Mit szólnátok, ha a 16 éves lányotok bejelentené megkérte a barátja a kezét?

nagyon örülnék neki!:) A házasságot sem ellenezném, hiszen az ö döntésük, az ö életük. Maximum ha kikéri a véleményem, elmondom. De távol álljon tölem, hogy ilyen idös korban még én döntsek helyette.

Amúgy engem is 16 évesen kért meg az akkori párom 1,5 év után. És az én szüleim is így vélekedtek mint én. Más kérdés, hogy végül nem lett házasság. De szerintem ebben semmi rossz nincs. Tartsatok egy eljegyzési vacsorát, nagyon szép tud lenni! (saját tapasztalat) Sok boldogságot a fiataloknak!:)

22/L, egy kislány anyukája

Én nagyon örülnék, és ezt ki is mutatnám feléjük, de finoman javasolnám, hogy két évig még járjanak jegyben (ez az "életünk végéig"-hez képest nem olyan hatalmas idő), és ígéretet tennék nekik, hogy a lány 18. szülinapjára magam is mindent megteszek majd, hogy az esküvő tökéletes, igazi örök élmény maradjon. Persze üdvözölném a fiút a családban, (de hiszen eddig is családtag volt már!), és társaságban is úgy beszélnék róluk, hogy "a lányom, és a vőlegénye". Stb. Mindezt pedig azért tenném, mert komolyan venném a döntésüket, és így ők is érezhetik, hogy milyen hatalmas döntést hoztak.

Alapjában véve nem tartom ezt a nagy elhatározást rossz dolognak, hiszen a mai világban éppenséggel nem a hűség, és az elkötelezettség a divat a fiatalok párkapcsolataiban, és ez a történet egy szép kivétel ez alól. Arról nem is beszélve, hogy a tizenévesek "nagy szerelme" valóban komoly dolog, a legtöbbjük egy életen át szeretettel emlékszik az "Első Nagy Szerelemre". (Többek közt én is. :)) Azt a két évet viszont, amíg a nagylány hivatalosan is felnőtt lesz, fel lehet fogni a szerelem próbatételeként is. Addig pedig ott a gyűrű, és a jegyesség, hiszen az a házasságot megelőző lépcsőfok.