Miért nem akarnak diákmunkázni a mai fiatalok? 18F

én elsős egyetemista vagyok. nálunk gimiben senki nem dolgozott suliidőben. mint többen írták kb bele se fér a napba. na meg szerintem egy 17-18 évesnek az a dolga,hogy suliba járjon, utána felkészüljön a másnapra,hogy jól tudjon teljesíteni.

én nyáron dolgoztam eddig, 11. és 12. utáni nyáron.

mivel most egyetemen más az időbeosztásom, el tudok vállalni néha hétköznap is munkát, délelőtt. van 1 lány aki idén érettségizik, de mégis délelőtt, iskolaidőben is dolgozik.. beszéltem vele és mondta ,hogy ezeket nem is tudja már igazolni, de muszáj dolgoznia, mert különben nem lenne kb mit enniük. na őt tényleg sajnálom, mert nem nagyon van választása ahogy láttam. a szülei is elvárják,hogy dolgozzon. + szóba sem jöhet olyan,hogy esetleg érettségi után továbbtanuljon.

én csak azt nem értem,hogy minek vállalnak az ilyen emberek gyereket?? + az itt kommentelő 59%-os is hogy sajnálja már a pénzt, amit a kiskorú gyerekre költenek a szülők.. hát pedig ez az élet rendje.. aki gyereket vállal az szerintem tudja,hogy kb 20 vagy akár több évig is neki kell eltartania a gyereket.

amúgy az én szüleim se keresnek sokat(ketten kb 300 ezret). de támogatnak az egyetemi kiadásokban, azt akarják hogy tanult legyek és hogy később ne legyenek anyagi gondjaim. nem várják el,hogy dolgozzak suli mellett.

nyilván már néha szoktam, hogy ruhát vagy egyéb extra dolgaimat én tudjam megvenni.

de egyetemen már másabb. én gimi mellett nem tudtam volna dolgozni. 2-3ig voltak óráim.utána legalább 2-3 órát kellett itthon tanulnom. így nem igazán fér bele egy diákmunka.. meg szerintem nem is ér annyit az a 400-500 forint óránként, hogy emiatt ne tudj teljesíteni a suliban.

de igazából mindenki maga tudja. de a kérdező stílusa elég szánalmas,hogy a saját példáját tartja etalonnak. pedig nem az a normális.

Mikor én gimibe jártam (vidéki kisváros), konkrétan 0 (értsd: nulla) lehetőség volt dolgozni, még a környékbeli településeken sem volt semmi, és akkor még csak magáról a munkahelyekről beszélek, az még csak cifrázza a dolgokat, hogy időben megoldhatatlan volt...

Egyetemre egy nagyvárosba járok, nem olyan szakra, aminél egy héten csak két nap kell bejárni és elég vizsgaidőszakban tanulni, hanem az egész félévet keményen végig kell tolni. Tehát idő tekintetében még most is megoldhatatlan, viszont a munkahelyek száma sem sokkal több. Pláne, ha azt nézzük, hogy ha még lenne is 1-2 napom dolgozni, a minimum vállalást akkor sem tudnám teljesíteni, mivel mindenhol legalább heti 3-4 munkanapot kellene teljesíteni - nappali tagozaton ez szinte lehetetlen. Fel sem vesznek, ha a minimumot vállalod, hanem azt, aki szinte mindennap dolgozik. És többségében gyári munkákról van szó, még némelyik srác sem bírja sokáig, lányként nem is érdemes így próbálkozni...

Szóval összességében: ha se időbeosztásban, se lehetőségben nem lehet találni diákmunkát, akkor hogy dolgozzon az ember?

Egyébként kiszámoltam egyszer azt is, hogy nyáron olyan 3-4-szer annyi diák akarna dolgozni, mint ahány helyet hirdetnek. És ez mondom, egy nagyváros.

A személyes véleményem pedig az a "meg kell tanulni tisztelni a munkát" és hasonló frázisokról, hogy nem muszáj ráerőltetni mindenkire a saját látásmódodat. Ennyi erővel én is mondhatnám, hogy szerintem meg te csinálod rosszul. Ha majd az unokáid megkérdezik, hogy te mit csináltál fiatal korodban, mit fogsz mesélni? Semmi kirándulás, szerelem, strandolás, stb? Hanem hogy egész nap güzültél? Nekem fájna ezt 70-80 évesen bevallani...

Én már írtam itt, hogy anno egy gimis osztálytársam sem dolgozott nyaranta vagy hétvégente. Érdekes módon mindannyian továbbtanultak, min. 1 diplomát szereztek és normális, jól fizető állással rendelkeznek, tisztességesen dolgoznak, szüleiktől független, önálló életet élnek. Nem mindenkinek van szüksége a "20 óra után hazabukunk" című fejezetre ahhoz, hogy dolgozni tudó és akaró felnőtt váljon belőle...

Egyébként én nem azért élek, hogy dolgozzak, hanem azért dolgozok, hogy éljek. Tisztességesen és legjobb tudásom szerint elvégzem a rám bízott feladatokat a munkahelyemen, de nem áll szándékomban mártírkodni és állandóan zombiként hazaesni a családomhoz, hogy aztán elmondhassam magamról "én bezzeg x éve napi 14 órát végigtolok".