Hogyan tanuljak meg "le**arni" másokat?
Sziasztok!
17 éves lány vagyok. A problémám, hogy túl sokat foglalkozom mások véleményével. Ebből az következik, hogy sokat idegeskedem, marcangolom magam. Már rájöttem, hogy ennek a legtöbb esetben nincs értelme, mégsem tudok felhagyni ezzel a rossz szokással. Elég ha egy percig nem figyelek, máris azon kapom magam, hogy az engem bántó emberek miatt stresszelek (akár otthon is, teljesen spontán). A generalizált szorongástól már testi tüneteim is vannak.
Kérlek adjatok tanácsot! Hogyan legyek laza, lelkileg független?
(a legjobban gyakorlati útmutatónak, bevált tippeknek örülnék)
Egyszerűen ne érdekeljen mit mondanak.Ha pl. van új cipőf,polód stb. és valakinek nem tetszik akkor mi van?Semmi....az a lényeg,hogy neked tetszen.Én is sokszor azt csináltam ami másoknak tetszett,nem jó.
Így sose leszel boldog!Legyél olyan amilyen akarsz lenni és neked tetszenek azok a dolgok amiket
csinálsz.Csakis magadnak akarj megfelelni.Engedd el a füled mellett a beszólásokat,tégy úgy mintha nem érdekelne vagy nem hallottad volna.Egyik füleden be,a másikon ki :) ;)
Szia. Nem látom értelmét,hogy foglalkozunk az ilyen emberekkel. Régebben engem is napi szinten cseszegettek,de egy idő után,ha látják,hogy teljesen hidegen hagy (remélhetőleg) abbahagyják. A lényeg az,hogy miért kéne,hogy érdekeljen miszerint pl.: másnak nem tetszik a cipőm? És? Nem neki kell hordania.
Próbálj meg finoman,szarkasztikus kis utalásokkal visszavágni,ha beszólogatnak.
Remélem segít majd valamit!:)
14L
ha valaki beszól vegyél erőt magadon és rezzenéstelen arccal nézz a szemébe jó hosszú másodpercekig. Ne látszódjon az arcodon semmilyen érzelem csak nézd. Nekem ez be szokott válni kicsit elgondolkodik és kínosan fogja érezni magát.
Hidd el a tartás mindennél fontosabb. Azt nem veheti el senki, csak te magad!
El kell engedni a dolgokat.
Könyvmoly vagyok, és egy évvel ezelőttig képes voltam sírógörcsöt kapni egy rosszindulatú megjegyzéstől. Volt belőlük elég, de lehet, hogy a vége felé már saját magam generáltam őket, merthogy biztos rólam beszélnek, meg engem bántanak, meg ki tudni ezt.
Nem tudom, hogy lettem túl rajta, de nyomtalanul elmúlt. Egyszerűen csak ne figyelj oda - vagy figyelj oda, aztán röhögj rajta egy jót. Tényleg így működik. Ne vedd annyira mocskosan komolyan se saját magad, se őket. Az élet egy szép, jól megszervezett játék, és az iskola a játszótered. Mire jó az, ha hagyod, hogy mások véleménye, akik egy gramm hangyafinggal sem jobbak nálad, befolyásoljanak? Nem teljesen tök mindegy, hogy mit gondolnak ŐK, ott, a folyosó végén? Egyáltalán nem vagy rosszabb náluk, vagy ha igen, hát kit érdekel? Vonj vállat, csinálj valami megbotránkoztatót, és nevess, ameddig nem kezd el folyni a könnyed. Szerintem a legfontosabb, hogy tisztában légy önmagaddal. Fent leírtál egy csomó jó tulajdonságod; gondolj ezekre. Ennyi bőven elég ahhoz, hogy semmi okuk ne legyen nevetni. Az emberek rosszindulatú, általában önző óriásmolekulák, ne is törődj velük. Ha majd lesz egy barátod/barátnőd, akivel igazán jóba leszel, nem csak a mai, felszínes barátságok egyikébe csöppensz, tudni fogod, mennyire értékes ember vagy.
Engedd el a füled mellett. Nem halál mindegy, mit mondanak?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!