Minden serdülő végigszenvedi ezt az időszakot?

Én imádom. Az iskolámat , barátaimat , sportolok , tanulok van életem.

De szerintem mindenkinél más. Lehet ,hogy nehéz lesz neki , de szerintem segíteni kell neki és bizalmas kapcsolatot ápolni vele ,mert az sokat segít.

Szerintem nagyrészt a szülőtől függ. Akivel állandóan veszekednek otthon, nem engedik sehova, megbüntetik, egész napos házimunkára fogják, nem bíznak benne, annak persze, hogy szar...

Emelett, ha rossz tanuló, nem boldogul a suliban, nincsenek barátai, csúfolják, annak is szar.

Én szerettem a kamaszkorom, sok barátom volt, a tanulás nekem könnyen ment, nem erőltettem magam, pasiztam, buliztam, szép évek voltak.

Szia! Én felnőtt vagyok már, és nagyon jó emlékeim vannak a kamaszkoromról. Persze, én is lázadtam, keresem az utam, nyafogtam időnként a tanulás miatt, de mindent összevetve jól voltam a bőrömben.

Így 20 év távlatából már azt is látom, miért: mert szép reményekkel néztem a felnőttség felé.

Felnőttként sokkal nehezebb most – mert már sokkal kevesebb dolog van, ami reményre ad okot.

Szülőktől, szociális élettől nagyban függ.

Én nagyon szeretek kamasz lenni.:)