Miért nem akarnak diákmunkázni a mai fiatalok? 18F

Mert ha nincsenek rákényszerülve, akkor miért ne élvezzék ki? Felnőttkorukban nem lesz szabadidejük... és ha már tiniként sem volt, teljesen ki fognak égni.

Nálunk 1-2 ember dolgozott anno, ált. azok, akiknek a szülei nem kerestek jól, vagy akik márkás cuccokat akartak, csak a szüleik nem fizették ki. Mi, a többiek, elvoltunk azzal, amit kaptunk a szüleinktől, és egyikünk sem volt ilyen hisztis rinyagép (az más kérdés, hogy volt az osztályban pár olyan gyerek, akik márkás ruhában jártak - Hugo Boss, Hilfiger szinten -, és az kb. a szülőknek aprópénz volt... őket megnéztem volna, hogy ha nem ilyen körülmények között éltek volna, és nem kaptak volna, hogy viselkedtek volna). Az megint más kérdés, hogy az visszatetsző, ha a szülő szarul keres, a gyerek rinyál, hogy neki ájfón kell, de nem képes elmenni dolgozni érte.

Sajnos nem tudom a választ, de tényleg valami baj van, úgy általában, világviszonylatban.

Nem vagyok fiatal. Mi a 70-es években be voltunk sózva, hogy "mi is, diákok" dolgozhassunk, pénzért vagy nem, az mindegy. Emlékszem, -kisvárosban- nyáron körbejártam a helyeket, ahol gondoltam, hogy lehetne valami munkalehetőség, és ajánlkoztam. Az első évben már majdnem fölvettek, amikor adatfelvételnél kiderült, hogy nem vagyok dátum szerint 14 éves. Különben voltam telefonközpontban hívástovábbító, figuráns, irattárrendező, irodai segéd teddideteddoda. Akit engedtek, mehetett építőtáborba, kukoricát címerezni, gyümölcsöt szedni, fiúk utat építeni, sőt volt akit külföldre is vittek. De ehhez komoly orvosi vizsgálat kellett, amin nem mindenki ment át, én sem.

Voltak, akik a szüleik, rokonaik mellett dolgoztak, nyáron egész nap, évközben hétvégén, vagy este segítettek.

Ezek teljesen természetes dolgok voltak, a diákok maguk tartották volna unalmasnak, ha nem dolgozhattak volna. Lehet, hogy manapság az unaloműzésre ott van a számítógép, nem tudom. Talán nincs is szükség annyi munkára, mert sokkal több gépet használunk. Ma a tésztát nem gyúrja az anyukánk kézzel, hogy odaállhassunk, hogy én is hadd csináljam. Hanem állunk a gép mellett, várjuk, hogy keverje a masszát. És még beszélgetni sem tudunk közben, mert zajos a gép.

Vagy nem mehet valaki oda az apjához, hogy ide nekem a kaszát, én is tudok már kaszálni. Mert a motoros fűnyíróval vágjuk a füvet, megintcsak zajosan, hogy még beszélgetni se lehessen.

Nem tudom, miért nem akarnak dolgozni a mai fiatalok. Csak -ha már kell- pénzt keresni, az is a saját szükségleteik, nem a környezet lehetőségei szerint.

Valaki írta, hogy semmi közünk ahhoz, hogy másik akar-e vagy sem, az ő dolga. Nem tudom. Az közös teher, baj, hogy ennyi elégedetlen, boldogtalan ember van. És hasznos, értelmes, szükséges tevékenységek nélkül milyen lenne az ember? Ezért számít, hogy a másik hogyan él, mert mindannyiunkon csattan az ostor, minden olyan ember miatt, aki csak úgy elvan.

Remélem, nem baj, hogy leírom én is a gondolataimat. Én a szülő szempontját tudom leírni, bár még kicsik a gyerekeim, távoli még ez a téma, de voltam én is lazsáló tini, aztán sokat tanuló és mellette dolgozó egyetemista, most pedig kétgyermekes anyuka vagyok egy brutál jó fizetéssel /jelenleg még gyeden, de nyár végén újra munkába állok.

A gimis éveimben nem dolgoztam, zenei sulit végeztem, a délelőtti tanítás végeztével kezdődtek a délutáni/esti zenei óráim, és a sokórás hangszeres gyakorlás. Ha maradt egy kis szabadidőm, valóban a barátaimmal lógtam. Ahogy bekerültem egyetemre, meglegyintett az önállóság szele, igényeltem a saját pénzt. Ezért heti 2-3 alkalommal dolgozgattam. Nem haltam bele, de finanszíroztam a saját kis életemet.

De az energiám nagy részét a nyelvtanulásba öltem, a szüleimmel nagy egyetértésben inkább tanultam és a szabadidőmben éltem a fiatalok életét. És a nyelvtudásomnak köszönhetően vagyok most ott, ahol vagyok. Ha hajtottak volna, vagy ha én vettem volna túl komolyan magam, és holmi diákmunkákkal forgácsoltam volna szét magam, akkor most igenycsak sajnálnám azt a rengeteg elvesztegett energiát.

Vekerdy, a fantasztikus gyermekpszichologus mondja, hogy egy tininek napi többórás semmittevésre van szüksége. Ugyanis egy tini mentális és fizikai értelemben véve nem terhelhető annyira, amennyire ez a mai világ leterheli ezt a korosztályt. Az átlag tini nem alkalmas a napi sokórás iskolai tanulásra aztán otthon a kifulladásig tartó magolásra. Egy tini heveredjen végig az ágyon, és álmodozzon! Akár órákat. Nyilván, vannak kötelességei, de egy ponton túl ne terhelje magát! Egyszer úgyis eljön az a pillanat /persze, ha a családban kisgyermekkorától a megfelelő mintákat látja/, amikor ráeszmél, hogy egyedül kell boldogulnia.

Nem értek egyet azzal, hogy a mai huszonévesek inkább még fevesznek 3 masik szakot az egyetemen, csakhogy ne kelljen kilépni a nagybetűs életbe.

Az egyeglen nagyon fontos az otthoni minta, és a gyermek korának megfelelő elvárások támasztása.

Remélem, hogy 15 év múlva is úgy fogunk állni anyagilag, hogy az akkor 18 éves fiam és a 16 éves lányom megtehesse, hogy a szabadidejében csak a lábát lóbálja, a fiam meccsekre járjon meg sportolni, a lányom pedig a legújabb divattrendben gyönyörködhessen. Mielőtt bárki szexistànak nevezne és túlsztereotípnek a példáimat, nyilván, nem minden tinifiú sportőrült és nem minden tinilány divatőrült.

Szval mindennek megvan a maga ideje: a szülő azt vállalta a gyermek megfoganásakor, hogy a legjobbat adja a gyermekének. Ez pedig többek között a zavartalan tiniéveket is jelenti. Igen, ha megengedhetem majd, boldogan meg fogom venni a gyermekeimnek az áhított ruhadarabot vagy parfümöt, mert jelenleg ez az én feladatom. Vállaltam. És nagyon szomorú lennék, ha tizenévesen azért kellene dolgozniuk, hogy minket segítsenek. De mivel a férjem és én is dolgos emberek vagyunk, biztosan jó példát fognak látni.

Az pedig szintén nagyon szomorú, amikor egy fiatalnak megszakad a szíve azért, mert az édesanyja halálra gürizi magát. Ezek a fiatalok nőnek fel túl hamar.

Bízom benne, hogy érthetőek a gondolataim.

Egy 33 éves anyuka

Ha akar, akkor dolgozik, ha nem akar, akkor nem.

Csak mert nalatok latastol mikulasig munka van es irigykedsz, attol meg masnak nem kell dolgoznia.

En is most dolgozom eloszor, hogy megtudjam milyen is a munka. De amugy egyaltalan nem vagyunk, raszorulva, szoval nem is kotelezo.