Mi értelme van az életnek? Istek miért akarhatta, hogy megszülessünk?
Amikor az embernek vannak hullámvölgyei, amikor pl a teljes önbizalom hiány, önutálat van az élen, amikor már tényleg úgy érzi az ember, hogy semmiben és semmire, senkinek nem jó, nem felel meg mi motiváljon a továbbiakban, ha eddig legtöbben, legtöbbször bántották, vagy rossz embernek tartották, akkor mi motiváljon?
Motiválhatna a kitűzött cél és annak megvalósítása, de amikor már úgy érzi az ember, hogy úgy sem fog sikerülni semmi, mi inspirálhat még arra, hogy érdemes élni?
válasza:Pár gondolat eszembe jutott...
Az egyik az, hogy "néha elveszettnek kell éreznünk magunkat."
A másik, hogy lehet előző életeidben elkövetett tetteid miatt ezt az életet érdemled, és most bűnhődsz miattuk ebben az életedben, vagy amennyi "hátralékod" van.
Vagy azért, hogy megtanuld h bizony vannak ilyen rossz sorsok is, és hogy ebből is gyűjtesz tapasztalatot.
Lehet, hogy ezt kell átélned ahhoz, hogy később teljes értékű életed legyen ebben, vagy a következő életedben.
oké, sokan nem hiszik az újjászületéses cuccot, de nagyban megkönnyíti a halál felfogását.
válasza: válasza:Sajnos a legtöbb kamasz átmegy ezen, vannak, akik okkal, vannak, akik csak a hormonok miatt. Sajnos nekem okom is volt rá, de most nem merülök bele. A lényeg, hogy bár időbe telt, de kilábaltam belőle. Egyedül kezdtem el kimászni a gödörből, aztán jött a párom, s segített kimászni. Mondjuk nekem ott kezdődött az önbizalomhiány, mikor márt tudatosan éltem. Nagyon gáz gyerekkorom volt. Aztán kamaszkorban csúcsosodott mert még a hormonok is rátettek egy lapáttal.
De sajnos nem csak kamaszkorban érnek hullámvölgyek, később is. Azóta is vannak ilyen hullámvölgyeim. Minden évben úgy gondolja az élet, hogy jól megszivat. De azt hiszem idén volt a legdurvább. De tudod mit, felállok és felemelt fővel megyek tovább. ....miután kisírtam magam.Habár az idein még nem tettem túl magam, általában ennyi idő elteltével már sikerül teljesen túltennem magam, de ez most betett. Mégis szerencsésnek kell éreznem magam, és élnem kell, nem adhatom fel. Azokért, akiket szeretek, akikért felelős vagyok.
Kamaszkoromban sajnos nem sikerült semmi vígasztalót, semmi célt találnom...azt az időszakot csak túléltem....ahogy az egész életemet 21 éves koromig.
De hidd el nekem, van remény. Mindig azzal próbáltam bíztatni magam, hogy egyszer majd jobb lesz, mert nem lehet mindig rossz, egyszer majd a sok szenvedésért megkapom a jutalmam. El is értem. De mondom, nem azt jelenti, hogy az élet azóta nem próbál meg összezúzni. Gondok mindig is lesznek, talán ezért olyan szép az élet napos oldala. Ettől lesz mégjobb a jó. Talán a szenvedés nélkül unalmas lenne. Persze mikor az ember szenved, mást se szeretne jobban, mint a jó, unalmas életet.
Célokat magadnak kell találnod, mert mindenkinek más a célja. De én mindig azt mondom, hogy olyan célokat kell kitűzni, amik meg is valósíthatók. Kis célokat, amikben örömed leled. Ha belejössz a kis célok megvalósításába, jöhetnek merészebbek.
válasza: válasza: válasza:"Amikor 5 éves voltam anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. Amikor
iskolába mentem, és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam
"boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést.
Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet."
(John Lennon) találó idézet szerintem.
De abban a helyzetben, amikor már teljesen értéktelennek érzed magad, de még más emberek is a fejedhez vágják,hogy milyen egy pancser, rossz ember vagy, (még ha nem is igaz, mégis nekik adsz igazat) ilyenkor mire kellene gondolni?
Igazából amikor írtam a kérdést, az én indulataim és szomorúságaim jelentek meg a kérdésben. Nem tudom melyik kedves válaszoló írta, de eltalálta kamasz vagyok. nekem is vannak hullám völgyeim (c ahogyan mindenki másnak is) mostanában nagyon gyakran, de éppen ezért tettem fel a kérdést,hogy valamilyen módon ezen tudjak változtatni! Akár milyen nehéz is most, szeretet hiány, anyám hozzáállása a családhoz, szüleim válása, osztálytársak/ emberek kemény bántásai, az élet akadályai... ilyenkor szeretnék valahogyan ezen túltenni magam, valahogy másképpen reagálni a dolgokra, szeretet, barátok, szülők nélkül is boldogulni. De e-közben arra is kíváncsi vagyok,hogy más emberek mire gondolnak, olyankor amikor teljesen maga alatt van? Hogyan válhatnánk pozitív/ pozitívabb emberré? Talán az élethez való hozzáálláson kellene változtatni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!