Van más is, akit a közeg tartott vissza attól, hogy szakmát tanuljon? Esetleg szülő, aki emiatt nem akarta ipariba íratni a gyerekét?

Mindig voltak olyan szakmák, amik érdekeltek (pl. cukrászat), viszont a közeg miatt eddig még nem tudtam rávenni magamat arra, hogy beiratkozzak egy képzésre és annó ugyanezen oknál fogva a szüleim is azt szorgalmazták, hogy menjek gimnáziumba. Ki is fejtem, hogy konkrétan mire gondolok: Én ilyen tipikus "jó gyerek" voltam, mindig jó tanuló voltam és szerettem is tanulni, versenyekre jártam és a szabadidőmben is nyelvet tanultam, sokat olvastam vagy a barátaimmal bicajoztunk, beszélgettünk stb. Viszont a szakiskolába jellemzően nem a hozzám hasonló diákok jártak, hanem inkább a "züllöttebb réteg" (és most ezzel nem szeretnék megbántani senkit sem, mert tudom, hogy vannak kivételek is), akik lusták voltak, nem tanultak, cigiztek, ittak, a parkolókban bandáztak, vandálkodtak stb., és az iskolának sem volt túl jó híre, mert több rendőrségi ügy is kötődött hozzá (pl. drogok, verekedések), illetve a tanárok sem vették komolyan a feladatukat. Na most a szüleim érthető okokból nem szerették volna, ha ilyen környezetbe kerül a gyerekük, emiatt végül egy gimiben kötöttem ki, jelenleg pedig egyetemre járok. Nem bántam meg, mert a gimiben tényleg megtaláltam a helyemet és olyanok vettek körül, akiknek szintén fontos van a tanulás és közelebb álltunk egymáshoz értékrendben, gondolkodásban, személyiségben. Az egyetemet is szeretem, nagyon szívesen foglalkoznék ezzel a jövőben. Ugyanakkor valahol mégis bennem van az, hogy engem érdekelnek ezek a picit kreatívabb dolgok is, hogy a két kezemmel alkothassak és jó lenne, ha nem csak a netről tudnék tanulni, viszont a környezetemben a felnőtt képzések sem sokkal bíztatóbbak...