Anyukák. Ti örültök amikor babakocsiban sétáltatjátok a gyereket és odamegy valaki? Milyen édi bédi, hát hogy hívják a kisbabát? Na halljuk. Vagy csak egyszerűen dícsérik.

Mi falun lakunk, de városból költöztünk ide, és nem is ismertem senkit, amíg el nem mentem szülni. Akkor persze sokat sétáltam, és számomra ismeretlen alakok jöttek oda, hogy etyele-petyele, de édes. És mind tudta ki vagyok és hol lakom. Ah falusi öreglányok, jobb dolguk sincs. Én egyikről sem tudtam, hogy ki.

Igen, nekem fura volt, nem hajtottam el őket, de most biztos nem hagynám.

Mostanában nincs is baj a távoltartással. Sőt, kell is.

De normális helyzetben, nem gondoljátok, hogy a gyerek -akármilyen kicsi is- megérzi, meglátja rajtatok a barátságtalanságot, a mosolygó, kedvesen beszélő idegennel való szembenállást? Esetleg a kizárólagos birtokoltságot?

Tévedsz.

Igaz, hogy amikor az enyémek kicsik voltak, tényleg tisztábbak voltak az emberek, sokan hordtak maguknál kis szappantartóban nedves zsebkendőt kéztörlésre, ha kell.

Hogy mennyire volt tiszta valaki, azt meg a cipőjéről lehetett látni.