Kamaszok! Ti mennyire vagytok őszinték a szüleitekkel?

Eddig nem igazán voltam szerelmes de azt se mondtam el rögtön és a jövőben sem igazán számítom, tekintve hogy állandóan szívatnak és össze akarnak boronálni minden kiskori (1-4 osztályos) "szerelmemmel". Hát kösz ebből nem kérek.

Nemi életet nem élek és még egy nagyon jó darabig nem is akarok.

Buliba nem igazán járok, ha megyek is vagy csak a barátaimmal ki akkor tudják, hogy kikkel vagyok és hogy hol (kivéve ha csak mászkálunk a városban). Hogy mit csinálunk nem részletezem. (nem mintha piálnék vagy cigiznék, mégis viccből/nem viccből van hogy gyanúsítanak vele holott semmi okuk)

Lelki állapotomról max a sz*r nap, fáradt vagyok dolgot kapják meg. Alap járatban nem vagyok olyan, hogy az érzelmeimről beszéljek, inkább elfojtom s ha mégis akkor csak barátok, esetleg tanár (szerencsére van olyan tanárom akivel ritkán de képes vagyok beszélni ilyenekről).

Őszinteségről annyit, hogy konkrétan hazudni nem szoktam, max nem mondok el mindent. Egyszer hazudtam csak azért mert nem tudtam, hogy mondhatnám el, végül éreztem hogy szorul a hurok és bevallottam (cikinek tartottam és igazából pozitív sulis ügy volt, de na)