Mennyire fog hasonlítani a második baba az elsőre (természetre)? Nagy dilemmám merjek e 2. gyereket vállalni? Ti mit tennétek? Aki hasonló cipőben van/volt mit tanácsol?

Sógoréknál az első iszonyat volt, de komolyan, úgyhogy vártak a másodikkal 5,5 évet, a kislány meg maga a tökély, az anyja mondja is sűrűn, hogy érthetetlen, miért van ekkora különbség,mert mindent ugyanigy próbált csinálni az elsőnél is,mint a másodiknál, mégis az első, mint egy kis dilinyós (pedig ha értelmes gyereket látnál:), a kisbaba, 9 hónapos már, maga a megtestesült nyugalom: vas gyomor, mindent eszik, alszik, egy nyikkanás még nem jött ki belőle, egyedül játszik, a mozgásfejlődése előrébb van, pedig semmit nem tesznek érte a szülők, két foggal a töltöttkáposztát sem veti meg. A bátyus sosem evett, most sem, tiszta borzalom,amilyen vékony, állandóan ordított, mindig hurcolták, ha nem a hasától, akkor a fogától, sosem aludt, 8 hós kora óta nem aludt nappal egyetlen percet sem, reggel felkelt és este tizig nyomta már egy évesen is..... szóval a 2. Isten Áldása lett:)

nekem eg es fold a ket gyerekem, bar egyik se aludt ejszaka, de a pici feleannyi figyelmet igenyel mint a nagy, sokkal nyugodtabb, mindent szeret amit csinalok vele, oltozkodes, pelenkazas, furdes, szoval egy alombaba, folyton vigyorog, es csak akkor sir, ha almos vagy ehes.

Lehet valami abban, hogy a természet egyensúlyra törekszik. Nekem a nagyobb fiam egy angyal. Csecsemőnek is az volt. Azt hittem minden gyerek ilyen, bátran vállaltuk a kistesót. Na, vele nem egyszerű. Hasfájós, zsörtölődő, állandóan foglakozni kell vele, kora délutántól estig ordít. De nem bántam meg egy percre sem, hogy vállaltuk, imádom!:)