Miért nem hiszitek el, hogy kamaszkorban is létező, komoly dolog a depresszió, illetve az öngyilkossági gondolatok?
Akinek nem inge, ne vegye magára, akinek viszont igen, az öltözzön fel jó melegen, mert jön a hidegfront...
Valahányszor látok egy olyan kérdést, amiben valaki írja, hogy depressziós, vagy meg akarja ölni magát, segítséget kér, és az illető történetesen 20 év alatti, sokak részéről az az automatikus reakció, hogy "Na mi van, lekésted a Spongyabob ismétlését?" "Csak nem kaptál egy hármast?" "Anyuci nem engedett el bulizni?" "Biztos valami nyomi gyerek tetszett meg a kérdezőnek" "Majd kinövi" "14 évesen depressziós, röhögnöm kell", és olyan jó tanácsokkal látják el őket, hogy "Menjél vissza barbizni" meg "Miért nem a Minimaxot nézed?"
Tudtátok, hogy a depresszió egy súlyos betegség, ami rengeteg lelki és fizikai probléma melegágya, fizikai tüneteket is tud produkálni, az agy szerkezetét is képes megváltoztatni, és elsősorban súlyos traumák miatt alakul ki? Tudtátok, hogy vannak olyan emberek is, akiknek hajlama van a depresszióra (endogén depresszió)? Tudtátok, hogy szakember segítségével is minimum egy év leküzdeni? Mikor fogjátok már végre fel, hogy ha valaki eljut addig, hogy öngyilkos akar lenni, legyen 15 vagy 50, az marhára nem normális, és szakemberre van szüksége? És hogy vannak úgynevezett depressziós epizódok, amikor a legkisebb dolog is képes felhozni több év problémáit, akár egymástól függetlenül, és végül az ember úgy érzi, hogy ő már nem ér semmit?
Kedvenc kijelentéseim még mindig azok, amikor az emberek leírják, hogy a tizenéveseknek még nincsenek is önálló gondolataik és érzéseik, meg most láttam egy kérdésben, hogy a gyógyszer túladagolása nem is öngyilkossági módszer... Ezeket a kijelentéseiteket mire alapozzátok? Meg annyi, hogy tizenéves korotokban titeket letargiába taszított teljesen, ha lekéstetek egy mesét, vagy nem jutottatok el egy buliba? Ha meg nem, akkor minek írtok ilyeneket?
Depressziós vagyok, szorongásos, pánikbeteg, van, hogy foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, és kapaszkodjatok meg, nem nőttem ki (18 vagyok). A paranoiámat meg meggyógyították. Van a kettő között különbség. A legtöbb ember az ismerőseim között (meg én is), aki kamasz és depressziós/kamaszkorában depressziós volt, azért, mert folyamatosan megalázták, zaklatták testileg/lelkileg/szexuálisan, esetleg a szülei magasról tettek rá, valamelyik hozzá közel álló családtagja meghalt, nem vették emberszámba, esetleg ezek kombinálva, nem pedig azért, mert elhagyták a játszótéren a kedvenc plüssállatukat, vagy mert meghalt a Trónok harcában a kedvenc szereplőjük...
Szóval "kedves" "emberek", akik ilyeneket kommentáltok be egy olyan ember kérdésébe, akinek az önbizalma és az életkedve amúgy is a béka hátsója alatt van, és támogatást várna, most ide lehet szájalni. Tessék. Hajrá.
válasza: válasza:Az első nagyon jókat ír, de sajnos tényleg vannak emberek akik kiröhögik a problémákat ha meghallják, hogy tiniről van szó. Mert az emberek hajlamosak lenézni azokat az embereket akik olyan korban vannak amit ők maguk már átléptek.
Egyébként aki más problémáit lesajnálja így kompenzál, mert lelke mélyén tudja hogy a saját élete is nyomorult...
Na meg elég sok tini van aki valóban felfújja a gondjait. Ennek nem kéne azt okozni, hogy minden tinit ugyanúgy lenéznek de az ember már csak ilyen...általánosít
válasza:Tökéletesen egyetértek, én is utálom az általad idézett reakciókat.
Úgy látom, sokan elfelejtették a gyerek- és kamaszkorukat. Gyerekként ugyanúgy fáj egy játék elvesztése vagy kamaszként a kortárscsoport megvetése, mint felnőttként a felnőttkori problémák.
Akik mások problémáit leszólják vagy bagatellizálják, azok ezáltal érzik menőnek magukat, többnek érzik magukat másoknál. Abba pedig bele sem gondolnak, hogy mennyit ártanak vele.
válasza:"Depressziós vagyok, szorongásos, pánikbeteg, van, hogy foglalkoztat az öngyilkosság gondolata"
Annyira hányimgerem van az ilyenektől, akik büszkén sorolják fel, mennyire életképtelenek. Mondd, szögbe nem léptél? Honnan jön ez a sok degenerált tizenéves, azt mondja meg nekem valaki. Régen a nyanyák sorolták így a bajaikat, mert a családjuk már nem igényelt gondoskodást, a munkájukból nyugdíjba mentek, hát maradt nekik az önsajnáltatás, a licitálás hogy ki betegebb. Most meg már így születtek, vagy mi? De a ti nyomorult hátatok mögött még nincs semmi érdemi munka, mégis mibe fáradtatok bele ennyire? Olyan könnyű ülni a net előtt és siránkozni, jahahajj, depressziós, meg pánikos, meg mifene vagyok még... jó sok munka és friss levegőn való sport ezt mindjárt kiűzné belőletek, ezt a naaaaagy világfájdalmat, de nem, ti csak süppedtek bele a saját nyomorotokba, élvezettel dagonyázva. És az adu ászotok az öngyilkosság, mikor már nagyon nem maradt érvetek, akkor jöttök ezzel a szarral és ezzel zsigerelitek ki a szüleiteket, a barátaitokat, de még a neten az idegeneket is, "jaj, hát szépen beszélj velem, ne várj tőlem teljesítményt, ne várj önállósságot, ne várd hogy segítsek, SAJNÁLJ, mert én már gondolkoztam az öngyilkosságon is és egyszer bevettem két szem C-vitamint egyszerre... szánalmasan kiszámíthatóak és egyformák vagytok. Emeld fel te is a segged a gép elől, tanulj, takaríts, keress diákmunkát, menj el a barátaiddal szórakozni, menj önkénteskedni valahová, kérdezd meg a szomszéd magányos nénit, hogy tudsz-e segíteni, ahelyett, hogy nevelgeted a vélt elmebajodat.
válasza: válasza:Köszönöm az első négy válaszolónak, és a hatodiknak is! :)
Kedves ötödik válaszoló, találkoztunk már valahol? :) Mert úgy néz ki, hogy marhára ismersz engem! :) Ha már így kérdezed, mi van a hátam mögött, amibe ennyire belefáradhattam. 3 sikeres nyelvvizsga, dobogós helyek országos tanulmányi versenyeken, 12 éves kitűnő tanulmányi eredmény, számos közösségben működtető szerep, mások lebeszélése az öngyilkosságról... A tanulás kérdését benézted, mert szoktam. Az önkénteskedést is benézted, mert szoktam. A "keress diákmunkát" felszólítást is benézted, mert már van. A takarítást is benézted, mert szoktam. A "legyél barátokkal" utasítást is benézted, mert szoktam. A sportolást szintén, heti ötször szoktam... Szóval köszönjük, hogy a hihetetlenül magas színvonalú hozzászólásoddal, változatos szókincseddel hozzájárultál ehhez a kérdéshez, és megmutattad a tökéletes példát arra az emberre, aki azt sem tudja, mit akar, de azt nagyon. :) Most már láttunk ilyet is. :)
Hetedik, pszichológus, pszichiáter, illetve neurológus is diagnosztizált. Vannak még olyan pillanataim, de a gyógyulás felé haladok, örülök, ha látszik. :) Valahogy mindig olyan típus voltam, aki nem tűri, ha másokat megaláznak, és kiáll értük, és ez felülírja a betegséget. :)
válasza:Kedves Kérdező,
szimplán azért, mert nem tudják, hogy pontosan mi is a depresszió. Mint ahogy 40 éve bármelyik pszichológus azt állította, hogy gyerekeknél nem alakulhat ki depresszió. És még a mai napig hiszik sokan, hogy csak a paciens hibája vagy gyengesége, vagy múltbéli esemény okozhatja. Annyira gyerekcipőben jár még a dolog, hogy ki tudja mi derül ki évtizedek múlva. Mint például a bipoláris zavar esetében (mániás depresszió), amiről ma már bizonyított tény, hogy a hangulatváltozásért felelős agyi központ működési zavara okozza. Tehát teljesen biológiai háttérrel bír.
A többi válaszolónak ajánlom megnézésre (hogy megértsék): Meghasadt lélek (HBO dokumentumfilm)
Kérdező, ha van kedved beszélgetni, nyugodtan írjál!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!