Fel szeretnék nőni már 13 évesen. Vagy nem is olyan könnyű a felnőtteknek?

Nem akarom a kedvedet szegni, de felnőttként nagyon könnyű kilátástalan helyzetbe kerülni. Azt hívjuk annak, ha valamiért minden tőled telhetőt megteszel, de mégsem közeledsz a célod felé, sőt akár napról napra távolodsz tőle.

Egyszerűnek tűnik persze: dolgozol, pénzt keresel, abból amit akarsz megveszel, éled világod.

Csakhogy felnőttként vagy lesz munkád vagy nem. Simán előfordulhat, hogy a kutyának sem kell az amihez értesz, vagy olyan messze van a munkahely, hogy a fizetésed nagy része elmenne arra, hogy bejárj, vagy odaköltözz.

Ha van munkád, vagy keresel annyit amennyi magadnak és a családodnak elég, vagy nem. És akkor jöhet a variálás, hogy mit maszekolj még, min tudsz spórolni amikor már így is csak a legszükségesebb dolgokra költesz, stb.

Ha van is munkád amiből megélsz, vagy szereted csinálni, vagy nem, vagy halálra szívat a főnököd vagy nem, vagy rámegy az egészséged vagy nem, vagy megszűnik váratlanul a munkahelyed mondjuk egy izmos kölcsönnel a nyakadban vagy nem, az eddig keservesen, évek alatt megszerzett javaid vagy elúsznak vagy nem.

Nem akarok további példákat hozni, hogy miért idegroncs a felnőttek nagy része, de hidd el, nem olyan sürgős beállnod a sorba...

Szerinted konnyu a felnottek elete. Azt mondod hogy gondjaid vanna.

nem szeretnelek megserteni, de aki azt gondolja, hogy a felnottek elete konnyu az nem tudja, hogy mik is valojaban a gondok.

Igazuk van a szuleidnek. Addig orulj, ameddig gyerek vagy!