Mit tegyek ha 4. -es gyereket nem lehet rávenni hogy tanuljon? Hogy vegyem rá?

Én nem vagyok egy terroranya, de ha a 10 éves gyerekem befogná a fülét, amikor hozzá beszélek, hát akkor megnézhetné magát... (megnézhette volna, mert már mind a három 16 felett van).

Ez így nagyon nem jó, és most kell lépnetek valamit, mert egyre nehezebb lesz.

Természetesen nem fizikai fenyítésre gondolok, annak nem vagyok híve, de az ilyesmit akkor is valahogyan büntetni kell szerintem. Ezt egy gyerek nem engedheti meg magának a szüleivel szemben.

Fú, azta... 9-10 éves akkor kb? Hogy jutottatok idáig? Nem egyértemű neki hogy nem tanítási szünet van?

Ha nem csinálja meg, nincs játék, nincs tévézés, nincs kütyüzés, nincs nasi, nincs SEMMI.

Mégis mivel tölti a napjait??

Nekem 3 fiam van, nem a levegőbe beszélek... ki a főnök nálatok, a gyerek?

Nálunk ugyanez van, csak nem fülbefogással, hanem hisztivel.

Szomorú.

-.-

3-as vagyok. Óvodások még a fiaim.

Ennek ellenére múlt hétvégén többször is leültünk és átbeszéltük velük, hogy nem lesz ovi, de nincs szünet, vészhelyzet van (nem túldrámázva de legyenek képben).

Lefektettünk pár alapvető szabályt, a napirendjük teljesen olyan mintha intézményben lennének, reggel időben kelünk, reggeli fogmosás öltözés mintha mennénk el otthonról... sok szabad játék hiszen 5 évesek, de amikor az oviban irányított foglalkozás van akkor itthon is leültetem őket színezni, feladatlapozni, verset-mondókát tanulni. Nincs extra tévézés csak mert itthon vannak... Ez még a home office mellett is belefér. 5 évesen full vágják a helyzetet, normálisan telnek a napjaink.

Szerintem üljetek le egy hosszabb beszélgetésre ti is. Nem kellenek nagy szavak, hogy ő érdeke meg hasonló bullshit, csak legyen tisztában vele hogy k.ra nem nyáriszünet van, és kötelessége van amit előbb el kell végezni hogy utána pihenhessen. Én a házimunkába is bőven bevonnám amúgy a tanulás mellett.

Akkor csinálja apránként, hogy mindig egy kicsit tesz hozzá.

A negyedikes feladatok amúgy még nem annyira megerőltetőek,

tehát ha van benne szándék, akkor szerintem gyorsan végez vele. A feladatokkal.

Határozza el magát, minél gyorsabban , minél előbb legyen túl rajta, hogy utána foglalkozhasson már csak azzal, amit szeret.

Amúgy valahol meg lehet őt érteni.

Vagy pl ossza be, hogy akkor mondjuk "ma délelőtt megcsinálja a matekot", "ma délután megcsinálja a magyart", "kövi nap délelőtt megcsinálja a környezetismeretet", stb.

Ja és amúgy ne követeld tőle folyamatosan, egyfolytában, mert minél inkább hajtogatod, annál inkább nem akarja majd csinálni, így meg rossz jegyet fog kapni rá. Ezt még esetleg elmondhatod neki, hogy ha nem akar megbukni, akkor igenis tenni kell a dolgokat, mintha iskolába járna. De ezt egyszer, és utána egy darabig hagyjad szerintem, mert minél inkább erőlteted, annál inkább nem akarja majd megcsinálni, és csak ideges lesz; és annál nehezebb lesz neki ráhangolódni, rákészülni, hogy megírja.

Mert pl azzal neki akarsz jót, hogy ne bukjon meg. Itt most ez a számonkérési forma van, ha megcsinálja, szépen kap ötöst, ha nem , akkor meg feketepontokat, vagy egyest. Pedig ha alapvetően jóeszű gyerek, kár lenne érte, ha megbukna,mert annál később kezdhetné el az életét. Tudom, hogy az iskolás lét nem élet, de legalább meg kéne adnia saját magának a lehetőséget,hogy ne csússzon, mert egy tanévet szerintem egyszer is elég nagy szívás megcsinálni. Ez meg már itt a finish, már tavasz van, már csak pár hónap lenne belőle egyébként is, addig bírja ki. És legyen kitartó, és majd meghozza gyümölcsét a kitartás, mert nem kell majd évetismételnie.

Be fogja a fülét mikor hozzábeszélsz? És még a feladatot is megcsináltad helyette? Hahó! Ébresztő! Ki a főnök nálatok?

Semmi gond, majd megkapja sorra az egyeseit. Megbukik, elköszönhet a barátaitól, mert jövőre új osztályba kerül, és akkor majd lesz ideje újra tanulni a a negyedikes tananyagot.

Nem rávenni kell, hanem egyszerűen le kell ültetni, hogy végezze a kötelességét és pont. Utána lehet játszani vagy amit szokott..

Nekem harmadikas, de nagyon nehéz.

Az elején elmagyaráztuk neki, hogy most miről szól ez a helyzet, jó, persze, érti ő.

Az első házi feladat az volt, hogy írjunk egy napirendet, hogy hogy fognak zajlani a napjaink. Neki nagyon kell is, mert szétesne különben. Tehát felkelünk fél 8-kor, reggeli, aztán 8-tól tanulás. Kis szünet, tanulás, ebéd, levegőzés, tanulás. Ez így mind működne is, persze, csak nekem közben dolgoznom is kéne. Ha valamiért ott kell hagynom, borul az egész, ha mondom, hogy akkor most megyek, mert a főnököm kért valamit, most csináld egyedül, fél óra múlva bemegyek, és játszik. Neki sem állt. Ha felemelem a hangom, hiszti, sírás.

Persze most nekem is biztos sokan mondják, hogy rosszul neveltem. Hát, nem neveltem rosszul, ő adhd-s, sni. Már megbántam amúgy, hogy bekódoltattam, bár legalább én tudom, hogy miért ilyen. De ahogy az osztályt elnézem, kb. a gyerekek fele ilyen, mint az enyém. Nem nevelés kérdése!!!

Hozzáteszem, a másik gyerekem meg tanul teljesen egyedül, szóval én nem gondolnám, hogy én rontottam el.

Ő egyszerűen ilyen. Ha ott ülök mellette, csinálja, kb. fél órát. Ha otthagyom valamiért, feláll, abbahagyja ő is. Fél óránál többet nem tud koncentrálni, szünetet kell tartani. Hozzáteszem, hogy azért ezt nem nevezném digitális oktatásnak, hogy elküldi a tanár az anyagot, aztán anyuka csináljátok meg otthon. Ők még sokat játszanak órán is, változatos feladatok vannak, szóval ez így a gyereknek dögunalom. Én meg nem vagyok alsós tanítónő, én nem tudom eltáncolni az anyagot a gyereknek, csináljuk a tankönyv feladatait, aztán ennyi. Persze, hogy unja.

Mi megcsináltunk mindent első héten, de nagyon sok balhé árán, és elegem van az egészből. De ahogy olvasom a kommenteket a FB-on ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül. Kevés ám az olyan gyerek, aki önként és dalolva odaül tanulni.

A napirendet ajánlom én is neked, amíg nem csinálta meg a napi feladatait, nincs játék, nincs számítógép, nincs semmi más.

Azt is meg kell értenie, hogy ez nem anyuka az ő személye ellene szóló merénylete. És te is értsd meg, hogy ő sem téged utál, hanem a helyzetet.