Tizeneves gyerekek szulei! Hogy nevelitek a gyereketeket eletre?

Azt kell megérteni, hogy a világ olyan, amilyen, Te ilyenbe szülted, nem tudod megváltoztatni, ami rajtad áll, hogy hogyan neveled.

Ja, és ez is jusson eszedbe: a világ mindig jobb lesz azzal, ha egy gyereket jobban nevelnek.

Bár messze nincs még tizenéves egyik gyerekem sem, válaszolok.

Szerintem a baj ott kezdődik, ha csak tizenéves korban kezdjük az életre nevelést.

Az első dolog, hogy őszinte légy a gyerekkel, bármilyen életkorban van. Persze itt most nem a Mikulás meséjéről van szó, de ha pl. lát egy részeg embert 4 évesen, és megkérdi, miért hány, akkor nem azt fogom mondani, hogy beteg a bácsi, hanem a korának megfelelően elmagyarázom a helyzetet.

Ugyanez volt, ha a cigányokról kérdezett, ha egy terrorcselekményt hallott egy sportmérkőzés szünetében, vagy ha épp arról, hogy a kórházban meghalni járnak az emberek. A nagyobb még csak 8 éves, mégis tisztában van vele, hogy készül a gyerek, és tudja, hogy nem kell házasság hozzá. :)

Edzésre, távolabbi városban lévő meccsekre jár ovis kora óta mind, ezáltal is sok önállóságot nyernek, hiszen nem oldok meg helyettük semmit, figyelni kell magára, a cuccára, a telefonjára, a pénzére.

Külföldön sem okoz neki problémát a boltban történő vásárlás, nemrég próbáltuk, ügyes volt több alkalommal is. Itthon már régóta megy önállóan, eleinte meghatározott dologért pontos összeggel, de már nem kell figyelni ennyire, jól számol, megbízható.

Zsebpénzt is kap már néhány éve, tud takarékoskodni, érti, hogy miért lehet "veszélyes" is a pénz.

Tudják, hogy vannak kötelességeik, elvárásaink vannak velük szemben, vannak szabályok, amit be kell tartani, de sok mindenben engedünk, csak "tárgyalás" kérdése az egész.

Ők a legfontosabbak az életünkben, de tudjuk, hogy az életük nagy részében nem foghatjuk a kezüket, nem lesz ott az óvó szemünk. Erre készültünk, ezt tartjuk be.

Hagyom, hogy megtapasztalja a tettei következményeit.

Ha csípős mustárral kéri a kolbászt a lacikonyhában, figyelmeztetem, hogy ez milyen lesz, de ha ragaszkodik hozzá megkapja. Persze ha otthagyja a felét, nem parancsolok rá, hogy egye is meg... Később, ha hétfőn elkölti a heti zsebpénzét, őszintén sajnálom, ha pénteken nem jut neki fagyira. Ha nem készül fel a dolgozatra, vagy elfelejti megtanulni a föladott verset, nem hagyom rá, hogy emiatt otthon maradjon egy napot, és így tovább.

Nem szülő vagyok, de sok kamasz gyerek "lóg a nyakamon", mert játékos közösségekben szoktam mozogni, és kedvelnek a kamaszok, nagyon erősen tudok hatni rájuk (szerencsére pozitív értelemben).

Általában, amit én megfigyeltem, hogy rosszul esik nekik, ha a szüleik még mindig gyerekként bánnak velük, holott már tényleg szükségük van arra, hogy megtapasztalják a világ felnőtt oldalát is. Még nem elég kiforrott a személyiségük ahhoz, hogy zökkenőmentesen feldolgozzák a néha sokkoló igazságokat, de ha teljesen komolyan beszélsz egy komoly témáról egy kamasszal, akkor igyekszik figyelni rád és megfogadni a tanácsodat.

Én általában 2 főbb témáról szoktam velük beszélgetni, ezekben kérik a segítségemet, az első természetesen a másik nem, és hogy hogy viselkedjenek velük? Sajnos a saját szüleiktől és a médiától sem látnak mást, mint hogy a másik kb egy "élvezeti cikk", és nem társ, én ezekre próbálom tanítgatni őket, hogy tisztelettel bánjon azzal, akinek a társa próbál lenni, és szerencsére amúgy az első gyors sikerek után hisznek is nekem, hogy nem a "nagymenő bunkó macsó"-viselkedés a tuti befutó magatartás.

A másik, az iskola. Sajnos Magyarországon szörnyen pocsék az oktatási rendszer, semmi életszerűség nincs benne, de próbálom elmagyarázni nekik, hogy a tantárgyakon felül viselkedésmintákat gyakorolnak, amiket muszáj elsajátítaniuk, meg kell érteniük, milyen amikor egy felettes személy akaratának kell alávetni magukat, ha hülyeséget mond akkor is, végtére is később az életben a főnökük is lehet ilyen, amikor nem intézhetik el annyival, hogy majd beperelem, mert kirúgják őket. Persze az érzelmek és a viselkedés kontrollálása egy kamasz számára még nagyon nehéz, de segítek nekik rávilágítani ilyen lépcsőkre, amitől nyer némi értelmet az, amit csinálniuk kell, nem lesznek olyan akaratosak és ellenállóak mindennel szemben. Plusz nyernek motivációt a továbbtanulásra, hogy ők maguk legyenek a vezetők.

De rengeteg egyéb dologról is beszélgettem már velük, például hogyan zajlik a munkakeresés, milyen egy önéletrajz, mennyi az átlagos havi rezsi, hogy is vannak az adók, stb. Ezekről sajnos nem nagyon beszélnek az iskolában, pedig szerintem fontos lenne, hogy legalább érdekességképpen felhozzák.

De a kulcs az egészben az, hogy felnőttként kell kezelni őket, amikor komoly témákról beszélünk, akkor valahogy ők is sokkal komolyabban veszik az egészet. Bár más, ha te vagy a "hülye kioktató szülő", mint egy idegen, de szerintem némi empátiával gyorsan meg lehet találni a hangot egy kamasszal.