A gyerekek miért olyan finnyásak?

A kisgyerekek általában ódzkodnak a szokatlantól, legyen az étel, személy, hely, vagy bármi más. Nehezebben dolgoznak fel új ingereket, mint mi, és ez a számukra ismeretlen ízekre is igaz.

Ennek az lehet az oka, hogy minden új inger "betörése" a jól megszokottság, a biztonságérzet megrendülésével jár, ami - lévén kisgyerekek - az esetükben még elsődlegesebb, mint egy érettebb embernél.

Az új iránti vágy, a felfedezés izgalmának keresése serdülőkorban jelenik meg, ekkor van az pl. hogy a kamaszok ráunnak a mamafőztjére és elkezdenek mindenféle gyorskaját enni ebédre.

Aztán az időskorra, mikor újra védtelenné válunk, ismét elkezdünk ragaszkodni a megszokotthoz.

Ahogy az első írta.

Van aki alapból nem tud olyan ételeket készíteni ami zöldséges,vagy változatos. Tehát az igazi magyar konyhán megragadt. Tehát pörkölt,brassói,sült hús,rántott hús blabla.

Így a gyerkőc nem ismeri meg az ízeket,mikor nagyobbak lesznek akkor pedig bizony ki is fejezik nemtetszésüket ha nem megszokott kaja van.

Dadusként ezt oviban sokszor látjuk.

Egy gyerkőc megragadt bennem évek óta,ő konkrétan a leves levén,kenyéren és kekszen kívül mást szájába nem vett.

Gondolok itt a kalácsra,vagy sütire..nem!!! Semmit. Anyuka el is mondta hogy babakora óta válogat. És ő persze hogy ne éhezzen adott amit a gyerek legalább megevett. Így viszont semmi mást nem !

Az én gyerekem pl nem ilyen.

De szerintem sokan ott követik el a hibát, hogy felkínálják a gyereknek a hűtő tartalmát ha valamit nem kér.

Sógoroméknál voltunk 2 hetet Amerikában kint pár éve, mikor még ott éltek. És minden reggel úgy telt náluk, hogy a gyerek nem kérte a vajas kalácsot. Kért helyette joghurtot. Anya felbontotta neki, azt se kérte, inkább kért szendvicset, anya megcsinálta neki azt sem kérte, kért bundáskenyeret, anya sütött párat, mire kisült azt se kérte, vége az lett, hogy nem is reggelizett végül.

Azóta is finnyás, szinte semmit nem eszik meg.

Nálunk ilyen nincs, kap enni normálisan, ha nem kéri, akkor nem parolázok neki meg sütök 5 félét. Akkor majd következő étkezéskor eszik. Éhenhalni biztos nem fog..

De eddig még nem is volt olyan, amit ne evett volna meg, minden étkezésnél leül velünk normálisan, és eszik, látja hogy ez a szokás.

Egyik gyerekem mindenevő, bármit kipróbál.

Másik gyakorlatilag fényevő. Az ovi se hozta meg az étvágyát.

Ugyanaz a nevelés. Erre varrj gombot! ;)

Jaj de nagyon tudja a tutit mindenki egy jó evő gyerekkel 😂

Hát az első gyerekem alapján engem is el lehetbe mondani mindenféle szaranyának, meg béna szülőnek, aki nem tudja megnevelni a gyerekét. Mert kb. 3 eves koráig alig evett meg valamit. Ha fejrealltam sem kellett semmi. Igen, képes volt egész nap éhezni inkább, kipróbáltam. Igazából mindent próbáltam, amit az okosok mondtak. Vagy evett max 4-5 falatot, hogy ne érezze annyira az éhséget, vagy semmit, képes volt egész nap nem enni. Mindenkitől megkaptam mindent, hogy mert engedek neki, mert ő parancsol, mert elkényeztetett, mert szarul főzök (másé se kellett neki amúgy), a lényeg, hogy én basztam el, az én hibám.

Nos, a második gyerekem eszik. Nagyon szívesen, örömmel, bármikor, bármit. Zöldség, gyümölcs, tészta, hús, szósz, kenyérféle, teljesen mindegy neki. 15 hónapos, többet eszik, mint az 5 éves nővére, aki egyébként 2,5 eves korától sokat javult, de most is néha borzasztó, amit művel. Semmit nem csináltam másképp, ő mégis eszik. Akinek nincs ilyen gyereke, az el se tudja képzelni, milyen ez, de tényleg az van, hogy néha fejre is állhatsz, nem fog enni. Az az anyuka, aki 5 félét készít, meg kergeti a gyereket a kajával, higgyétek el, nem így kezdte. Általában mire ebbe a fázisba eljut az ember, már minden létező tanácsot kipróbált. Tapasztalat.

Jólvan, senki se mondta, hogy nincs rosszabb étvágyú gyerek. De nagyon sok olyan van, ahol már a pár éves gyerek h*lyének nézi a szülőt, aki mindent elé pakol, csak hogy egyen valamit, mikor van a gyerekben önfenntartási ösztön, nem fog éhen halni úgy, hogy ételhez juthat.. És ezért lesz finnyás.

Én is ismerek olyan 40 éves embert is, aki úgy nőtt fel, hogy az anyja kb 3 félét főzőtt mindig, mást nem, és most 40 évesen is kb azon él, meg szendvicsen. Nem eszik meg egy tál pörköltet, egy főzeléket, egy levest, vagy akármit.. Ne mondja senki, hogy nincs összefüggés azzal, hogy gyerekkorában ugyanazon élt kb..

Az az összefüggés, hogy szoronganak, félnek a változástól, a mástól.

Sok ilyen ember van, sokkal kevesebb jelentősége van a nevelésnek, mint gondoljuk.

Nekem csak az almapürét ette a gyerekem, onnantól semmi mást egy évig, pedig 1 hét múlva új ízt vezettem volna be.. Aztán 2-3 éves kora közt nem ette meg az almát, most meg néha csak. Étkezésnek köze nincs a szokásokhoz.. én pörköltön nőttem fel, sosem szerettem, évente egyszer eszek csak, pedig minden 3. nap valamilyen pörkölt volt.