Miért nem hiszitek el, hogy kamaszkorban is létező, komoly dolog a depresszió, illetve az öngyilkossági gondolatok?

Az első nagyon jókat ír, de sajnos tényleg vannak emberek akik kiröhögik a problémákat ha meghallják, hogy tiniről van szó. Mert az emberek hajlamosak lenézni azokat az embereket akik olyan korban vannak amit ők maguk már átléptek.

Egyébként aki más problémáit lesajnálja így kompenzál, mert lelke mélyén tudja hogy a saját élete is nyomorult...

Na meg elég sok tini van aki valóban felfújja a gondjait. Ennek nem kéne azt okozni, hogy minden tinit ugyanúgy lenéznek de az ember már csak ilyen...általánosít

Tökéletesen egyetértek, én is utálom az általad idézett reakciókat.

Úgy látom, sokan elfelejtették a gyerek- és kamaszkorukat. Gyerekként ugyanúgy fáj egy játék elvesztése vagy kamaszként a kortárscsoport megvetése, mint felnőttként a felnőttkori problémák.

Akik mások problémáit leszólják vagy bagatellizálják, azok ezáltal érzik menőnek magukat, többnek érzik magukat másoknál. Abba pedig bele sem gondolnak, hogy mennyit ártanak vele.

"Depressziós vagyok, szorongásos, pánikbeteg, van, hogy foglalkoztat az öngyilkosság gondolata"

Annyira hányimgerem van az ilyenektől, akik büszkén sorolják fel, mennyire életképtelenek. Mondd, szögbe nem léptél? Honnan jön ez a sok degenerált tizenéves, azt mondja meg nekem valaki. Régen a nyanyák sorolták így a bajaikat, mert a családjuk már nem igényelt gondoskodást, a munkájukból nyugdíjba mentek, hát maradt nekik az önsajnáltatás, a licitálás hogy ki betegebb. Most meg már így születtek, vagy mi? De a ti nyomorult hátatok mögött még nincs semmi érdemi munka, mégis mibe fáradtatok bele ennyire? Olyan könnyű ülni a net előtt és siránkozni, jahahajj, depressziós, meg pánikos, meg mifene vagyok még... jó sok munka és friss levegőn való sport ezt mindjárt kiűzné belőletek, ezt a naaaaagy világfájdalmat, de nem, ti csak süppedtek bele a saját nyomorotokba, élvezettel dagonyázva. És az adu ászotok az öngyilkosság, mikor már nagyon nem maradt érvetek, akkor jöttök ezzel a szarral és ezzel zsigerelitek ki a szüleiteket, a barátaitokat, de még a neten az idegeneket is, "jaj, hát szépen beszélj velem, ne várj tőlem teljesítményt, ne várj önállósságot, ne várd hogy segítsek, SAJNÁLJ, mert én már gondolkoztam az öngyilkosságon is és egyszer bevettem két szem C-vitamint egyszerre... szánalmasan kiszámíthatóak és egyformák vagytok. Emeld fel te is a segged a gép elől, tanulj, takaríts, keress diákmunkát, menj el a barátaiddal szórakozni, menj önkénteskedni valahová, kérdezd meg a szomszéd magányos nénit, hogy tudsz-e segíteni, ahelyett, hogy nevelgeted a vélt elmebajodat.

Kedves Kérdező,

szimplán azért, mert nem tudják, hogy pontosan mi is a depresszió. Mint ahogy 40 éve bármelyik pszichológus azt állította, hogy gyerekeknél nem alakulhat ki depresszió. És még a mai napig hiszik sokan, hogy csak a paciens hibája vagy gyengesége, vagy múltbéli esemény okozhatja. Annyira gyerekcipőben jár még a dolog, hogy ki tudja mi derül ki évtizedek múlva. Mint például a bipoláris zavar esetében (mániás depresszió), amiről ma már bizonyított tény, hogy a hangulatváltozásért felelős agyi központ működési zavara okozza. Tehát teljesen biológiai háttérrel bír.

A többi válaszolónak ajánlom megnézésre (hogy megértsék): Meghasadt lélek (HBO dokumentumfilm)

Kérdező, ha van kedved beszélgetni, nyugodtan írjál!