Hogy kezeljem ha a kisgyerek rajtam tölti ki azt hogy nem foglalkoznak vele?

Utolso te lattal is eloben gyereket vagy csak osztod az eszt? Az en gyerekem imadta a bolcsit, amikor hazahoztam mar arrol beszelt hogy milyen ruhat fog felvenni holnap, mit fog jatszani a barataival.

Nem kotelezo pont 3 eves kortol az ovi, eleve fel sem veszik, ha nem szobatiszta, vagy tuljelentkezes van, de ha szolsz, hogy szerinted meg nem erett ra, siman maradhat meg egy evet bolcsiben. A gyerekem osszes bolcsis tarsa 4 evesen vagy akorul ment oviba. Akkor mar boven erettek erre.

Ja, es amugy regen sem volt maskepp, a nagymamam is visszament dolgozni, a gyereket a dedszuleimre hagyta. Ez a gyerek, aki az en egyik szulom, kulon emlekszik ra, hogy szetunta az agyat otthon, es szeretett oviba menni.

"Az en gyerekem imadta a bolcsit"

Ezt a hozzáállásodat hívják úgy, hogy túláltalánosítás (a kedves kérdező hátha jobban képbe kerül a kérdése kapcsán, ha visszareagálok az előző meglátásaira).

A legtöbb gyermeknek (LEGTÖBB! nem mindre, hanem a legtöbbre értem)

nem való a bölcsőde, óvoda, 4 éves kor előtt.

Egyébként igen ritka, ha 4 év alatti gyermek együtt játszik más gyermekkel. A testvérével -ha van- legfeljebb félig-meddig. A szülő a legfőbb játszótárs 4 éves kor előtt.

(Láttál már 4 év alatti gyermekEKet, NAGY SZÁMÚ gyermeket, vagy csak a sajátodat, aki 4 év alatti...?)

Nem véletlenül sztrájkolnak a pedagógusok (többek között ezen, nem hozzáértő törvénykezés miatt), innen is üdvözlöm a kollégáimat elviekben (más kérdés, hogy technikai okokból mellőzök bármiféle tüntetést).

Kifejezetten óvodások neveléséhez értek (ez a szakterületem), de a bölcsődések érzelmi világára is van rálátásom, gyakorlati tapasztalatból. (Ha már utalást tettél rá. Tehát nem a levegőbe beszélek, kedves előző.)

Folytatom, újabb idézettel

az előző előttitől:

"Nem kotelezo pont 3 eves kortol az ovi, eleve fel sem veszik, ha nem szobatiszta, vagy tuljelentkezes van, de ha szolsz, hogy szerinted meg nem erett ra, siman maradhat meg egy evet bolcsiben."

Épp az a gond, hogy 2015 szept-től kötelező az óvoda 3 éves kortól. Más kérdés, hogy vannak jogi kiskapuk.

Abban is tévedsz, hogy a nem szobatisztát nem vehetik fel. Felvehetik, csak éppen el szokták tanácsolni. Nincs törvény, amely kimondaná, hogy tilos a nem szobatisztát felvennünk. (Ha meg a 4. szülinapjára sem válik szobatisztává -ami viszonylag ritka eset-, az, onnantól már fogyatéknak minősül. Túljelentkezés esetén meg lehet próbálni máshol, időben a felvételt. Végső esetben CSANA, szitter, stb.)

"...siman maradhat meg egy evet bolcsiben"

Jobb esetben otthon. Az édesanyjával. (Ha csak apja van, még mindig jobb vele, állandó jelleggel, mint bármikor is bölcsődében.)

A bölcsőde szükséges rossz. Van számos, elismerésre méltó távoli kollégám a bölcsődékben, a gond nem evvel van. A bölcsőde mint intézmény a káros a legtöbb gyermek számára azáltal, hogy 4 éves kor előtt a legtöbb gyermeknek szinte állandó jelleggel a szülei (minimum az egyik szülője) mellett a helye, életkori sajátosságok, pszichés jellemzők okán. A bölcsődék meg a társadalom hibás berendezkedése miatt szükségtelen (pl feminizmus stb által sajnos évtizedek óta az anyák is munkába járnak). Az árvák meg más kérdéskör (gyivi, stb).

Ó hagyjuk már! Mért kellene 4 éves korig az anyjával lennie? Kinek jó ez? Az anya kikészül, rànézni is utál a gyerekre, hullafáradt, semmivel se halad.

Az anya nem tud dolgozni menni. Az minek jó? Én szakorvos vagyok, 4 évig gyümölcsöt reszelgessek egy kölyöknek, ahelyett, hogy végeznèk egy olyan munkát, ami speciálus kèpzettséget igènyel?

Amúgy a bölcsödei és óvodai munka is speciális kèpesség és végzettség. Ahogy ők sem tudják, hogyan kell adagolni a vérrögoldót, én sem tudom, hogyan kell oktatni és fejleszteni egy 2 vagy 3 éves gyereket.

A gyerek nem szocializálódik.

Más országokban 3 meg 6 hónap a szülési szabadság. Olyan országban is, ahol felmérés szerint a legboldogabbak a gyerekek Európàban.

Azt persze elhiszem, hogy a magyar rendszer nem alkalmas csecsemők fogadására, pedig mindenkinek ez lenne az érdeke.

Már nem azért, de 2 neurologustol, egy pszichologustol, aki gyógyped is és egy pszichiátertől is le van írva a gyerekemnél, hogy megkésett beszédfejlődés(ami miatt gondolták a túlreagálásokat)javasolt gyermek közösségbe vitele, bölcsödébe iratása, 1-2 éves kora között kaptuk a papírokat, előnyt is jelentett a bölcsinél, javasolta is a szakértői és minden más(vadaskertes szakember is) üdvözülte a tényt, hogy tanácsolták és jár.

Mindenhol ezt kérdezték először.

Ja az imádta tényleg túlzás,

Végülis is csak reggel eszébe jutott és akart menni, nem sírt soha, futott be, utána futott ki, volt, hogy alig akart jönni haza, utána meg sokat nézte a csoportképüket, amint elkezdett szavakat mondani(9 hónapra rá) meg is volt a hang a korábbi viselkedéshez, odavolt a gondozókért, volt egy kedvence is.

Más gyereke lehet, hogy nem szereti a bölcsit, de a miénket biztosan szerette volna, szeretné, mert nagyon klassz volt, csupa program, játék és szerintem valóban szerette a gondozója a gyerekeket.

Olyan volt, mintha rokonhoz mentünk volna, ahol sok gyerek van.

A gyerekekkel sok volt a konfliktus, de nagyon jól kezelték. Jó bölcsivel nem lehet mellélőni.

Nem kíváncsiskodom, hogy az előző két válasz írója kinek lobbizik, de hogy nem a kisgyermekek érdekeit szolgálja az biztos. Szomorú.

A korábban hozzászóló szakorvos kapcsán meg annyit, hogy ő szakorvos. Én meg óvodapedagógus vagyok. Melyikőnk is a nevelő...? Tudom, különös, de én nem gyógyítok gyerekeket. Hanem szakszerűen (és szeretettel!) nevelek.

Hozzáértőként azt is tudom, mikor kell az anyjukkal lenniük. Ismételni meg itt nem szeretném önmagam, vissza lehet olvasni a válaszokat.

(Nem vagyok azonos avval egyébként, aki olykor 52%-os, máskor meg 51%-os, mint jelenleg én. Csak a félreértés elkerülésére mondom.)

Én se gyógyítok gyereket, felnőttekkel foglalkozom. Nem értek a gyerekekhez.

Kinel jó, ha 4 éves koráig kínlódom vele, kikészülünk egymástól, én kiesek a munkából, de nem csak èn, hanem a fodrász, mérnök stb anyàk?

Van, akinek ez a foglalkozása, mint Neked, hogy szakszerűen foglalkozzon velük.

Kedves előző, az asztalos nem vízimolnár, és nem kőműves. Pontos analógiát nem lehet találni, de részben talán sugallja, mire gondolok. A kisgyermekek, 4 éves koruk előtt mint a víz, igen képlékenyek és kiszolgáltatottak, az anya (apa) közelsége folyamatos kell legyen.

Nem vízimolnár vagyok, hanem pedagógus. Azaz 4 év alattiakat nem szakemberrel kell nevelni -bár jobb híjén megteszi-, hanem anyával (, apával). Látszólag ellentmondok érdekeimnek, mivel pedagógus vagyok, de mégsem. Csupán tudatában vagyok, hogy nem vízimolnár vagyok, hanem pedagógus. Az asztalos se fog vasat ütni, hacsak nem asztalos és lakatos egyszerre.

Muszáj tehát képeznie minden szülőnek gyermekpszichológiából, legalább alap szinten. És jobb későn, mint soha. Aki meg értelmi fogyatékkal élő szülő, jobb volna, ha kapna szakmai segítséget, de mihez is? Nézzük csak:

nem ahhoz, hogy nevelési intézménybe (ovi, bölcsi) kerüljön a gyereke 4 éves kora előtt, hanem ahhoz, hogyan nevelhesse mind hozzáértőbben OTTHON a kicsi gyermekét, babáját!

Ha fejlődik az intellektusa a felnőttnek, vagy inkább bölcsebbé, tapasztaltabbá válik a felnőtt -legalábbis az egyes gyermek korosztályok jellemzőiről elméletben és gyakorlatban-, annál több türelme lesz a 4 év alatti gyermeke neveléséhez is.