Túlféltés a szülők részéről?
Üdv! Mit tegyek ha a szüleim 17 éves létemre is kisgyerekként bánnak velem?
Példák; tavaly nyáron mentem dolgozni, nagy veszekedés árán sikerült csak, mert szerintük veszélyes (egyébként nem volt az), meg amúgyse ez a dolgom, inkább adnak pénzt. Bulizni nem járok, de fel se hozom a témát, mert jönnek a híradóban hallható italba gina és hasonló dolgaikkal. Minden haverom vagy szórakozóhelyre megy péteken/szombaton, néhányan kocsmázni a haverokkal én meg itthon tv-zek. Ha valahova megyek haverokkal akkor hívogatnak telefonon, ha nem veszem fel akkor azt, hogy képzelem.
Anya szerint barátnőm se legyen, mert ráérek még (nincs is, de nem ezért). Szóval leragadtak valahol 10 éves korom környékén, és csak annyival nagyobb szabadságom van azóta, hogy egyedül járok haza iskolából.
A legtöbb osztálytársam végez kettőkor és hazamegy ha sötétedik és meg se kérdezik hol volt (17-18 évesen nem is tudom miért kellene erről feltétlen beszámolni).
A másik kedvencem az alkohol. Szerintük ha van rá alkalom akkor ne igyak, szinte semennyit, mert először az ő társaságukban igyak. Amikor velük ittam, akkor másnap azzal voltak elfoglalva, hogy miért ittam olyan sokat (talán 3 sört ittam meg). Cigizni ugyan nem cigigek, de képzelem mekkora cirkusz lenne belőle. Más meg együtt cigizik az apjával.
Szóval nem azt mondom, hogy jó lenne ha abszolút nem érdekelné őket mi van velem, de kicsit hagyhatnának szabadabban. Kicsit úgy érzem megfojtanak ezzel a "mindig mindenről tudni akarunk" hozzáállásukkal.
Ti mit tennétek? 17/f
Hát az ilyen szülőket nehéz meggyőzni, hogy vegyék lazábban. Számukra 25 évesen is a pici fiúk leszel.
Főiskolásra v egyetemre ha mész, akkor másik városba menj mindenképp és kollégiumba. Ott nagyobb szabadságod lesz.
Valóban erőltetned kellene azt, hogy bízzanak benned jobban, hogy nem csinálsz hülyeséget.
Amit írsz, abból azt látom, hogy ha hagynának se kezdenél el zülleni, bár más dolog, hogy akit ennyire féltenek, az mikor kiszakad ebből a környezetből, rosszabb tud lenni, mint akit szabadabban nevelnek. Láttam ilyen - olyan példát is.
Mit tennék? amit anno tettem, engem is féltettek. Bizonyos dolgokban igenis harcolj ki egy fokozatos önálló életet.
Pl suli után ne kelljen hazamenni, hanem maradj estig. Ha látják, hogy nincs gond, utána egy egy este is. amikor nem iszol, aztán később 1-2 sör belefér. Ismerjék meg a haverjaidat, legyen egy akiben megbíznak, akivel kiengednek.
Szervezz magadnak több külön programot, amikor el kell menni otthonról, sport pl. És ne kelljen a vége után 10 perccel otthon megjelenned, hanem legyen 2 szabad órád, aztán több.
Az ilyen szülők el se tudják képzelni, vagy ha elképzelik, az maga a sátán, hogy egy fiatal tini mit tud kezdeni sulin kívül a városban, miért nincs otthon.
Ezt úgy tudod kezelni, hogy amiben megállapodtok, azt betartod, de mindig növeled az időt, vagy valami plusz dologgal, pl. ne részegedj le, de egy sör v bor beleférjen.
Abba is állapodjatok meg, hogy felhívod őket, ha kimaradt, időközönként. Rengeteg fiatalt látok a pesti éjszakában, aki simán és lazán felveszi a telefont, h szervusz apa, itt és itt vagyunk, minden rendben, még maradok. És nem cikizik a többiek, ő se rázza le a szülőt, de megnyugszanak az otthoniak.
Ne törődj bele, hogy fognak, de nem is kell ajtóstúl kirohanni, ha nem akarsz nagyon lázadni,v agy nem akarsz hatalmas vitát. Viszont konfrontálódni és kiállni a saját életedért és véleményedért igen is kell, különben könnyen olyan férfi válik belőled, akit a szülei mozgatnak zsinóron, hiába érzel belül ellenállást. És ezt meg a nők nem szeretik.
A barátnő kérdést te sem sürgeted, az is fokozatosan kialakulhat, pl 1,5 év múlva már nem is kellene beleszólniuk. mondjuk másba sem, de hát ezt nehéz megértetni velük.
mindenesetre ha dolgozni, ha továbbtanulni tervezel, másik várost válassz célpontnak mindenképp!!
Továbbtanulni mindenképpen másik városba szeretnék. Persze ennek nem örülnek és állandó vitatéma, csak itt nem nagyon tudok mit csinálni, mert ők finanszírozzák a tanulmányaim.
Nem azért innék, hogy menő legyek, de ha van egy suli utáni iszogatás akkor ne kelljen már magyarázkodnom, mert megittam két sört. Titkolózni meg még annyira se szeretek. Ha valaki szerint 17 évesen nem kéne inni, az ne is vegyen tudomást a 14-15 évesek nagy részéről, mert bizony már ők is rendesen isznak.
Ne ess abba a hibába, h azzal a szöveggel irányítanak, hogy ők pénzelnek, ők neveltek fel, őket kell tisztelni, ők, ők, ők...ez mind igaz, és ezért hálás is vagy, de ne éljenek vissza ezzel. Ugyan olyan rendes tanult ember leszel egy másik városban is.
A volt pasimat is ilyen szöveggel tartották sakkmatt helyzetben, 30-hoz közel se mert megtenni dolgomat, mert azzal visszalélne a szülői szeretettel. Fel kell tudni ismerni mi az amit önzőség kérniük egy 18 évestől.
Félnek, hogy lassan kirepülsz, és már nem leszel velük. Kérd meg őket, hogy bízzanak benned, hiszen láthatják, hogy nem értél haza egyszer sem csontrészegen, bedrogozva, vérző fejjel, monoklival a szemed alatt. A féltést egy ideig még "el kell szenvedned", de mondd meg nekik, hogy amikor ndulsz, felhívod őket, ha a célnál vagy, felhívod őket, stb. Idővel csökkentsd le annyira, hogy felhívod őket, amikor indulsz haza.
Azért remélhetőleg te sem fogsz így gondolni mindig a szüleidre. Én is 16 éves korom körül nagyon szerettem minél többször eljárni otthonról.
Most, hogy dolgozom, és mondjuk olyan a beosztásom, hogy majdnem 1 hétig nem találkozom anyuval, nagyon hiányzik.
Egyébként mindkét szülőd ilyen?
Mindketten ilyenek, bár apa enyhébben. Ő néha kérdezgeti, hogy mi a helyzet barátnő téren, ellenben anyával.
Engem ez zavar, hogy mindent tudni akarnak. Ha későbbi busszal jövök akkor kivel találkozom, ha előbbivel megyek akkor kivel találkozom. Hihetetlen, de tényleg.
Megyünk most hétvégén osztálykirándulásra is. Nem tudtam pontosan a szálló nevét akkor az volt a baj, fogok-e majd rendesen enni, nehogy alkoholt igyak, kik lesznek ott. Általános iskolában még megérteném ezt na de most? Két év múlva tudok szavazni arra, hogy ki legyen a miniszterelnök, de azon problémáznak, hogy ebben a két napban eszek-e rendesen? Valakinek a szülei még nem is tudják, hogy megyünk kirándulni, Ők meg már problémáznak.
Megértem, hogy egy bizonyos szintig félti az ember a gyerekét, de néhány hónap és jogilag felnőtt vagyok. Csak eltudom dönteni, hogy mit eszek, iszok.
Az én szüleim hasonlóak voltak, ráadásul én lány vagyok, hát gondolhatod... Én mondjuk soha nem viseltem el a korlátozást, tehát egyfolytában hazudtam, ami nem jó, tudom, de legalább működött.
A példádban említett szülők azért nem a követendő példa. Szerintem a gyerekedet meg kéne tudnod óvni attól, hogy igénye legyen a dohányzásra, és nem együtt pöfékelni vele. De ha egy családi eseményen 17 évesen iszik egy sört hát na bumm...
Én kb 19 évesen lázadtam fel, mivel én fővárosi vagyok és itt volt a szakom legjobb egyeteme, nem mentem messzire. Megmondtam, hogy felnőtt vagyok, mindig mindenben segítek, tisztességesen elvégzem a kötelességemet, hagyjanak békén... Idővel könnyebb lett, ma meg már én hívom fel anyukámat és mesélek neki órákig a napomról, ha olyan van. :)
Próbáld finoman lerázni őket. Ha megkérdezik hova mész, mondd el, hogy elmész a barátaiddal xy helyre. Ne hajnali háromkor állíts haza mattrészegen, de ha hazamész 9-re akkor ne legyen balhé. Szép lassan adagold a dolgokat. Előbb utóbb megszokják. Gyakorolnod kell az önállósodást, mert akár hiszed akár nem, a munkád ugyanilyen lesz, és ha most nem tanulsz meg kiállni magadért, később sem fog menni. Ezt jószándékból írom, mivel értelmes fiúnak tűnsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!