha az apjuk otthon lenne, ő is jàtszana velük, akkor nem 24 òràban veled lennének. Neked is kell az ènidő, ha a szomszèd nèni segìtsègèvel tudod megoldani, akkor ùgy. Anyàd lehet fèltèkeny, hogy nem rà bìzod a gyerekeket, hàt ìgy jàrt.

Nem értem, mi a baj azzal, hogy a kérdező bevallja, hogy nincs kedve babázni. Nincs kedve, kész. Miért lenne? Felnőtt nő, nem egy kisgyerek. Szerencsére kötelező az óvoda 3 éves kortól, ami pont jó arra, hogy kortársakkal babázhasson a gyerek, akik nem unják azt, otthon pedig már lehet olyat játszani, ami mindenkinek megfelel. Azt hiszitek, egy gyerek nem érzi meg, hogy a felnőtt csak tetteti a lelkesedést, amikor játszik, miközben rohadtul unja? Pontosan tudni fogja, hogy az anyja a társast élvezi, a babázást meg utálja, akkor is, ha eljátssza, hogy nem. Ne álszenteskedjünk már. Tényleg el lehet játszani a kicsikkel egy darabig, és visz annak a lendülete, hogy látja az ember az örömet rajta, de azért nem lehet örökké csinálni. Én 9 éves koromtól több nyarat is azzal töltöttem, hogy a kisebb testvéremre, később testvéreimre kellett vigyáznom, őket szórakoztatnom, velük játszanom, altatnom őket délután, sőt, velük feküdni az ágyban. Én magam is gyerek voltam, de az ellenségemnek nem kívánom, olyan unalmas volt a monoton óvodás játékokat játszani velük egész nyáron, hogy néha el is sírtam magam. És gyerek voltam! Akkor milyen ugyanez felnőtt, egészséges nőként? Arra valók a kortársak.