Kamaszok nektek milyen a kapcsolatotok a szüleitekkel?

Hello

nekem a kapcsolatom a szüleimmel 20 megabites

szia

A kérdésen, amit linkeltél, majdnem elsírtam magam. Bár egy kicsit kamu gyanús, de nem tudom. Borzalmas, szegény lány.

Nekem jó a kapcsolatom a szüleimmel, bármikor meghallgatnak, ha szeretnék velük beszélgetni. Nem is emlékszem, hogy lett volna olyan, hogy elküldtek, max amikor telefonon, vagy személyesen beszélgettek valaki mással. Mindig mindent megtesznek értem, és nagyon szeretem őket. Persze szoktunk veszekedni, de a végén mindig megoldódnak a problémák. Anyukám rögtön észreveszi, ha valami nyomaszt, és rögtön meg tudjuk beszélni. Apukám sokat dolgozik, de mégis mindig mindenben segít, ha kérem. És mellettem felneveltek még három fiút. Nagyon becsülöm őket. :)

14/l

Tényleg borzasztó az a kérdés, már ha nem kamu.

Egyébként a szüleimmel jó a kapcsolatom, anyukámmal sokkal több mindent osztok meg, de apát is szeretem.

16/L

Ez ma nekem is eszembe jutott. Hogy összeveszem a szüleimmel agy mérgesek rám , veszekszünk de tudom h szeretnek. Igyekszem velük jó kapcsolatot fenntartani és sztem meg is van.

Bár mi így annyira nem is szoktunk (én speciel nem is szeretek csak ha nagyon fontos) és ahogy egyre idősebb leszek egyre többet kell segítenem. Emiatt is szoktak lenni viták de miután elolvastam a kérdést rájöttem h nekem állati nagy mázlim van. mert szinte mindenhova elengednek és ha rendesen tanulok és megcsinálom azt a házimunkát amit kérnek , akkor szabad vagyok , és azt csinálok amit akarok.

Nekem elég érdekes a kapcsolatom a szüleimmel. 5 éve elváltak, így apukámmal csak havonta egyszer találkozom. Egyáltalán nem mondanám bennsőségesnek a kapcsolatunkat, általános dolgokról beszélünk, ha párhetente felhívjuk egymást vagy találkozunk. Tulajdonképpen nagyon keveset tud rólam és én is az új családjáról.

Anyukámmal sem sokkal másabb a helyzet, pedig együtt élünk. Néhány alapvető dolgot tud rólam, de azokat sem azért mert elszerettem volna mondani neki. Néha érzem, hogy többet kellene beszélnem magamról, de tudom, hogy úgy sem értené meg a dolgaimat, meg hogy hogyan állna hozzá. Persze próbálkoztam már néhányszor, de sosem lett jobb, csak idióta és tolakodó kérdéseket kaptam tőle, megértést nem igazán. Nem vagyunk rosszban, meg nem is bántot engem soha, de úgy őszinten nem nagyon ismerjük egymást.

Nehéz lenne meghatározni mert eléggé változó. Ha úgy vesszük rendszeresen veszünk össze dolgokon meg sokszor elég türelmetlenek vagyunk egymással. Ettől független jó. Egyre jobban tisztában vannak vele, hogy megyek a saját fejem utána ezt próbálják bizonyos szinten visszafogni. /kicsit bennük van szerintem, hogy én vagyok a kisebb és kezdek nagyon önálló lenni olyan szinten, hogy sok mindent egyedül intézek és kicsit bennük van, hogy ha elmegyek egyedül maradnak és minél több otthoni melót adnak emiatt/

Viszont olyan téren jó, hogy ha elakarok menni valahova mehetek. Pl.: most 4 napon keresztül buliztam pedig alapjárton nem szeretek eljárni.

18l