Mit csináljak? A családom miatt tiszta bolond lettem.
Az én családom egy...
Van egy 6 éves öcsém, aki soooookkal okosabb nálam és mindenki őt ugrálja körül, meg őneki vesznek állandóan mindent, meg ha valaki eljön látogatóba agyon dicsérik a cuki nagyon okos kisfiút és amikor engem is meglátnak max annyi, hogy heló, ja te is itt vagy?
Az apám egy idgbajos, antitársasági valaki, aki általában csak ordibál velem, amikor igazán szükségem lenne rá, akkor meg oldd meg és kész! De amikor azért kell izélni, hogy hogyan öltözködök, akkor mindig ott van, és úgy ordítja le a fejemet, mintha gyilkoltam volna vagy valami ilyesmi. És folyton ordibál anyámmal is és azt kiabálja, hogy tünés a házból, mert felpofozlak, meg költözz el, hogy soha ne is lássalak, meg ilyenek!(és mindrez nagyon ronda beszéddel) Folyamatosan hangoztatja, hogy anyámat utálja, meg bár ne is lenne a világon, és nem tudom mért de főleg a szemembe szereti mondani.
Az anyám meg azt gondolja, hogy a számítógéptől vagyok bolond, ezért tilt tőlem mindent, ami elektronikus, pedig így csak azt éri el, hogy nem tudok kikapcsolódni és elzárkózni a családom elől, és akkor még dilisebb leszek, gyakran sírok is, nem úgy hisztiből, hanem rendesen és ezt ráfogja arra, hogy elvonási tüneteim vannak. Pedig tudom, hogy nem.
Egész nap ülök a fotelban üres tekintettel és könnyekkel. Tudom, hogy kéne valaki, akivel meg tudnám osztani ezeket a problémákat, de a családomba szerintem azt sem tudják hogy létezek, nincs egy igazi jó barátom és olyan felnőtt ismerősöm se, akinek elmondhatnám.
Eddig jó tanuló voltam, de romlani kezdtek a jegyeim és a suliban is észrevették már, hogy valami nincs rendben. A múltkor már azon kaptam magam, hogy egy tanárnak bőgöm ki magam, és azóta a szeme elé sem merek kerülni.
Megkértem a szüleimet, hogy mehessek el pszihológushoz, de csak azt mondták, hogy az nem jó semmire és nincs szükségem rá.
Ja és rendszeresen sportolok, tudok ismerkedni másokkal, de azt hiszem már semmi nem érdekel, mintha az agyamra valami szürkeség kúszott volna rá.Mit csinljak, azt hiszem mindjárt megőrülök :((
Köszi mindenkinek, aki válaszol és végigolvassa.
Egy szomorú 13 éves lány :(
az anyámmal még úgy ahogy jóba vagyok, de annyira nem, hogy dolgokat megosszak vele.
Ha pedig a z apámmal próbálok beszélni, minden mondatom után hatalmas kiabálás következik
válasza:Szia!
Szerintem nem baj, ha ezt egy tanárnak elmeséled. Annak idején gimiben a mi osztályfőnökünk sokak problémájával foglalkozott, valamennyire kötelessége is, legalábbis a lelkiismeretesebb tanárok megteszik. Sokaknak ajánlotta ilyen esetekben a kollégiumot, ha tényleg a gyereknek olyan rossz volt a családja. Még azoknak is lehetősége volt, akik a városban laktak.
Mivel még csak 13 vagy, gondolom a kollégium nem megoldható, mert ha csak nem 8 vagy 6 osztályos gimibe jársz általános iskolás vagy. De szerintem mindenképp beszélj tanárral. És az sem gond, ha másokkal beszélgetsz, esetleg olyanokkal, akik a szüleidre tudnak hatni.
Ezen az "öcsike a jobb és az okosabb" dolgon én is átestem, és tudom, hogy nem egy jó dolog, nagyon hamar el is menekültem otthonról, 16 évesen szinte már a barátomnál laktam. Nem is hiszek nagyon abban, hogy a szülők csak úgy megváltoznak, persze beszélj velük mindenképp.
Ne aggódj, kitartás!
Valóban szükséged lenne egy profi segítségére. Az iskolálban szokott lenni egy olyan személy aki ilyesmivel foglalkozik. vagy iskola pszihológus, vagy egy olyan aki elirányít egyhez. Ingyenes és a szüleidnek sem kell szólnod. Kérdezz meg egy olyan tanárt akiben megbízol, ő majd útbaigazít. tudom mert én is kűzdöttem ilyen problémákkal és elmentem az iskola pszihológushoz. NE ADD FEL!
20/L
válasza:Az első válaszolód vagyok.
Továbbra is az osztályfőnököt javasolnám. A mi iskolánk is egy kis vidéki iskola volt, és ott sem volt pszichológus.
Neki kötelessége ezzel foglalkoznia. Ha benne esetleg nem bízol, akkor nekem a következő, akinek elmondanám, az a gyerekorvos lenne, még ő is biztos, hogy tudna valamit tenni. A lelki terror is nagyon komoly dolog, ugyanolyan bűncselekmény veled szemben, mintha fizikailag bántanának!!!
Anyukád miért nem hagyja ott? Apukád bántja is anyukádat vagy csak fenyegeti? Rajta is lehetne segíteni. Az ilyen nők általában félnek attól, hogy milyen lesz egyedülállóként, gondolom anyagiakban nagyon függ apukádtól. Na meg persze a reakciójától is.
Nem tudom, mennyire tudod megítélni, kik azok az emberek, akik tényleg tudnának segíteni. Velem egyszer megtörtént, hogy rossz embernek panaszkodtam, és visszamondott az illető mindent, és csak rosszabb lett. Tehát erre is nagyon figyelj!
válasza:Ezen MINDENKI átesik.Max 1 év és elmúlik hidd el (:.
Menj zenélni vagy valamilyen szakkörre.Most pedig itt a jó idő menj a barátaiddal/nőiddel vásárolni bringázni strandra fagyizni sétálni játszani stb.(:
Remélem segítettem.
Nem hiszem, hogy az én helyzetem általános lenne =(
Apukám csak fenyegeti anyukámat, nagyon ritkán van egy-egy pofon, azt nem értem mért nem akar válást...
válasza::S anyámék nálam is azthiszik,hogy a gép miatt vagyok "dilis".pedig nem.meghogy gépfüggő vagyok.de nem így van.Csak mivel nem engednek el sehova,csak így tudok kommunikálni a a barátaimmal.szerintem mondd meg nekik,hogy te nem gépfüggő vagy,csak másképp unatkozol,mert nem tudsz mitcsinálni.:S
13/L
válasza:Szerintem menj el pszihológushoz, attól fügetlenül hogy a családod szerint nem szügséges neked.Vagy ha nagyon szomorú vagy sírd ki magad! Az mindig jót tesz! Nekem legalábis....
.....Bár keveset sírok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!