Jogosan érzem hogy 1 gyerekkel nehezebb? többgyerekesek, miért nehéz ha többen vannak?

Annakidején nekem is mondogatta mindenki, hogy jajj, a csordaszellem(oviban, bölcsiben), simán beilleszkedik, mert mások is azt csinálják és nem akar kilógni majd.

2 éves korától az összes szakember és magánember ezt mondta, nem lett igazuk, most is ezt mondják páran, hogy na majd a suliban, ott a többi gyerek kiközösíti, ha ellenkezik, akkor majd biztosan meg fog változni..

Az elején még elhittem, már páréve nem.

Ez nem nevelési hiba, ha beszalad a mélyvízbe nincs félelemérzete(ugyanez autóknál), ez minimum egy adhd.

Szerintem is keresd meg a nevtant(ped szakszolgálatot) de inkább gyógyped felmérést neki, mert segítségre van szüksége a kissrácnak.

A maguktól megülő csendes, szégyellős, visszahúzódó gyerekek szülei a saját sikerüknek tartják ezt már 1-2 éves korban is, pedig ez a gyerek saját, veleszületett személyisége, csecsemőkori tapasztalatai, stressztűrő képessége. A félős, lassú gyerekek szülei fel sem fogják, hogy a gyerekük nem azért olyan, mert fene jól nevelik, hanem mert ilyennek született és/vagy rossz csecsemőkori tapasztalatai vannak(félelmekben látszik leginkább)

Jaj, 11-es, nehogy már távdiagnosztizálj!

A kérdező írása szerint ezer sebből vérzik a "nevelése", de te máris adhd-t vízionálsz?

Nem, nem minden "neveletlennek" tűnő gyerek adhd-s, figyelemzavaros vagy btm-es! Kikérem ezt egy problémás gyerek (plusz egy neurotipikus) anyjaként!

(első voltam)

A csordaszellem nem mindig működik, néha pedig pont az nem jó, ha működik. Pl. amikor az egyik gyerek betegség miatt nem megy oviba, ezért a másik is hisztizik, hogy ő is otthon szeretne maradni. Vagy az egyik gyerek nem eszik meg bizonyos ételeket, vagy nem akar valahova elmenni, ezért a másik se. Vagy az egyik oviba jár, a másik bölcsibe vagy suliba, így nem mehetnek együtt.

Nekem két gyerekem van (7 és 9 évesek), a nagyobbik kifejezetten nehéz eset (ADHD-s). Nekem az volt a tapasztalatom, hogy az elsővel is nehéz volt, de onnantól, hogy megszületett a kistesó, az első 3 év duplaannyira nehéz volt. Volt, hogy ketten kétfelé szaladtak piciként, egyszerre ketten hisztiztek (vagy pl. az egyik sírt, emiatt a másik is rákezdett), nehéz volt összeegyeztetni a napirendjüket. Uszodában úgy, hogy csak én vagyok velük mint felnőtt, tavaly voltunk először. Nagyon sokáig nem játszottak egymással, csak veszekedtek, verekedtek, előtte a nagy ütötte (volna) a kicsit. Pedig mindketten fiúk.

Annyi előnye volt, hogy a kicsit húzta magával a nagy fejlődésben, sok dolgot hamarabb megtanult a nagytól (de ez se mindig jó, hülyeségeket is eltanulnak egymástól). És egyetértek azzal az ismerősömmel is, aki régen egyszer azt mondta nekem, hogy higgyem el, jót fog tenni a fiamnak, hogy lett egy kistestvére, legalább megtanulja, hogy nem mindig ő van a középpontban. Akkor nem hittem el, de most már belátom, hogy igaza volt.

Vannak itt nevelési problémák bőven, de szerintem is lehet valami más gond is ezzel a kisfiúval. Nekem nagyon furcsa, amit a közlekedésről írtál, az én gyerekeim már 3 évesen felfogták, miért nem szabad elszaladgálni anyától az utcán, vagy miért nem veszünk meg minden vackot a boltban. Nem vertem őket, csak elmagyaráztam, minden alkalommal.

Az utcai biciklizést/motorozást én úgy oldottam meg, hogy vettem magamnak egy rollert. Ezzel secperc alatt utolértem őket, akármilyen gyorsan próbáltak száguldozni. Nekik is van rollerjük, volt futóbiciklijük is, de most már legtöbbször mindhárman biciklizünk, a közlekedés alapjait (pl. hol kell megállni és körülnézni, hol lehet biciklizni) 6 éves korukra mindketten megtanulták. Van egy ilyen társasjátékunk is, benne van az összes fontos közlekedési tábla.

Egyébként az enyémek kb. ennyi idősen kezdtek úszni tanulni, érdemes lenne beíratnotok úszásoktatásra.

De nem is értem hogy gondolod az ösztönzést? Miből gondolod, hogy a 2. gyerek mint a kisangyal magától öltözne, menne ide-oda 1. szóra? És ha nem? Akkor két gyerekkel szívnál.

Hiába kéred ki magadnak a nevelési elveidet, az a baj, hogy nem most kellene elkezdeni taktikát váltani? Most már hiába kérsz konkrétumokat, mert tudja hogy úgyis ő a főnök.

Jaj ne haragudj, de már az elején elkezdtem nagyon nevetni. Mikor a 3 gyerek együtt nyafog fél 8-kor, hogy semmi kedvük iskolába meg óvodába menni, majd biztos könnyebb, mint eggyel, hahahahaha.

Amúgy részemről 1 dolog miatt volt az elején nehezebb 3-mal, mint 2-vel, hogy amíg egy csecsemőt altatsz, a másik gyerek elvan csendben, de amíg egy csecsemőt altatsz, a másik kettő tutira elkezdni kinyírni egymást jó hangosan. :D

Na most tovább olvastam, hogy egy gyerek hisztizik a kinderért, majd gondolod, hogy 3 nem fog? Úristen, kész vagyok... :D

Van, hogy egymást motiválják, de ugyanúgy egymást bírják belehergelni a hisztibe. Például az egyik nyavalyog, hogy most azonnal fagyit akar. A másiknak eszébe se jutott odáig a fagyi, de persze most azonnal ő is azt akar, és kórusban egyre hangosabban és agresszívebben követelik, míg 1 gyerek vagy sírdogálna egy kicsit és kész, vagy eszébe se jutna.

Vagy a játék, az egyik játszik valamivel, és a másiknak csakazértis az kell, azonnal. Aztán ha eléri, amit akart, verekedés-visítás után, akkor persze egyből megint az lesz az érdekes, amivel a másik játszik.

Ugyanakkor ez az elszaladgálás, amit írsz, tényleg nem oké 6 évesen. Én is a nevelési tanácsadót javasolnám.

Az én gyerekem is adhds(és auti is)és pont olyan volt, mint a kérdező gyereke, a sarki cigányasszony gyereke mégsem szaladt a strandon már 3 évesen sem, mert be volt tojva, hogy megfullad, a gyerekmászókára meg nem ment fel(extra magas, az enyém meg lazán ugrált a tetején) Ahogy autóknál is, egy 5-6 éves már felfogja hogy veszélyes, lassít magától, szólni sem kell.

A sok hiszti, a sok szaladás, random 2 példa a félelemnélkiségre, nem tart attól, hogy kirekesztik, ha tart is mégsem illeszkedik be, ezek mind intő jelek!

Nem minden adhds egyforma, biztosan te is tudod, lehet a tiéd enyhén érintett, vagy csak fejben hiper(nem mozgàsban), az enyém középsúlyos a doki szerint.

A nevelés kb 5-10 %ot dob vagy ront a gyereken, én nem hiszem, hogy az elhanyagoló erőszakos bántalmazó szülők gyerekei azért nem másznak magasra, azért nem szaladnak a boltban, azért nem üvöltenek ha akarnak valamit, azért mennek az anyjuk mellett, azért esznek meg mindent, mert olyan fene jól vannak nevelve, hanem mert a gyereküknek kevésbé hevesek az indulataik, van beépített félelemérzetük és/vagy félnek, hogy bántani fogják őket, mert naponta tapasztalják, hogy az milyen rossz.

Én tesóval nőttem fel, alig jöttünk be az udvarról, alig szóltunk anyámhoz, nekem kellett rá vigyázni, nekem kellett vele leckét írni, nekem kellett a barátjának lennem/szórakoztatnom(játssz már az öcséddel is), és mivel lány vagyok házimunkàt is én végeztem, ő meg fiúként nem csinált semmit. Szóval ja, az egyik gyereket beáldozva neked könnyű lehet, de alapból sokat játszottunk, de 10 percenként verekedést kellet szétszedni(már ha hajlandóak voltak, mert a ”rendezzétek le ti” sokszor volt) anyának.

Én vigyáztam már 4 gyerekre(különböző korúak) egyszerre, sokkal jobb volt, mint egy gyerekkel, mert a nagyok utasítgatták a kicsiket(helyettem)és valóban, ha az egyik cica lett, a másik 3 nak megtetszett a dolog. Mikor nem akartak tejet inni, elég volt az egyikkel elhitetni, hogy a cicák imádják a tejet, ivott a másik 3 is. De mikor összevesztek, hogy melyiket simogassam sokkal nagyobb hiszti volt, mint egy gyerekkel és mindegyik érzéseivel törődni kellett.

Sok szempontból könnyebb többel, sok szempontból pedig nehezebb.

"tehát együtt tényleg nem indulnak könnyebben oviba suliba? Nem esznek többet?"

A kicsi könnyebben indult oviba a naggyal, a nagyot nem érdekelte, hogy a kicsi is megy, de ha egyik otthon maradt valamiért, akkor a másik gyakran hisztizett, hogy ő se megy. Nagycsoportra ez már nem volt gond, egyébként mindketten szerettek oviba járni.

Mindkettő annyit eszik, amennyi épp jólesik neki. Mindkettő válogatós valamennyire, persze sok olyan étel van, amit csak az egyik szeret vagy csak az egyik utál, nehogy egyszerű legyen mindkettő kedvére valót főzni :) (Persze vannak közös kedvencek és közösen utált ételek is.)

Ami még problémás most nekem, a naggyal időnként sokat kell együtt tanulni otthon, a kicsire sokszor nem vagy alig marad idő. Bár mivel elsős, és nagyon jó tanuló, ez még nem akkora gond, de félek, mi lesz később.

Ahol több gyerek van és mindegyik más intézménybe, más külön programokra jár (akár fejlesztésekre, logopédiára), ott már komoly nehézségeket okozhat a logisztika. Főleg, ha pl. anyuka egyedül neveli őket, és nincs segítsége.

13-as