Szülők! Hogy lehet rávenni egy 14 éves gyereket arra, hogy tanuljon!? Én vagyok a magántanára, a szülei nem foglalkoznak vele!
Pár hónapja tanítom és ma láttam az ellenőrzőjében, hogy minden tárgyból bukásra áll. A gyerek szülei elváltak, az anyájával él, de amikor tanítom, az apjánál vagyunk. Az apjának új családja van. Szóval biztos, hogy lelki dolgok is állnak a hátterében annak, hogy nem tanul. Se az apja, se az anyja nem foglalkozik vele nagyon.
Amikor együtt tanulunk, akkor nagyon nehezen figyel, sokszor csak bambul rám és többször meg kell ismételnem azt amit mondtam. Most már kicsivel jobban figyel, mert próbálom játékosan tanítani (főleg németet tanítok neki), de még akkor sem észleltem nagy változást. A jegyei ugyanolyan rosszak, a háziját sosem csinálja meg, órára nem visz felszerelést és sokszor ilyen apróságok miatt kap 1-est. Egy másik lány is tanítja, ketten foglalkozunk vele, de ő is azt mondja, hogy nála is ugyanilyen figyelmetlen. Egyszerűen nem tudjuk mit tudnánk tenni, hogy tanuljon!
Minden ötletet, tanácsot szívesen fogadok!
Szoktunk érdeklődni, de sajnos így se jobb :/
Köszönöm a választ!
Az a baj, hogy ehhez Ti már kevesek vagytok (ezt jó indulattal írom). Ha igazán jót akarsz neki, akkor beszélsz a szülőkkel, hogy mit látsz és tanácsot adsz nekik nagyon finoman, hogy hogyan tudnának neki segíteni. Kérdezgessék, hogy mi volt a suliban, mit szeretne, érdeklődjenek .. stb.
Egy anyuka és egy pedagógus
Ezzel a "beszélj a szülőkkel" az a gond, hogy ha nem látják maguktól, akkor valószínűleg tojnak rá magasról és nem fogják összekapni magukat ha eddig sem tették.
Nekem (és sok más szülőnek aki törődik a gyerekével) nem kell szólni, mert tökéletesen képben vagyunk, hogy hol tart a gyerek a tanulmányaiban, milyen jegyei vannak, romlott vagy javult és a többiekhez képest hol helyezkedik el az osztályban.
Aki ezt magától nem kíséri figyelemmel, nem látja az egyeseket, azt nem fogja meghatni, hogy a magántanár az észt osztja nekik. Lesz kifogás, hogy de kamasz, de fiú, a fiúk ilyenek, de lány, szerelmes és biztos azért bamba, de nincs rá időm, de ez meg az.
Nagyon nehéz helyzetben vagy, mert a szülők nem partnerek. A gyerkőc figyelemzavara mögött meg ebben az esetben a szorongás és a bizonytalanság áll. Viszont, ha sikerül a gyermekkel kialakítani egy szeretetteljes, bizalmi kapcsolatot, akkor nagyon sokat segíthetsz neki.
Én először is kiismerném őt. Beszéltetném minél többet magáról! (akár németül is:) Nagyon érdeklődve és szeretetreljesen figyelnék rá, rengeteget dicsérném az egészen apró dolgokat is.
Nem ragaszkodnék az otthoni tanuláshoz minden alkalommal. Kimennék vele a szabadba egy parkba, menet közben gyakorolnánk a németet, rácsodálkoznánk a természetre, beszélnénk az emberekről és kérdezném, kérdezném, dicsérném, visszajeleznék! Így egyfajta szülőpótlék is lehetsz és ha sikerül, akkor eléred azt, hogy legalább azért tanuljon, hogy neked megfeleljen.
Egy 14 éves kamasznak ugyanis ez nagyon fontos. Ő még nem magának tanul, hanem a környezetének:)
Sokat segítenek a játékok is tanulás közben. Pl labdás játék szójátékkal. Akinél a labda az mond egy szót, majd passzol. A másik a szó utolsó betűjével mond egy szót és így tovább. A labdadobálgatás a figyelmet is élesíti.
Próbálj tehát a kapcsolatra hatni elsősorban és utána a németre. Csak így lehetsz hatékony.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!