3-4 gyerekkel otthon levő szülők, hogy bírjátok?

Szerencsére jól!Én csak azt az anyukát nem irigylem,akinek home office!Respect nekik!!!

Nálunk 7,6 és 2 éves van.Elsőssel tanulunk,ovissal feladatlapozunk,közben a kicsi is rajzol,játszik.Főzni is kell,mosni,takaritani,állatok vannak,kert van.Na mivel eddig is ez volt az életem,így,hogy csak itthon vannak,sokkal könnyebb!!!Feladat kicsit több,mert napi 4-5 étkezés van,tehát több a mosatlan,többször kell nekiállni enni adni.Eddig ugye napközben csak kettőnkről gondoskodtam.

Viszont nem kell rohangálnom,vinni oviba,suliba,ilyen edzés,olyna néptánc,zongora stb.....Több erőm és időm maradt!Még nekünk azért könnyebb,mert udvar is van,bicikliznek,játszanak ott.

Na aki még munka mellett le sem tud menni,hogy a gyerekek kieresszék a bennük lévő feszkót,hát tényleg megértem!

Nekem 3 gyerekem van, egy 1.5 éves, egy 4.5 éves és egy 11 éves, szóval 3 teljesen más igényű korosztály. 3 szobás lakásban élünk, a belvárosban, és még egy erkélyünk sincs. A két nagyobb gyerek van közös szobában, a kicsi még velünk alszik a hálóban, a harmadik szoba pedig egy hatalmas játszószoba. Külön nappalink, étkezőnk nincs, csak egy kisebb konyha, oda van egy asztal beszuszakolva, ott eszünk. Tavasz végén költöztünk volna kertesbe egy rakás szobával, de leállt a felújítás. Szóval ilyen körülmények között kell

- a férjemnek privát elvonulós helyet biztosítani a home officeban végzett munkához

- az iskolásnak csendes elvonulós helyet biztosítani a tanuláshoz

- és a két kicsinek csöndes elvonulós helyet biztosítani a mindig különböző időpontokban esedékes délutáni alváshoz (a kicsi délben, az ovis 2-kor aludna).

És ez bizony nehéz. A masik nehézség a főzés. Valaki írta, hogy 20 perc alatt dobja össze. Hát én nem tudom, milyen étel van kész hámozással, szeleteléssel, elkeszítéssel, aztán mosogatással 20 perc alatt, de nálam minimum másfél óra a napi főzés, de csak ha kora reggel felkelek, és még egyedül megcsinálom. Ha hulla vagyok, és kicsit tovább alszom, már lőttek a délelőttömnek, mert a gyerekek közreműködésével minden kétszer annyi idő. Merthogy legalább 3 félét kell egy nap, mert nem mindinki eszik meg mindent, és mert senki se akarja ugyanazt enni ebédre, mint vacsira. Ráadásul egy öt fős család olyan, mint egy kisebb sáskahad. Nyáron azért más, mert olyankor sokszor nem otthon eszünk, hanem mondjuk strandon, étteremben, gyrososnál, nagyiknál, vagy bárhol, ahol épp járunk, ráadásul férj olyankor is a munkahelyi menzán eszik. Most nem járunk sehol, csak itthon, nincs menza, főzni kell.

Aztán további nehézség a tanulásban való közreműködés a két kicsi mellett. Hiába 11 éves már a nagy, eddig olyan szintű számítógépes ismeretekre nem volt szüksége, mint most. És a technikai segítségen túl tartalmi segítséget is igényel az anyag elsajátításához. Bár az osztálytársak szüleinek beszámolói alapján nálunk még mindig jobb a helyzet. Sokan azt írják, hogy reggeltől estig szenved a gyerek a házikkal, és állandó szülői közreműködést igényel a tanulásban. Ennél a lányom önállóbb szerencsére, de azért nem teljesen. Amúgy az ország egyik legjobb sulijába jár, ahol igyekeznek komolyan venni ezt a távoktatást. Viszont amíg én tanulok a naggyal, apa meg dolgozik, a kicsik sem akasztják szögre magukat. Sokszor érzem, hogy osztódnom kéne ahhoz, hogy mindenki kiegyensúlyozott legyen. Semmi másra nincs időm, mint a gyerekekkel foglalkozni és háztartással, ami nem feltetlenül rossz, de most mintha erre a kettőre is kevés lenne a rendelkezésre álló idő. Mindig maradnak dolgok, amiket nem csináltam velük, pedig kellett volna.Tegnap akadt egy kis halaszthatatlan munkám délelőtt, hát máris kész káosz volt a napunk. Én egyszerűen nem szánhatok másra időt, csak a családra. És hiába imádom a családom, néha massal is kellene foglalkoznom, plusz egy kis szabadidő is jól esne.

Mindezek tetejében múlt héten én voltam beteg, ezen a héten a férjem volt az.

És vasárnap óta nem voltunk kint.

Mindemellett persze van egy melegsége is ennek a folyton együttlétnek, amit nagyon is lehet élvezni, de közben igenis piszok nehéz, akárki akármit mond. Számomra abszolút az emberség hiányáról árulkodik, ha valaki azért szól be egy szülőnek, amiért nehéznek találja ezt a helyzetet. Fura lehet ennyire empátia nélkül élni.