Már nem nagyon szeretget a fiam. Tudom, hogy ez az élet rendje, vagy esetleg én rontottam el valamit?

kamasz

Szerintem ez a serdülőkor miatt van. Nagyon szépen nevelted ha idáig ennyi puszival halmozott el :)

Kiskamasz.Teljesen normális.

Ne aggódj, nincs semmi gond :) Ez tényleg a kamaszkor... most már "ciki" anyut puszilgatni, szeretgetni. Nehéz időszak lesz, nagyon szemtelen lesz, dacos, de ez nem a te hibád, semmiképpen ne fogd fel szülői kudarcként. :)

Ez így lett, én is 12 évesen még napi 5x mondtam anyukámnak, hogy szeretlek meg puszit adtam neki, aztán kb. 14 éves koromtól már csak akkor beszéltünk ha vitáztunk valamin. Most 17 évesen meg már kb. alig beszélünk pedig egy házban élünk. Ez a kamaszodás, ez egy biológiai folyamat, amikor a gyerek megutálja a szüleit kamaszkorában. Ez segíti majd arra, hogy el tudjon költözni otthonról ha már felnőtt.

Utolsó, azért elég nagy hülyeségeket beszélsz... normális esetben a gyerek nem utálja meg a szüleit csak azért, mert kamasz, meg mert ez biológiai folyamat... A veszekedések azért vannak, mert a kamasz egyszerűen csak dacos, szereti azt hinni, hogy mindig minden helyzetben igaza van és őt csak igazságtalanságok érik - ez természetes dolog, ennyi idősen az ember még éretlen, akármit is gondol. Valamint ilyenkor ciki kimutatni az érzéseket, azt, hogy szeretjük anyát, fontos nekünk stb. Normális szülő-gyerek kapcsolat esetében ez idővel alábbhagy, és "visszatér" a szeretet, maximum már nem olyan szinten kimutatva, mint kisgyerekként, hanem felnőtt, érett szintre emelkedik. Az, hogy te teljesen elhidegültél a szüleidtől, és utálod őket, nem azért van, mert ez biológia, hogy aztán majd le tudj lépni, nálatok nagy gáz van a kapcsolatban, a nevelésben, vagy benned.

Majd ha kinövi a kamaszkort, vissza fog térni a szeretete, csak máshogy fogja kimutatni. 13 évesen cikinek tartják puszilgatni a szülőt:) ez van, a fiad elkezd felnőni.

Attól hogy nem puszilgat és ölelget, még nagyon is szerethet. Én pl. kicsiként sem voltam az a bújós típus, mégis szerettem az anyámat. Még akkor is, ha nem mutattam ki különösebben.