Jogosan érzem hogy 1 gyerekkel nehezebb? többgyerekesek, miért nehéz ha többen vannak?

Sokan leírták már azt, amit én is gondolok, ezért most próbálok tényleg csak a kérdésedre szorítkozni.

Elképesztően naív gondolat azt hinni, hogy több gyerekkel könnyebb, mert pozitív irányba hatnak egymásra. A nagy fityfenét. Nyilván van pozitív hatása is, de közben akad egy csomó nehézség.

Nekem egy 5 éves és egy 1 éves fiam van, a nagy nem épp neurotipikus, bár nincs diagnosztizálva semmi probléma. Hangsúlyozom, azért van kettő gyerekünk, mert kettőt szerettünk volna, nem azért, hogy a nagynak legyen tesója, pláne nem, hogy megoldja azokat a gondokat, amiket mi sem tudunk.

Eleve a kicsi reggel sokáig, fél kilenc - kilencig aludna, a nagy hétvégén is hétkor kel. Most akkor vagy megpróbálod rávenni a nagyot, hogy csendben játsszon, ami sokszor nem jön össze, vagy ott vagy egy nyűgös totyogóval, aki nem aludta ki magát. Ugyanez van a nappali alvással: a kicsi délután, de sokszor délelőtt is alszik, a nagy nem.

Ha nincs itthon a férjem és én viszem oviba a nagyot, akkor én készítem össze a két gyereket, és hiába öltözik önállóan a nagy, akkor is logisztikázni kell a kettőt, hogy mire az egyik elkészül, addig ne süljön bele az overálba a másik.

A nagy nálunk 2 éves kora óta csak almát eszik a gyümölcsök közül, a kicsi meg szépen minden gyümölcsöt, amit eddig kapott, ettől még a nagy megkóstolni sem hajlandó mást, marhára nem motiválja az öccse. Mondjuk az ovis csoporttársát, aki kb. levegőn él, őt sem motivlja, hogy 20 másik gyerek jóízűen eszik mellette.

A kicsi még sok mindent a szájába vesz, ezért társast, legót, apró részekből álló játékot csak akkor tudunk elővenni, ha a kicsi alszik vagy itthon van a férjem is, szóval nem hoyg együtt nem játszanak még, de külön stresszforrás is van belőle.

Az egy éves még ha szépen játszik, akkor is rombol, nyilván megy a cirkusz miatta, hogy az öcsi épp szétszedte a vasúti síneket.

Természetesen mindkettőnek az kell, amivel a másik játszik, ebben pl, tök egyformák. Nyilván rögtön kell, képesek egymás kezéből kirángatni a játékot. Mindkettő úgy érzi, hogy ki kell a szülőt sajátítani, ha a nagyon az ölembe veszem, már mászik ránk a kicsi is.

Utcai közlekedésben, vásárlásban nincs probléma, a nagy ilyen helyen szépen viselkedik, a kicsi meg még ül a babakocsiban és elvan.

Szóval semmivel nem egyszerűbb kettővel, sőt, a testvérféltékenység még rá is tesz egy lapáttal a nagynál.

DE!

Én ennek ellenére nagyon örülök mindkét gyereknek, a fenti felsorolás ellenére sok jó is van benne, a féltékenység ugyan jelen van, de az is látszik, hogy a nagy szereti a kicsit, próbál vele jászani időnként, sőt, újabban az van, hogy ő leszídja a tesóját, de ha mi szólunk rá a kicsire, akkor megvédi :)

Azt viszont ne várd, hogy egy tesó megoldja a gondokat. Marhára nem fogja.

Hármas ikreink vannak.

Pár példa. Mindhárom ül szépen a babakocsiban. Egyiknek eszébe jut, hogy inkább kiszállna, hisztizik, erre elkezdi a másik és a harmadik is. De kivenni egyet sem tudok, mert egy kézzel nem tudom tolni a babakocsit, így 3 üvöltő gyerekem van.

Szépen eszikaz ebédet. Egyiknek eszébe jut, hogy neki mégsem kell, ezért lelöki a tányért. Hát ez annyira vicces, hogy követi a másik 2 is.

Indulnunk kell valahová, szépen öltöztetem egymás után őket. Mire a harmadikkal végzek, az első rájön, hogyan tudja levenni a kabátot, így kezdhetem előről.

Van nagytesójuk is, így tudom milyen egy gyereket nevelni. Sokkkkkkkkal könnyebb!

Ne haragudj, de neked egy gyerek sem kellett volna, nemhogy 2-3...

Lehet, hogy olyan gyerekeid lennének, akik baromira nem jönnek ki egymással. Azért, mert nagy a korkülönbség, vagy mert ellenkező neműek, esetlen más az érdeklődési kör. Akkor pedig hótbiztos, hogy nem játszanának egymással, nem lenne közös pancsi és még sorolhatnám. Nehezebb kettővel, nem tudom, honnan vetted ezt a téveszmét, hogy akkor milyen könnyű. Gyereket ne azért szülj, hogy felnevelje a másik...

A tiéd egyszerűen neveletlen, és mellé pimasz is, ahogy olvasom.

"a közlekedés szörnyű,már nagy de gyalog még félek vele menni szaladgál,másfele akar menni,húzom a földön,vagy cipelem,akkor ütöget,fetreng"

Te ezt eltűröd egy 6 éves, lassan iskolás gyerektől?! A 3 évesem normálisabban közlekedik, mint a te gyereked... Miért nem vagy határozott? Fogd meg a kezét, ha kell szorítsd is meg. Ha a földön fetreng, hát tegyél úgy, mintha észre sem vennéd. Hidd el, ha nincs közönség, a cirkusz is bezár. Ha meg veszélyezteti az életét, vagy másokat, az ellen pedig keményen lépj fel! Inkább egy jól időzített fenékre csapás, minthogy egy kocsi alól kelljen felvakarni majd... Nem értem, szerinted normális, hogy egy 6 évessel félsz gyalogolni?

Az ütögetést, aggressziót pedig nem tűröm. Furcsa, az én gyerekem ezt már most tudja, hogy másokat nem bántunk, nem vágjuk hozzá a többi gyerekhez a legot, motort és egyebeket.

Nem értem, te ezt hogy hagyod?! Többedik ilyen után akkora pofont kapna a 6 éves, hogy legközelebb úgy sétálna mellettem a boltban a sorok között, mint a kiskatona. Pedig nem vagyok a pofozkodás híve, de azért amit a te gyereked leművel, már több a soknál. Ráadásul az életét is veszélyezteti, valamint másokét is... Szerinted ha kiszalad egy kocsi elé az úton, és elütik, akkor a sofőr később milyen bűntudattal fog majd élni? Mert ő nem fogja tudni, hogy a te gyereked egy neveletlen kis idegbajos volt, az az ember egész életében magát fogja hibáztatni! Őt fogják meghurcolni, nem pedig téged, aki képtelen volt egyetlen egy (!) gyereket megnevelni. Minek akarsz te még többet?