Milyen a jó szülő szerintetek? (Főleg kamaszok véleménye érdekel. )

Én 16 éves vagyok.

Szerintem egy jó szülő mindig melletted àll,tàmogat segít mindenben,persze azért jó az önàllóság.Meg lehessen beszélni vele mindent,merjek elmondani neki dolgokat amik pl.nem biztos hogy annyira örülni fog neki.Ne màst kelljen megkeresnem ha van valami problémám.Ha mondjuk fáj valamim hosszabb időn mondjuk egy héten keresztül akkor ne azt mondja hogy majd elmúlik hanem adjon gyógyszert krémet esetleg vigyen el orvoshoz.Ne tiltson mindentől főleg olyan dolgoktól ne amiket a testvéremnek ennyi idősen megengedett.Ne tegyen kivételt a gyerekei között és ne làtszódjon az hogy a másikat jobban támogatja esetleg jobban is szereti.Most így ennyi jutott eszembe.Saját 'tapasztalat'.

Nekem az a legfontosabb, hogy bízhassak benne. Legyen mellettem, figyeljen rám - de azért engedje meg, hogy kialakítsak egy privát szférát. Szerintem a türelem is nagyon fontos, illetve az, hogy legyen ideje rám; hogy ő is elmondja a problémáit nekem, ne csak szívja magába az enyémeket.

Bulizás/szabadidő: engedjen el barátokkal szórakozni. Felőlem akár szabhat határokat is, hogy mondjuk érjek haza legkésőbb a discoból, de az se baj, ha nem mondja meg, hogy meddig maradhatok. Nálunk például ez úgy működik, hogy el vagyok engedve bármikor, bármeddig, de mielőtt elindulok itthonról, mindig megmondom, hogy hova és kikkel megyek. Bulizás után meg reggel az az első, hogy elmesélem neki, meddig voltam, hol voltam, mi történt. Ha hétköznap megyek el, arra sincs szabály, hogy meddig maradhatok, persze, ha 10 után jövök haza, akkor megbeszéljük, hogy legközelebb örülne ha korábban hazaérnék. Ja, és MINDIG elérhetőnek kell lennem telefonon)

Szabályok persze kellenek, ahogyan a nemleges válasz is elfogadható szerintem. A legfontosabb az, hogyan van "tálalva" az egész. Pl., ha egyszerűen és légbőlkapottan csak nemet mondd arra, hogy elmehetek-e a barátnőmmel egy hétvégére valahova, akkor az nem tetszik; de, ha megindokolja, hogy miért nem, és elmondja a problémáit, félelmeit, akkor megértem, és beletörődök, esetleg még rá is jövök arra, hogy igaza van.

17L

Szerintem egy jó szülő mindig megértő, megbocsát a gyerekének ha az hibát követ el. Én úgy gondolom ez fontos, és a szüleik ílyenek. De a legfontosabb a megbízhatóság. Néhány éve volt hogy elmondtam neki valamit, amit nem akartam hogy bárkinek elmondjon, csak kiöntöttem volna a szívem valakinek, tanácsot akartam kelérni, de pár héttel később anyukám munkatársától hallottam vissz, pedig még csak nem is igazán közeli barátok. Hogy bízhatnák meg benne így? Mondjuk mindig beleesem abba a hibába, de hát pletykás és szeret mindenbe beleavatkozni. Volt hogy összevesztem valakibel a suliban, elmondtam anyunak, azt sem árulkodás jelleggel, hanem beszélni akartam róla, ő meg erre sms-t írt az illetőnek. Nem is tudtam róla és a következő napon tudtam meg, kínos volt és hülyén éreztem magam. Ilyet soha ne csinálj. Anyukámúgy érzi az én problémáim az övéi is, de hagyni kell a gyereket hogy maga intézze el.

Fontos hogy legyenek határok, igaz ezt egy kamasz nem mondaná a szüleinek, de valami mégis csak kell. Sose légy szigorú, olyat ne csinálj hogy nem engeded el hogy találkozzon a barátaival, vagy ilyesmi. És ne neveld úgy hogy ha ötösnél rosszabb hegyet ér el, akkor mindjárt leszidod. Várd el azt hogy tanuljon és jól teljesítsen önmagához képest de ne hajszold túl.

Én az én szüleimet jó szülőknek tartom.

Meghallgatnak, figyelmesek, megértőek és őszinték. Ez nekem nagyon fontos, mivel utálom a hazugságokat. Bár kapok fejmosást ha rossz jegyet hozok haza, de utána elmondják, hogy kellett volna másképp csinálni, tegyem oda magam és javítsam ki. Nem veszem rossz néven ezeket, tekintve, hogy ők átmentek már ilyesmiken, akkor meg internet sem volt még. Nem várják el tőlem, hogy tökéletes tanuló legyek, de azért a négyes átlagot szeretném továbbra is tartani (főleg miattam). Támogatnak szinte bármiben amit csinálok, vagy csinálni szeretnék, úgy anyagilag, mint szellemileg, ezt pedig nagyra értékelem bennük.

Szerintem az, hogy egy kamasz züllött lesz-e vagy sem nagymértékben függ a családi háttértől és az otthon kapott neveléstől is. Ebben szerencsés vagyok, mivel nem lettem rossz gyerek, bulik, piálás, cigizés szempontjából. Bulizni évente max. 3x megyek, oda elengednek, feltételek természetesen vannak, de még nem adtam okot nekik, hogy ne bízzanak bennem, és remélem nem is fogok ezentúl sem.

Szerintem ilyen egy jó szülő.:) 17/L

Meleg-engedékeny,de felállít bizonyos normális szabályokat.Ez egy nevelési attitűd(igen,pedagógiát tanulok).Ez gyakorlatilag azt jelenti,hogy szereti a gyerekét,szeretettel,tisztelettel fordul hozzá,megérti,segít neki,de elvárja,hogy a gyerek betartsa a szabályokat.A gyerek az adott szülőnél érezni fogja a biztonságot,megbízik a szüleiben,és kiépül a kölcsönösség.A gyerek önállósági törekvéseit nem nyomja el a szülő,és nem korlátozza szabadságában a gyereket.Ezekből a gyerekekből önálló,egészséges,boldog és sikeres felnőttek lesznek.

A gond csak az,hogy az ember viszi tovább akaratlanul is a családi mintát,tehát hiába akarná megváltoztatni saját magát nevelésileg,egyszerűen teljesen nem fogja tudni.Néha előfognak jönni a szülőtől ellátott nevelési módszerek,akár akarja az ember,akár nem.

Én is teljes erőmből megpróbálok változtatni majd a családi mintán,amint terhes leszek.Örülni fogok,ha lesz egy egészséges gyerekem.:) De ez még odébb van.

18/L

Hármas válaszoló vagyok. Nincs baj a határokkal, sem a nemleges válaszokkal, de akkor annak legyen is oka! Nálunk számtalanszor előfordult, hogy nem mehettem el ide vagy oda, és egyszerűen különösebb indok nem volt. "Mert csak", vagy "majd megérted". Ezek az aduász mondatok, csak az a baj, hogy ilyenkor én mindig úgy éreztem (a mai napig egyébként), hogy a szüleim a saját frusztrációikat akarják rajtam levezetni. Ők nem tudnak este elmenni, mert más dolguk van, akkor én is maradjak szépen otthon, bár én ráérnék. Nekem ez jött le, persze lehet nincs igazam.

Privát szféra mindenkinek kell, főleg kamaszkorban. Szerintem a jó szülő ezt is tiszteletben tartja és megpróbál úgy viszonyulni a gyerekéhez, ahogy fordítottan is elvárná. Konkrét példa: ajtón való kopogás és a válasz megvárása. Senki nem szereti, ha épp akkor nyitnak rá, amikor matat magán vmit odalenn, bármi is történjék egyébként.

Nem hozza kellemetlen helyzetbe mások előtt. Ha a szülő tudja, hogy a lányának teszem azt a menstruációs téma elképesztően kellemetlen, akkor nem hívja össze a családi kupaktanácsot és mindenki előtt kitárgyalja, hogy Évike mától nagylány. Ilyen helyzetben az senkit nem vigasztal, hogy természetes dolog, meg mit szégyellsz, hát tudja apád mi az.