Csak nekem fura hogy 12 éves gyerekeknek állandó zsebpénzt adnak a szülei?

és hány ilyen példa van, ma már én sem azzal fogllakozom, amit eredetileg elképzeltem

az iskola nem determinál semmit

persze nem mondom hogy nem kell tanulni, de hogy később mi leszel, mit fogsz csinálni, miből fogsz élni, az nem attól függ hogy tanultál általános iskolában

ki mondta hogy szabály? a szabályt te állítottad fel, én csak mondtam rá ellenpéldát, inenntől a tételed megdőlt

ezek nem kivételek, elég sokan vannak

persze azok is, akik ki nem tudtak lépni a kuskerékből, vagy gyerekként tanáriak által predesztinált jövőből

de nem állíthatjuk innentől, hogy az iskolai eredmények bármit is befolyásolnak

max annyit, hogy tanulj, hogy jó alkalmazott legyél, jó polgár fizesd be az adódat, de mindig középszerű maradsz

és inkább skatulya

az is jellemző, hogy általában nem itthon valósították meg magukat ezek az emberek

és nekik is kellett küzdeniük, tanulniuk mindenért, csak ezt nem 10 évesen tették

bizonyára így van

akkor fejtsd ki bővebben kérlek

Elmondom meg egyszer: ha jok a tanulmanyi eredmenyeid, sokkal tobb lehetoseged van az eletben. Attol meg lehetsz a magad ura, megvalosithatod a legvadabb elkepzeleseidet is, de ha masra vagysz, azt is megteheted. Ha az eredmenyeid nem predesztinalnak ra, akkor nem lehetsz peldaul szivsebesz, vagy tervezomernok, vagy biologus, vagy akarmi, mert be sem jutsz az adott iskolaba.

Nyilvan a jo tanulmanyi eredmeny semmire sem garancia, de nem is mondta ezt senki. Pusztan egyszerubb az eleted.

Itt már nagyon elkanyarodott a téma az eredeti kérdéstől, de az utolsó válaszolóval nagyon-nagyon egyetértek.

Szülőként próbáljuk meg a gyerekeinket felkészíteni az életre, arra hogy azt csinálhassa majd amit szeretne és amiből meg is tud élni, ahhoz lehetőség kell a választásra. Ha én motiválom, hogy az iskolában jobban tanuljon, zsebpénzt adok neki, hogy az önálló gazdálkodást megtanulja, ezekkel azt hiszem nem károsítom meg az érzelmi intelligenciáját, hanem a lehetőségei tárházát növelem számára. Egy általánost végigbukdácsolt tanulónak igen szűkek a továbbtanulási lehetőségei, és az életkezdési lehetőségei, hacsak apuci nem tolja alá a házat, kocsit kezdésnek, de ha nem tanult meg egy-két gyakorlati dolgot akkor cseszheti.

Én írtam arról, hogy a fiaimnak fizetek az ötösért, nem mondom hogy ez az egyedüli üdvözítő út, ezt ők találták ki ezen a tanéven kezdtük, nekünk eddig bevált. Előtte is kaptak már zsebpénzt amit a saját kis dolgaikra gyűjtögettek, költöttek.

A tanulásról. Én többdiplomás pedagógus vagyok, tanultam, érdekel amit csinálok, szeretem, nem keresek vele túl rosszul, de ez egy biztos kereset. A férjem egy rebellis lázadó volt kamaszkorában, nem tanult jól, szakmunkásképzőt végzett. Most saját vállalkozást vezet, jól keres, de volt már csődbement vállalkozása is, jövedelme bizonytalan.

Egy időben volt köztünk vita az iskolai tanulást illetően, szerinte nem fontos, nem számítanak a jegyek, az életbe nem ez kell stb., aztán meggyőztem, pontosan ezzel, aki jobban tanul, több lehetőség közül választhat, és nagyon nem mindegy. Ő magáról tudja, hogy neki felnőtt fejjel kellett tanulni, tanfolyamokat végezni, ami a munkájához kellett, bepótolni, ami kimaradt.

A mai iskolarendszer Magyarországon nem túl jó, nem az életre készít fel, kevés a gyakorlati, túl sok a lexikális tudás, amit követel, bár mostanában már vannak változások, de azért elmondhatjuk, hogy nem biztos, hogy az lesz sikeres az életben aki kitűnő tanuló volt, ez függ az adott személyiség más jellegű képességeitől is, de azért némi problémamegoldó gondolkodásra és alapműveltségre szert lehet tenni az általános iskolában, ami az alap a továbbiakban.

Kedves kérdező, nem tudom miért gondolod, hogy annak van érzelmi intelligenciája aki nem tanul, és fordítva, aki tanul az emberileg nulla, ez nincs így párhuzamban.

És az sem igaz, hogy mindenki kitűnő lehetne ha akarna, sajnos nem. Én sem voltam az. Mások a képességeink, más emlékezőképességgel, figyelemmel rendelkezünk, más adottságokkal születünk.Nem vagyok annak a híve, hogy valakiből mindenáron kitűnőt kell csinálni, nincs értelme, ha este 10-ig kell görnyedni a tankönyv mellett, és a diáknak nincs élete. Az én fiaim normál tanulás mellett 4-es 5-ös tanulók, emellett sportolnak, szórakoznak, kreatívkodnak stb., azzal foglalkoznak ami érdekli őket. A nagyobbiknak gyengéje a nyelvtan, de nagyon jó matekból meg angolból. A kisebbiknek a matek nem megy, de ő meg igazi művészlélek állandóan alkot, rajzol, fest, barkácsol. Igyekszem lehetőséget biztosítani arra, hogy a tehetségüket kibontakoztassák, és az iskoláknak is az lenne a feladatuk, tehetséggondozás, képességfejlesztés, felzárkóztatás.

Nem kell annyira semmibe nézni az iskolát és a tanulást!