Hogy viselik a gyerekek a bezártságot? Kicsik nagyok? Napirend?

Együttérzek! Mi is 3. hete vagyunk itthon a 4 éves kislányommal. Tüdőgyulladása volt... Ma jött el a mélypont... Lementünk délután egy kicsit a parkba. Egyke, panelban lakunk. Egy hete egyáltalán nem voltunk lent... Féltem, ő nagyon beteges és gyenge immunrendszerű gyermek. De muszáj volt lemenni.

Sokat játszunk. Puzzle, duplo, sok babája van, gyurma (fagyis,tésztagyáros),csodahomok. Szóval elvagyunk ketten. Apuka dolgozik.

6 éves lányom van, szintén egyke, társasház.

Apa dolgozik egész nap.

Van egy kis udvarunk,oda szoktunk lemenni 1 órára ,hintázik , focizunk ilyenek.

A lakásban meg társasotunk, lego, rajzolunk, kifestőzünk,énekelünk, táncolunk, mesét nézünk,van hogy tableten jászik,meg gyakorolunk,mert iskolába megy majd.

Nagyon sajnálom, igazán együttérzek, bár teljesen más cipőben járok, két gyerkőc van pici korkülönbséggel (5,5 éves és 7 éves), kertes házban lakunk, mi nagyon jól megvagyunk. De! Tavaly költöztünk ide, előtte világéletemben panelben laktam, a gyerekek is oda születtek. Ha most még a lakásban laknánk, azt hiszem, eret vágnék.

Szóval minden tiszteletem a lakásban lakóké.

És valóban, a gyerekek egy idő után játszótársai egymásnak, ez is igaz. Nehéz lehet egy gyerkőccel. Kitartást!

Egy 2 évesem van, és 20 hetes terhes vagyok. Őszinte leszek, rémálom az életünk. Ő már baba kora óta olyan gyerek, aki csak akkor van el, ha nagy nyüzsgés, sok ember veszi körül. A vírus előtt bölcsi után, este 8ig mindig játszóterezni kellett, mert itthon folyamatosan hisztizik, nyafog, egyedül semmivel nem tudja lekötni magát, ha én oda ülök vele játszani, akkor is minden csak 10 percig érdekli, aztán megy a nyafogás, a nyakamban ugrálás. Hatalmas a mozgásigénye. Egy másfél szobás panellakásban élünk, az alsó szomszéd napi 5x jön fel őrjöngve, hogy ültessem le a gyereket, mert szakad rá a plafon, nem tud pihenni. Persze őt is megértem, de ő is megérthetne minket, hogy nem tudom levinni a játszótérre, hogy lefárassza magát, akkor mégis mit csináljak?

Állandóan bőgök, ki vagyok a hormonoktól, meg ettől az egész helyzettől, fogalmam sincs, hogy fogjuk ezt túlélni.

Az első két nap fos volt, nem tagadom. Aztán a gyerek mondta meg a frankót: csináljunk úgy, mintha lenne ovi. Azóta tartjuk az ovis napirendet, és mindenki boldog. Reggeli után vagy az udvaron vagyunk (csak egy homokozó van meg 30nm beton) vagy kézműveskedünk. Aztán együtt megfőzzük az ebédet, eszünk, majd csendes pihenő. Utána uzsonna, játék, majd vecsorakészítés.

Én attól vagyok ki, hogy ebben én sehol se vagyok. Megszűntem létezni, csak a gyerek van, én meg kb az ő egyik testrésze.