Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond? Tényleg igaz a mondás?
2 kicsi gyerekem van és néha nem tudok elképzelni ennél nehezebb, kiborítóbb helyzetet, mint az éjszakázás, a 24 órás készenlét, az állandó odafigyelés, nehogy valami veszélyes dolgot csináljanak. Kérlek írjátok le, milyen az élet iskolás, alsós, felsős, kamasz gyerekekkel, mik azok a nehézségek, amik miatt ez a mondás megszülethetett. :)
Szeretném tágítani a látóteremet, hátha nem érzem majd, hogy csak nekem nehéz. :)
Kérlek, kioktató kommentekkel ne bántsatok, köszi. :)
Valóban minden kornak megvannak a maga szépségei,és "árnyoldalai",nehézségei.
Most valóban az a gond,hogy fáradt vagy, türelmetlen esetleg,nem fogadnak szót,ne essenek le a mászókáról, ne hisztizzen ha nem kap csokit,stb.
Később meg..."10-re beszéltük meg,hogy itthon lesz,hol van már?miért nem veszi fel a telefont?" vagy hogy normális barátai legyenek,ne keveredjen olyanok közé,akik lehúzzák, ha tinédzser korban akar egy "menő" márkás cuccot az más mint most a csoki,játék,stb...
Utána meg,hogy találja meg a helyét az életben,legyen jó munkája és szerintem még ami nagyon fontos,hogy tudjam majd mindig felnőttként kezelni pl a döntéseit,még akkor is,ha én azt látom,hogy annak nem lesz jó kimenetele...mert mondjuk amikor már felnőtt,de megosztja velem a dolgait,akkor azt nem azért teszi,hogy én beleszóljak...Normális párt találjon,szóval sok minden van.De persze mindig az adott élethelyzet problémái a legnagyobbak mindenkinél:)
Nekem is kettő van,sokszor én is kivagyok:)
amúgy nézd meg ezt a filmet:
nekem nagyon bejött és adott egy löketet:))
Én erre csak azt tudom mondani, hogy ez nem így van, főleg ha türelemmel, szeretettel neveled a gyerekeket. Nekem lassan 18 a lányom, amikor pici volt nagyon sok problémám volt vele mert makacs és önfejű volt de most semmi próbléma nincs vele, mindig mindent megbeszélünk. Ő a legjobb barátnőm és neki is én vagyok.
Most várom a második gyerekemet remélem vele is hasonló lesz a kapcsolatom.
Nagyon sok türelmet és kitartást kívánok neked. :)
Köszönöm szépen a válaszokat! :)
4-es, igazad van, állandóan fáradt vagyok, a kicsi 1-2x még minimum kel éjjel, 15 hónapos és egész napos odafigyelés igényel. A nagy 3 éves, a dackorszak kellős közepén jár, délelőttönként ovis, itthon vívunk az alvással minden nap. Mindenre az első válasza NEM, mindenért köröket futunk... közben a kicsi pakol, rámol, ki-be kapcsolja a porszívót, mosó-, mosogatógépet, amit csak tud. Segítségem szinte nulla, olyan akire mindkét gyereket rá tudnám bízni a férjemen kívül, nincs is. Így a mozi sajnos kilőve, de megpróbálom majd valahogy megnézni az ajánlott filmet. :)
Ne értsetek félre, nem bánom, hogy így vállaltuk a gyerekeket, szeretem őket és hellyel-közzel boldognak is mondanám magunkat. Viszont hihetetlen leterhelt és kimerült vagyok, vicces, de néha azért vágyom vissza a munkahelyemre, mert ott el tudnék úgy menni pisilni, hogy közben nem veri valaki az ajtót. :D Meg jó lenne egy este úgy álomra hajtani a fejemet, hogy biztos lehessek benne, egyhuzamban alhatok 6-8 órát. És ilyenkor jön valaki egy ilyen közhelyes mondással, mint amit a kérdésben írtam.... áááááá :D :D
Szóval köszönöm a megértést és a válaszokat, 5-ös, Neked is köszönöm, hogy ezt leírtad!!
Hát nem tudom, mindig az a nehéz, amiben éppen benne vagyok. :)
Szerintem az a különbség, hogy míg kicsi, addig nevelheted, van rá esély. Mikor kamaszodik, már csak bízhatsz benne, hogy előtte jól nevelted és ő az adott szituációkban erre "emlékezni" fog és jól dönt. Bármiről is legyen szó.
Nem egyszerű egyik kor sem.
Nekem konkrét tapasztalatom is van kicsivel meg idősebb gyerekkel.
2 éves a kicsi,14 a nagy. Hááát.....
A kicsivel csak annyi van hogy sokszor hisztis,mindig mindent csak ő akar csinálni. Ha én elindulok egy irányba akkor biztos hogy az ellenkező irányba fog futni. Ha nem tetszik neki valami visít,levágja magát a földre és magából kikelve sír ordít. De ezt tudom kezelni. Ezzel nincs is gondom.
De a nagy gyerekem....
Nem érdekli a tanulás egyre jobban lerontja a jegyeit épp továbbtanulás előtt. Szerelmes állandóan csak ábrándozik. Csak fekszik nem segít itthon csak ha már kiabálok vele. Különben csak azt hajtogatja hogy mindjárt.
Csavarogni akarna amit nem engedek ebből folyamatos veszekedés van. Próbálja feszegetni a határokat, kezd szemtelenkedni. A barátnők a minden én valahol nagyon háttérben vagyok.
Múltkor már sírtam miatta, kikészít ez a kamaszkor pedig csak most kezdődött.
Személyiségtől is függ ám. Vannak olyan kölkök, akik 1 10 és 20 évesen is kibírhatatlanok.
A személyiség meg a gyerekből jön, nem olyanok mint egy üres vödör amibe tetszésed szerint rámolhatsz cuccokat.
Volt szerencsém látni ahogy egy normális, szerető családból jövő gyerek teljesen kikészített mindenkit, vagy három iskolából kirúgatta magát, drogozott, seftelt, hazudozott. A testvérei meg teljesen rendes, lelkileg ép emberek, a srác meg az idő előrehaladtával totál bekattant.
De olyat is láttamamikor a hiperaktív, figyelemzavaros kis átokból lett feleősségteljes magas beosztású imformatikai szakember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!