Mit tanácsoltok erre a helyzetre? Komoly lelki bajaim vannak időszakosan.16/L

Nem tudom pontosan, hogy mi az oka annak, hogy ilyen lettem, csak feltételezéseim vannak, de.. Mindig az

történik, hogy elmegy a kedvem az egész életemtől, és legszívesebben öngyilkos lennék, viszont legbelül tudom,

hogy ezt nem tehetem meg másokkal szemben (család/barátok).

A depizés oka változó. Az egész két éve történt, mikor 8. osztály év vége felé a legjobb barátnőm elszegült

mellőlem, és mások társaságát jobban élvezte, mint az enyémet. Rajta kívül senki mással nem beszéltem.

Voltak napok, mikor meg se mukkantam, gyedül álldogáltam, csak rajzolgattam, és senki sem figyelt rám.

Valami ott igencsak eltörhetett bennem, párszor meg is vágtam magam, mert "csökkentettem a stresszt". Ez

még nem volt annyira durva.

Bekerültem középiskolába, és észrevettem, jobban kilógok a sorból, mint gondoltam. Lett 1-2 barátom, de nekik

sosem mondtam el semmit arról, amit gondolok. Mert mindig, mikor eltelnek a decemberi ünnepek, egy fekete

folt festi be az életem, egy hosszú téli depresszió. Ebből kijöttem január végére. Májusban furcsa érzéseim

kezdtek előjönni, elgondolkoztam az életemen, azon, hogy a fiúk vagy a lányok jönnek be jobban.. Annyira

lefoglalt ez a téma, hogy 2 hónapon át elmaradt a havim. Belenyugodtam, hogy ilyen vagyok, biszex, vagy mi..

Nem zsörtöltem magam miatta, bár ezt továbbra sem fogadom el.

10. osztályban minden rosszabb lett! A nyaram nem volt túl jó, szánalmas volt, 1-2 személy miatt, és az év

elején olyan stresszben voltam a jövővel kapcsolatban, hogy nem tudtam másra gondolni csak a jövőre, hogy

minden nyugodt, békés, fényes nap elillan, a felnőttek élete tönkretesz engem, elvesztem magam, és

semmiképp sem fogom tudni megállni a helyem.. Januárban a szokásos "suicide season" lépett aktivitásba, halott hangulatom volt, nem beszéltem senkivel, mi több, kerültem az osztálytársaim, csak zenét hallgattam, és én okos csak agresszív, depis számokat, és kialakult bennem az a folyamat, (mostanában egyre durvábbak ezek a löketek) hogy ha túl szomorú vagyok, depressziós - öngyilkos hangulatú, egy idő után bekattanok, furcsa dolgokat mondok, magamban beszélek (pontosabban magamhoz, és néha ordítok, veszekedek) ilyenkor k****nak selejtesnek, mihasznának szólítom magam, és megkérem, hogy takarodjon, ne is létezzen többé. Ma március 18-a van, és utoljára január 1-jén jött meg, azóta szünetel. Azóta lógok a semmiben, már komolyan, nem csak azért vágom magam, hogy levezessem a stresszt, azért is, mert ettől színesebbnek látom a napjaimat, mert élvezem a fájdalmat, élvezem, hogy elmebeteg vagyok és ezt senki se látja, mert mindenki jó kislánynak hisz, akivel nincs semmi gond. De ez nem így van.. És igazából még sok tényező van, amiért úgy érzem az életem ebben a pozícióban, ahol van nem megfelelő az elvárásoknak.

Egy szó, mint száz, meg akarok változni, mert nem bírom ezt az egyszer fent egyszer lent létet, beleőrülök.

Mit kellene tennem??