Ki kellett venni az oviból a kisfiamat. Volt valaki hasonló helyzetben?
A kisfiam márciusi születésű, így már 3,5 éves volt, amikor most szeptemberben elkezdtük az ovit. A fejlődés terén soha semmiben nem volt lemaradva, sőt, sokmindent előbb csinált az átlagnál. 1 évesen elég sok szót mondott, 1,5 évesen mondatokban beszélt, 2 évesen többszörösen összetett mondatokban, most itthon be nem áll a szája, gyönyörűen beszél. Ismeri az összes betűt, rövid (3-4 betűs) szavakat összeolvas, 20-ig megszámol bármit és 20-as számkörben simán tudja, melyik szám kisebb/nagyobb, néha azt is, hogy kettővel vagy hárommal nagyobb... Ezzel most nem dicsekedni akarok, csak a történetünkhöz hozzátartozik, hogy az eszével biztosan nincs baj.
2,5 éves kora óta szobatiszta nappalra, nyár óta már éjjelre is, így ez is kipipálva. Szépen eszik (korához képest) evőeszközökkel.
Szóval úgy vágtunk neki az ovinak, hogy semmi probléma nem merült fel, ami miatt ne lenne "óvodaérett".
Tény, hogy a játszótéren, vagy amikor valamilyen programra mentünk (Ringató, baba-mama klub), nem igazán játszott a többi gyerekkel, de látszólag nem is zavarta a jelenlétük. Egyedül szépen eljátszik és velünk, felnőttekkel is.
De aztán jött az óvoda, ami az első perctől kezdve katasztrófa volt. Október közepéig próbálkoztunk (közben volt 2 hét betegség miatti hiányzás), de a kisfiam végigsírta, zokogta a délelőttöket (ebédig volt bent). Nem játszott, sokszor nem is evett bent semmit, csak állt egy sarokban és zokogott, az óvónők szerint csak pár percre hagyta abba néha, de akkor sem ment el játszani. Az ovistársaival semmi interakciója nem volt, de egyedül sem játszott. Az ebédhez sokszor nem ment oda, csak sírt akkor is. Az óvónők próbálkoztak sokmindennel, pl. én is bemehettem pár órára - ha én a teremben voltam, nem sírt, akkor eljátszott az ovis játékokkal, de a többiekhez nem ment oda. Próbálkoztak más csoportba tenni, hátha az óvónőkkel van baja, de semmi változás. Bevihette a saját kedvenc játékait, de az oviban azokkal sem játszott.
Néha már öklendezett a sírástól. :(
Úgy döntöttünk ez így nem mehet tovább, az óvónőkkel és egy pszichológussal egyetértve kivettük az óvodából, felmentést kapott, most egy évig nem kell járnia. De februártól azért újra megpróbáljuk majd. A pszichológus szerint nincs különösebb baj, csak "lelkileg még nem óvodaérett" és erős nála a szeparációs szorongás is.
Szerencsére otthon tudok vele maradni, mert van egy 1,5 éves húga is, akivel úgyis gyeden vagyok.
De akkor is nagyon bánt ez a dolog, és nem tudom, hogyan segíthetnék neki. A kisfiam sem mondja el, mi a baja az ovival, csak annyit, hogy "ott nagyon rossz" és hogy hiányzom neki. Pedig eddig is sokszor volt nélkülem pl. nagyszüleinél, bátyáméknál, és semmi gond nem volt. Akkor sem, amikor pár hónapja kórházba kellett mennem és 3 éjszakát a szüleimnél aludt. Szóval eddig nem úgy tűnt, hogy ennyire ragaszkodna hozzám, persze egy idegen hely (óvoda) az más, de ennyire?
Nagy kudarcként élem ezt most meg, hogy a szuperokos 3,5 évesem nem tud óvodába járni, és nem igazán tudjuk, miért. Bár az óvoda nem küldött minket sehova, én azért szeretném elvinni pszichológushoz.
Amúgy itthon továbbra sincs semmi baja, az ovis délelőttök után is vidáman játszott itthon, csacsogott, csak esténként pityergett néha, hogy másnap nem akar oviba menni.
Volt valaki hasonló helyzetben? Vélemények? Hogyan tudnék segíteni neki?
válasza:Volt egy ilyen ismerős kisfú. 2 éven keresztül végigüvöltötte a napot az oviban. Majd nagycsoportos korában közölte, hogy ha nem tette volna, akkor "honnan tudták volna a többiek, hogy neki mennyire hiányzik az anya?"
Aztán másnap beült a többiek közé játszani, semmi baja nem volt többé.
Mást nem látok megoldásként, mint hogy beszélni, beszélni, beszélni róla, hátha megkönnyebbül, vagy rájön, hogy nem is úgy van valami, mint az ő kis fejében.
Mi anno minden reggel vagy 15x megbeszéltük, hogy miért kell bölcsibe mennie.
Ahogy felöltözött, kérte, hogy "beszéljük meg", és egészen addig újra és újra elmondtam neki, amíg be nem adtam a csoportszobába.
Persze vsz nem is érti, miért kell neki ott lennie, hiszen te otthon vagy. (ezzel nem azt mondom, hogy otthon kellene tartani, mert NEM, ekkora gyereknek már kell a korosztályos társaság!) Nálunk ugye volt indok, hogy miért nem maradhat, hiszen egyedül lenne, stb.
válasza:Szociális készségfejlesztés!Beszélgessetek arról sokat,hogyan lehet ismerkedni,mivel közeledhet másokhoz,mit mondjon,szerepjátékokon keresztül pl.
Szeretne-e egyáltalán kapcsolódni más gyerekhez,csak fél,vagy inkább játszana egyedül?
Azt a hülye indokot meg,hogy azért nem lehettél bent az óvodában,mert a többi kicsi nem értené....Nem opció az óvodaváltás?Lehet,hogy más pedagógusoknak több ötlete lenne.A pszichológus mindenképp hasznos lesz,ha teheted,menjetek magánhoz.
válasza:Ez elég extrém eset amit itt leírtál, mert bár sok gyerek sír az oviban beszoktatás alatt, meg még utána is, azért az ritka, hogy valaki még 1,5 hónap után is az egész délelőttöt végigüvöltse, ráadásul majdnem 4 évesen.
Valószínűleg extrém anyás a gyereked, hiszen azt írod hogy ha te ott vagy akkor nem sír. Próbáld átvinni kis barátokhoz és otthagyni 1-1 órára, hogy akkor hogyan viselkedik.
Pszichológushoz érdemes elvinni, tud jó tanácsokat adni általában. A gyerekkel meg nagyon sokat kell beszélgetni az oviról.
válasza:Nézd, tényleg gond, hogy egész nap sír, hogy nem akar, vagy nem tud valami okból más gyerekekkel kapcsolatot létesíteni. Persze minden gyerek sír, de nem egész nap, és nem öklendezésig.
Megkérdezhetem, hogy a kisfiadnál egyéb "furcsasságot " nem vettéll észre?
-Pl: hogy reagált amikor valami rosszat tett, és ti szülők megdorgáltátok érte?
- hogy érez a húgával kapcsolatban? Persze mondja, hogy szereti, de látni is rajta? vagy csak mondja?
Nem bántásból kérdezem..
Nemrég voltam egy orvosi előadáson ahol bizonyos furcsa viselkedésmódokról volt szó.
Tudom elfogultak vagytok, hiszen a szülei vagytok, de ha ezt egy picit félreteszed, és úgy nézed mint egy nem családtag, akkor észre veszel furcsa dolgokat? Esetleg nagyiék, barátnődék?
válasza:Szia!
Az én lányom is 3 és fél évesen ment oviba, és még nagycsoportban is csimpaszkodott rajtam, hogy ne menjek el. Viszont gyorsan beszokott, és ez szerintem az óvónéni módszerének volt köszönhető.
Két hétig volt beszoktatás, nagyon fokozatosan. Két órákra mentünk be, eleinte ott maradtam végig. Aztán szóltunk a lányomnak, hogy fél órára elmegyek, de visszajövök. Nyilván nem tudta, mennyi a fél óra, de érzékelte, hogy nem sok. Következő héten már 1 órákra mentem, de mindig szóltunk, az óvónéni is, meg én is, hogy mire számítson. Ennek a hétnek a végén már ott tudtam hagyni 2 órára, a következő héttől pedig délig. 2 hónap múlva bent aludt. Persze nálunk is volt reggeli sírás néha, de csak 5 percig, aztán megnyugodott. Ha nyitott rá az óvónéni, ti is megpróbálhatnátok ezt a fokozatosságot. Szerintem pedig a kisfiad abszolút érett már a közösségre, nincs vele semmi baj, csak egyes gyerekek szorongóbbak a többieknél. Sok kitartást kívánok nektek az ovikezdéshez!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!