Nem jövök ki a kisfiammal. Mit tegyek?

Az én fiam 2 éves, sok mindenben hasonlít a tiédhez, nagy különbség, hogy vele lehet beszélni. Rengeteget dolgozunk az indulatain meg az enyémeken is, főleg azokon egyébként. Neki még nincs testvére, de lesz és nem szeretném, ha hasonló irányba fordítaná.

Én nem pszihológussal, hanem nevelési tanácsadóval szoktam konzultálni. Nem ebből az apropóból ismerem, de nagyon jól jött a barátságunk és sokat segített nekünk.

Kérdező, a "csodakapu" egyrészt te vagy. Sok összetevős, mi az oka a gyermeked viselkedésének, márpedig általában is, többnyire is az okokat kell feltárni a megoldáshoz.

Az egyik fő összetevő tehát a szülők önismerete, a szülők traumatizáltak-e, vannak-e tudat alá fojtva jelentősebb kellemetlen emlékei a szülőknek, ugyanis 10 éves korág a gyermek még a tudatalattijára is rezonál a szüleinek.

Továbbá a szülők részéről a nevelés módja a döntő. És hogy milyen példát mutatsz neki.

Ok lehet továbbá az, hogy mi minden hatás érte ezen felül a gyermeket, pl az oviban, amikor a szülő nincs jelen.

Ha az okok közül csak egyetlen érintett, akkor is keletkezhet probléma! Az első lépés tehát kideríteni az okokat. Ezt csak élőben lehet, lehetőleg egy jó óvodapedagógus kell. Pszichológus csak komolyabb esetben. bár ha nem elég kompetens a gyermeked pedagógusa, akkor elviheted pszichológusokhoz, pl a Pedagógiai Szakszoglálatra (ingyenes).

Gyanítom, hogy talán túlságosan szigorú vagy vele, és ezt (ez esetben érthető módon) talán nehezen viseli a gyermeked, de távban nem tudhatni, ezért kell hogy élőben lássa a szakember a gyermeked, és téged, a szülőt (szülőket) is.

Ha -tegyük fel- túl szigorú vagy vele, akkor ezen lazítani érdemes, miközben következetes leszel / maradsz, értelmes határokat szabva a gyermeknek, de fontos hangsúlyoznod számára, hogy mit és mikor szabad tennie! Az együttműködés az egyik kulcs.

" hogy mennyibe kerülnek és semmit se tudnak tenni. Az pedig még inkább elszomorító, hogy a történetei alapján szerinte mindig mindenért a szülő a felelős, mert alkalmatlanok a gyereknevelésre. "

Ehhez azért hozzáfűznék néhány gondolatot:

1. Nem a pszichológus fogja "meggyógyítani" a gyereked. Ő feltárja az okokat, és neked segít, hogy hogyan tudsz a gyerekeddel egyről a kettőre lépni.

2. Szerinted ki neveli-gondozza azt a gyereket? Hát a szülő. Tehát ha nem genetikai a dolog, akkor a szülő tehet róla. Nem feltétlen alkalmatlanság, néha csak tudatlanság. A szülőségre nem készít fel senki, nincs "tankönyv", ami szerint lehetne csinálni, no és a gyerekek is nagyon különbözőek. Van, aki "jó alapanyaggal" jól csinálja, valaki "nehezebb típussal" totál rosszul. És eközött végtelen sok variáció.

SZóval nem azon kell agyalni, hogy eddig rossz anya voltál-e, és hogy ki mit fog pletykálni, hanem azon, hogy hogyan segíts a fiadon, hogy jobb legyen az életetek.

AMúgy a gyerekek iszonyú jó tükrök. Totál visszatükröz téged. Ha feszült vagy, ő is az lesz. Ha ideges, akkor szintén. Lehet, hogy most már egymást "hergelitek", mert te is feszült vagy a közelében. Sok kitartást kívánok.