Kamaszok, akik cigiztek már! Milyen volt az első "élmény"?

Én egyszer, de semmi... 13F

Én mentolosat (pattintós) szívtam először (és azóta nem is szívtam egyszer se, csak vizipipát) de nem köhögtem meg semmi ilyesmi, csak kicsit beszédültem meg más lett a közérzetem. Viszont nagyon durva hogy utána 3 napig durván vágytam rá, és azóta is eszembe jut néha pedig előtte dohányzás ellenes voltam...

Az első pár szippantástól köhögtem, de a szál közepe felé már egész jó volt, megnyugtatott. A vége erős volt, azt inkább odaadtam a már "tapasztaltabb" barátomnak. Alkalmanként(koncerten 1-2 szál, néha havonta 1-2). Nem tudják.

16 évesen szilveszterkor próbáltam ki, nem köhögtem meg semmi, elszívtam. Utána kb két hónapig rá sem néztem, aztán többször is kínáltak, elfogadtam. Április eleje óta veszek is magamnak. Nem vagyok rászokva, ha van dohányos a csapatban elszívok vel egy cigit, egyik barátnőmmel ha leülünk beszélgetni észrevétlenül elmegy egy doboz meg ha nagyon ki vagyok akadva segít egy szál. De most például 2 hete megvettem egy dobozt és azóta ki se bontottam. Anyámék nem tudják, pontosabban párszor megérezték rajtam, mindsig arra fogtam hogy valamelyik haverom mellettem cigizett, nem tudom elhitték-e, de az biztos hogy kevesebbet sejtenek. 17l

Habár már nem vagyok fiatal de el tudk mondani egy két dolgot.én kb 13-14 lehettem amikor megkínált az eggyik tesóm egy szál barna szofival.akkor azt hittem letüdőztem,pedig nem!adott még vagy egy negyed dobozal a tesóm én meg mindig a tükör előtt szívtam,nagyon tetszett.aztán sokáig semmi se volt.majd jött az életemben egy suliváltás ahol nagyon sokan bagóztak,még a lányok többsége is.akkor vettem egy kék pall mall-t és suli után otthon rágyújtottam az ablakomból.nagyon durván megcsapott az első pár slukk!akkor jöttem rá,hogy most tüdőztem le elöszőr a cigit.fájt a tüdőm,a fejem,szédelegtem meg hányingerem volt de azért is folytattam!(talán a megfelelési kényszer vitt rá vagy az,hogy így könnyebben elfogadnak beileszkedek majd)egy idő után rendszerességé vált a dohány,mindig vettem a zsebpénzemből,de a szüleim nemmtudták(megjegyezném ők is szívják a koporsó szeget).aztán befizettek a sulis balatonos táborba ahová vittem is legalább vagy hat dobozzal.utolsó nap megbeszéltük a tábori haverokkal,hogy ha haza megyünk mindenki elmondja a szüleinek.így is lett.én elmondtam már az nap mikor haza értem édesanyámnak,hogy cigizek.erre ő csak annyit kérdezett-mit szívok?én meg megmutattam neki a kék pall mall-t.erre ő-ilyen drága cigit szívsz?!tudod,hogy én ebben nem foglak támogatni.és ennyi volt,persze utőlag kiderült,hogy a táborból csak én mondtam el.mai napig dohányzom és kétszer le is tudtam tenni egy időre de vissza estem.amikor nem szívtam sokkal jobban éreztem magamat a bőrömben fizikálisan és mentálisan is!egy dohányosnak ha magamból indulok ki és valószinűleg a többségből is a legkritikusabb pont a reggeli egy két szál!mivel este álltalában alszik az ember és jobb esethen tudd pihenni 6-8 órát az megvonással jár.ezért van az az érzés reggel,mitha már egy napja nem gyújtottam rá.a gond az,hogy ha elkezded nagyon nehezen lehet letenni,talán azért is mert sok mindenhez köthető pl.a kávézáshoz vagy az alkoholhoz meg egy jó kajálás után.azt szoktam mondani,hogy a legjobb barátom a cigi,mert ha rossz a kedvem velem van ha jó a kedvem velem van mindig lehet rá számítani!de azt javaslom inkább keress magadnak valódi barátokat szívd a friss levegőt(már ha létezik ilyen a mai világban)és merj ellent mondani,ezáltal sokkal értékesebb erősebb ember válhat belőled.nem kell mindig a csordát követni,inkább téged kövessenek!

14-15 évesen megkínáltak és beleszívtam. Semmit se éreztem, nem kezdtem el cigizni tőle, a szüleimnek nem mondtam el, de mikor megkérdeztek kipróbáltam-e már, akkor elmondtam ugyan ezt nekik. Egyetlen dolgot állapítottunk meg haverjaimmal, azt, hogy nagyon rosszul áll a kezembe.