Szerintetek egy tizenéves gyereknek milyen céljai lehetnek? (15-18)

18 éves fiú vagyok. Jövőre fogok érettségizni.

Jogsi, két középfokú nyelvvizsga pipa. A jó tanulmányi eredmények igazából nem célnak számítanak nálam, hanem eszköznek. Az már inkább célom, hogy folyamatosan fejleszteni tudjam a tanulási módszereimet. Teszek is érte, mert merek kísérletezni a tanulással, és mivel alapból könnyen megy a tanulás, elég nagy a mozgásterem is, így van lehetőségem kitapasztalni, hogy milyen módszerek mennyire jönnek be nálam.

Párkapcsolat: természetesen szeretnék. De nem most. Volt, megéltem mindent, amit úgy éreztem, hogy szeretnék megélni. Értem itt most a nyugodt, kéz a kézben sétálást órákig, értem itt a nemiséget, értem itt a csendes összebújást. És úgy érzem, hogy most ez nem kell.

Népszerűség az iskolában: nem volt célom sosem, de megvan. Édesanyám arra nevelt, hogy a népszerűség nem szükséges ahhoz, hogy boldog legyek; és szerintem igaza van.

Drága tárgyak megszerzése: a legdrágább cuccom szerintem a szemüvegem, mert vaksi vagyok, mint az álom. :D Ezen túl tényleg olyan vagyok, mint egy kaktusz. Ha meg kell valami, ami drágább, akkor megkeresem az árát.

És akkor a céljaim:

Fölmerült külföld. Ezt illetően igazából nem tudom még, mi legyen. Ha most nagyon őszinte akarok lenni, azt mondom, hogy ha ebben a pillanatban kellene döntenem, akkor gyáva lennék belemenni abba, hogy külföldre menjek. A másik dolog, hogy véglegesen nem mennék ki. Nagyon szeretem a hazámat. Függetlenül a politikától. Büszke vagyok erre az országra, meg arra is, hogy magyar vagyok. A nyelvemre meg pláne, szerintem gyönyörű nyelv a magyar. :)

Aztán hosszútávú célom:

Hogy sikeres, fejlődőképes és élmezőnybeli matematikus legyek. Vagy elméleti pályát képzelek el, vagy a pénzügyi szektorban helyezkednék el pénzügyi matematikusként. De ez még majd kiforr. Érdekel a pszichológia is; ha ezt a pályát választom, akkor azt szeretném, hogy annyi embernek segíthessek, ahánynak csak tudok. Tudom, hogy ezek nagyon eltérő gondolatok. De egyfelől a matematika az az életemben, ami stabil és állandó, ami soha nem hazudik a szemembe. Másfelől a lélektan az, ami segít megérteni azt, hogy én magam hogyan működöm, segít tudatosítani azokat a hibás gondolkodási sémákat, amiken javítva sokkal jobban élhetek.

15 évesre nem emlékszem annyira de nagy vonalakban túl lennie a napon (általános iskola) nem voltam túl népszerű...hazaérni játszani online játékokkal valamennyit tanulni hogy ne legyenek kettesek a bizonyítványomban.

18 évesen...középsuli...nem megbukni semmiből...akkortájt rendőr akartam lenni fizikálisan arra készültem..mellette edzőterembe is jártam ott akartam egyre jobb lenni.Itt se voltam túl népszerű de lekötött legalább a sok tevékenység