A lányomnak befestettük a haját. Ősztől 8. osztályos lesz. Vajon szólni fognak érte a tanárok?

Általános iskolás gyerekekről beszélünk!

Én tudom, hogy manapság az a trend, hogy ha valami nem tetszik magunkon, akkor nyúljunk mesterséges eszközökhöz, de biztos, hogy szerencsés, ha egy gyerek (!) számára ez válik természetessé? Nekem is kamaszlányom van, ha ő magán akarna bármit változtatni, én inkább arra ösztönözném, hogy fogadja el önmagát (kivéve ha valamilyen tényleg durva esztétikai hibája lenni, ami miatt csúfolják).

Tudom, hogy a média ezt sugallja, de biztos, hogy ez jó? Nemrégiben egy 12 éves lány teljes természetességgel kérdezte tőlem, hogy ugye szülés után én is plasztikáztattam a melleimet, mert szerinte ez a normális. 12 éves!

A szülők csak a saját gyerekük neveléséért felelnek, a tanárok viszont az összes rájuk bízott gyerekéért, és bizony, látunk elég szélsőséges eseteket is, hogy hova vezet az, ha egy kamaszlány elégedetlen a testével. Eleinte csak a hajszínével... de ha nem tanulja meg elfogadni magát, akkor az messzire vezet! Jelenleg az iskolánkban több lány áll pszichiátriai kezelés alatt anorexia miatt. Senki nem mondogatta neki, hogy jók úgy, ahogy vannak, ők a média által sugallt képnek akartak megfelelni.

Amit pedig írsz, hogy önkényuralmi, vagy kegyeletsértő jelképek miatt a tanár szerinted már "rászólhat" a gyerekre... Nos, ezek konkrétan törvénysértőek, nem férnek bele az alapjogokba, szóval ez már nem a "rászólás" kategória. Sajnos néha találkozunk olyan esetekkel, amikor a gyerekek tudatlanságból a törvény határait feszegetik, ezek ellen pedig a legszigorúbban kell fellépni, mert ha nem mi tesszük, akkor a rendőrség fogja... 14 éves kortól pedig mindenki büntethető.

Ne haragudj, de a hajfestés kb olyan, mintha másik nyakláncot tennél. Vagy azt sem szabad, mert a nyaklánc nélküliség szép?

A szülés utáni mellplasztika mért ne lehetne természetes dolog? Most azért nem az, mert dràga.

És ne haragudj, de nagyon is pontosan illusztrálod, amit írok.

Van vmi, ami a magánvéleményed, ráadásul nem egyezik a közgondolkodással (a hajfestés az valami önmagunk elfogadásával ellentétes mesterséges borzalom).

A foglalkozásod az, hogy gyerekeknek matematikát, történelmet, angolt taníts. Feladatod még, hogy megtanítsd a tanulókat tanulni és fegyelmezetten viselkedni az órán. Az is, hogy alapvető emberi értékek tiszteletére noszogasd őket, és hogy ismerd fel, ha pl bántalmaznak egy gyereket.

A hajfestés problémája, ha a házirend nem tartalmazza, kívül esik a hatáskörödön. Otthon a gyerekednek megtilthatod. A másik gyerek szülőjét max megkérdezhezed, hogy tényleg beleegyezett-e, illetve elmondhatod a fenti érveidet, amiket vagy magáévá tesz az anya vagy nem.

"Ne haragudj, de a hajfestés kb olyan, mintha másik nyakláncot tennél. "

Egy nyakláncot simán leveszel, ha nem tetszik. A hajfestés egy vegyi eljárás, van egészségügyi kockázata is (pl. súlyos allergiás reakció), ezen kívül pedig csak a haj szerkezetének a roncsolásával lehet visszacsinálni. Nem ugyanaz a kettő. Nem vagyok benne biztos, hogy egy általános iskolás gyerek képes mérlegelni ezeket a kockázatokat, illetve hosszú távú hatásokat.

"A szülés utáni mellplasztika mért ne lehetne természetes dolog? Most azért nem az, mert dràga."

Nem, nem azért. Hanem mert egy altatásos nagyműtét. Nekem volt életemben több komoly műtétem, súlyos egészségügyi problémák miatt és önként soha nem vetném magam alá ilyesminek, csak azért, hogy megfeleljek a "közízlésnek". Tényleg csak akkor, ha az életem, egészségem múlna rajta. Érdekes módon évezredekig az emberek képesek voltak elfogadni, hogy a női test a szülés után megváltozik (sőt, az emberek többsége ma is képes elfogadni). Csak az utóbbi néhány évtizedben alakult ki, hogy negyvenes nők úgy akarnak kinézni, mint a húszévesek.

Maradjunk annyiban, hogy engem munkaköri leírás és törvények köteleznek, te viszont egy ejnyebejnyével intéznél el bűncselekménynek minősülő eseteket (pl. önkényuralmi jelképek viselése), szóval kettőnk közül te vagy az, aki a személyes preferenciái alapján ítél... Ezen kívül te vagy az, aki a jelek szerint nem ismered azokat a dolgokat, amiket minősítesz, ha szerinted a hajfestés ugyanolyan, mint felvenni egy nyakláncot, valamint ha szerinted a mellplasztika csak azért nem természetes, mert drága... először szerintem tájékozódj, ne csak a személyes véleményedet szajkózd, és utána térjünk vissza rá... érvekkel!

"Ezer százalékra biztos vagyok benne, hogy állami iskolában a házirendben a hajfestés és smink konkrét tilalma nem szerepel. "

Azért mondtam, hogy keress rá, mert meg fogsz lepődni, hogy hány állami iskoláéban szerepel...

A miénkben konkrétan így: "Extrém frizurák, festett haj nem megengedett az iskolában." Szó szerint idéztem. Linkelni nem fogom.

Ha a házirendben szerepel, nyilván szólnod kell miatta a szülőnek.

Szubjektivitás szempontjából a tanár és a szülő nincsenek ugyanolyan helyzetben. A szülők valamilyen fajta nevelési elveket vallanak (elméletben vagy a gyakorlatban), ez definíció szerint szubjektív.

Te tanár vagy, és ha van 30 gyerek egy osztályban, akkor mind a 30 szülővel biztosan lesz olyan kérdés, amiről Te mást gondolsz. Kérdés hol a határ, mikor viselkedsz tényleg tanárként, és mikor kezdesz önkényeskedni. Ez főleg akkor gáz ha a gyereket oktatod ki és nem a szülővel egyeztetsz.

Az az érzésem, hogy nem csak a hajfestés terén adódna ilyen probléma. Vitatkozhatunk tovább a hajfestésről és a mellplasztikáról, de ez két ember véleménycseréje lesz. Az igazi kérdés az, hogy mért bírálod a szülőt felül olyan kérdésben, ami belefér a szülő kompetenciájába, és az álláspontja, döntése nem veszélyeztető. Még egyszer, ha leírja a házirended, azzal nincs mit tenni, de akkor erre kell hivatkozni.

A szubjektív részről:

- A hajfestés károsítja a hajat. Max levágják utána. Vannak jó minőségű festékek. Az élsport is károsítja az ízületeket. Azt is megtiltatod? Vannak kockázatok, amiket a szülőnek joga van vállalni. Pontosabban a gyereknevelésben kb minden és mindennek az ellenkezője is rejt rizikót.

- Mellplasztika. Más értelemben használtuk a "természetes" szót, én annak "mindennapos, elfogadott" értelmét vettem. A mell fellvarratása nem olyan nagy műtét. Nem szilikon behelyezésről beszélünk. De ha szerinted nagy, ne csináltasd. Nagyon sok házassag ment tönkre az eltorzult női test és tönkrement önbizalom és vágy miatt. Az önelfogadás sokmindentől függ, a szülés után is mindenki másként változik. Az én hasam pl borzalmasan néz ki, meg fogom csináltatni, es ezt teljesen reálisnak érzem. Nem vagyok cicababa, sosem volt festve a hajam, sosem voltam manikűrösnél, nem sminkelek, lesz.rom a divatot. És mégis.

Mi a gáz azzal, ha a gyerek látja, hogy reménytelen, nyomorító helyzetek esetén szabad változtatni az önbecsapás helyett? Az anorexiás gyerekek nem ettől anorexiásak, nagyon jelentős családbeli pszichodinamikai háttere van ennek a bajnak. Nyilván a karcsúság divata jó táptalaj ennek.

De ha már ezt írtad, mit tudod, mivel küzd az a kislány, milyen lendületet kap ettől a hajfestéstől? Ha meg tényleg csak játék az egész, akkor az anorexiás félelem alaptalan.

Így is úgy is, hogy merheted kikerülni a szülőt, és kedved, ötleted szerint megszólni a gyereket, mèg jó, hogy egyet nem értve azzal a felvételiztető kollégáddal, aki olyan súlyosan visszaél a hivatali hatalmával, hogy a gyerek hsjszínét pontozza a tudása helyett?

"A mell fellvarratása nem olyan nagy műtét."

Altattak már? Engem igen. Többször felületes és kétszer mélyaltatásban. A műtétet végző orvos és az aneszteziológus minden egyes műtét előtt felvilágosítja a beteget a lehetséges kockázatokról és hidd el, nem kevés van... Ezek ritka kockázatok, de kockázatok. (Az más kérdés, hogy én a magam részéről nem lennék olyan férfival, aki nincs tisztában azzal, hogy a női test bizony változik, öregszik - ahogy a férfiaké is - és vágyölő számára a természetesség. De ez viszont valóban a szubjektív véleményem.)

"Még egyszer, ha leírja a házirended, azzal nincs mit tenni, de akkor erre kell hivatkozni."

Ezt mondtam, hogy ezt szoktuk tenni. Viszont én nem vagyok az a típus, aki egy kamasznak annyi indoklást ad, hogy "csak", általában ki szoktam fejteni (pro és kontra érvekkel) minden oldalt. Csak a végső érvem a házirend. Egyébként a "szankció" mindössze egy szóbeli figyelmeztetés, és ha ez nem segít, akkor jön a szülőkkel való elbeszélgetés (amit egyébként szintén előír a házirendünk ilyen esetekre). Mondjuk nálunk a hajfestés egyáltalán nem jellemző, a sminkelés igen, de ritkán. A különböző szépészeti beavatkozások veszélyeire pedig felhívjuk a figyelmet (pl. mutattunk már olyan képeket a diákjainknak, hogy mi történik, ha valaki úgy tetováltat, hogy nem tudja, hogy allergiás rá. Én ezt személyes példával is alá tudom támasztani, ugyanis fekete festék allergiám van, ha tetováltatnék, valószínűleg súlyos következményei lennének. De szerencsére tudok róla, ezért nem használok semmilyen fekete festéket. Megjegyzem: egy rutin allergia vizsgálat mutatta ki, amikor még nem mutattam tüneteket. Később már lettek allergiás reakcióim is. Na most ha valaki feketére festi a haját, és történetesen allergiás a festékre (de nem tud róla), akkor az akár életveszélyes is lehet. Bízom benne, hogy a kérdező anyuka elvégezte a lányával az előírt bőrpróbát a hajfestés előtt...

A mellplasztikáról az a véleményed, hogy számodra nem éri meg a melled megszépítését a műtéti kockázat. Világos. Akkor ne plasztikáztasd.

A hajfestésről az a véleményed, hogy veszélyes lehet. Értem, akkor tiltsd meg a gyerekednek.

Tanárként ezzel érvelni nem állja meg a helyét. A festékallergia nem gyakori, pontosabban bármire lehet allergiásnak lenni, akármilyen ételre vagy összetevőre. Ha a gyerek ott van fekete hajjal és nem látod a nyakán a gégemetszés helyét, akkor ő nyilván allergiás.

De ha a szülő döntést hozott már ezekről, akkor Neked nincs jogod a gyerek fejét tömni a dolgaiddal. Nem engedhetsz vagy tilthatsz ilyen dolgot ok nélkül. Okod egy lehet, a házirend. Erre lehet hivatkozni, a vélemènyedet meg tartsd meg ha nem kérdezi a gyerek.

Fordulj hozzám, a szülőhöz közvetlenül, és beszéljük meg, hogy:

- sértettem-e írott szabályt

- ha igen, kötelezel-e arra, hogy kimossam ma a gyerekből a festèket, bármi áron, vagy hagyhatjuk lenőni

- jelezheted, ha vmi problémásat észlelsz a gyereknèl pl önképzavar jeleit

- ha mindennek vége, még elmondhatod, mit gondolsz gyakorlott pedagógus szemszögből a hajfestésről

- ha nagyon összehaverkodunk, jöhet még az, hogy magánemberként mit gondolsz róla

Én erre ezeket tehetem:

- Elkérem a házirendet, ha eddig nem ismertem

- Bocsánatot kérek, ha megsértettem, és megígérem, hogy ezentúl jobban figyelek.

- ha nincs köztünk egyetértés a megsértés tényéről vagy a kompenzáció lehetőségéről, akkor jelzem Neked, hogy szeretnék (akár Veled együtt) a feletteseddel egyeztetni

- A fentieken túl, ha udvariasan adtad elő, akkor megköszönöm, hogy elmondtad a véleményed. Vagy azonosulok vele, vagy árnyalom, vagy elutasítom

- meggyőződöm róla, hogy a gyereket nem éri bántódás az én döntésem (a hajfestésre adott engedély miatt).

# 38: Tudod, nekem már egészen a pályám elején szembesülnöm kellett azzal, hogy milyen az, amikor jelzünk valamit a szülőnek, hogy nem kéne, de ő köti az ebet a karóhoz, hogy majd ő jobban tudja, hogy mi a jó a gyerekének. Két kirívó eset is volt, amikor kértük a szülőt, hogy ne...

Az egyik esetben egy kislány elveszítette az egyik végtagját. A másik esetben egy fiú meghalt a szülő makacssága miatt. Pedig jeleztünk...

Úgyhogy én ezek miatt a nagyon keserű tapasztalatok miatt igenis a szülőkkel szemben is hajlandó vagyok a gyerek érdekeit védeni. (Látszólag kisebb volumenű esetekből lett tragédia, mint a hajfestés.)