Nem tudom megérteni a 18 éves lányomat?
Nem tudom megérteni a lányomat.
Már másfél éve együtt van egy fiúval.
A lényeg, hogy az én lányom egy rettentő lusta nőszemély, szinte lehetetlen kirobbantani a szobájából. De akárhányszor ott alszik a barátjánál, mindig úgy jön haza, hogy meséli, mit csináltak, mit segített. Csirke puculás, krumpli szedés, házfestés, gazolás és egyéb ilyen dolog, amit amúgy meg nem tenne, mert finnyás is mindenek felett. Itthon hiába könyörgöm neki egy átkozott paszulyszedés miatt, esélytelen hogy kijöjjön és segítsen.
Sőt, múltkor összefutottam az anyósjelöltjével, aki nagy boldogon újságolta, hogy milyen szuperügyes lányom van. Ugyanis múltkor ő főzte egyedül az ebédet és hogy el sem hitte, hogy van még olyan lány a mai világban, aki ennyi idősen ilyen jól mozog a konyhában. Hát mit ne mondjak, köpni nyelni nem tudtam. Azt se tudtam, hogy tud főzni. Addig oké, hogy rántottát és ilyet megcsinál. De egy komplett ebédet + sütit is csinált hozzá. Eszméletlen, mintha nem is az én lányom lenne...
Kérdeztem, hogy itthon meg miért nem csinál semmit, de nem válaszolt rá. Ha meg csinál is valami kis dolgot, felidegeli magát egy idő után és elvonul duzzogni. Amikor a pasijától hazajön, meg olyan doldogan meséli a gazolást, mintha wellnessbe lett volna..
válasza:Asszem én is így tennék a helyében. Azt mondod, h semmihez nem ért, mindent mondani kell neki. Akkor hogy tud egy teljes ebédet összehozni? Azt várod,h segítsen, de ha megteszi, az úgysem jó. Én sem kepesztenék otthon a házimunkáért a lányod helyében. Sajnos ezzel a hozzáállással nagyon nem önállóságra neveled a lányod. Keseregsz,h nem segít, de igazából azt érezteted vele,h nélküled semmit nem képes megcsinálni. Nem túl motiváló...
A másik ami eszembe jutott: te hogy kéred meg őt arra,h segítsen? Mert a pasijánál lehet,h teljesen természetesen be tud kapcsolódni a munkába, nem nyűgként állítják be. És vsz tényleg meg is dicsérik, ha még neked is dicséri az anyósjelölt.
Én alapból ki nem állom a srác anyját. Ismerem régóta, de nagyon elszaladt vele a ló...
Én próbálom őt nevelni, hogy ha majd nélkülem kell élnie, tudjon boldugulni. Én segíteni akartam neki főzni is, de itt még egy paprikáskrumplit se csinált meg... Ott meg még miranda sütit is csinált. El se hiszem, hogy ő volt.
Dícsérik az biztos, de ne azért csináljon valamit, hogy megdícsérjék.
válasza:Kérdező, ha állításod szerint a lányod mindent olyan szrul csinál meg, akkor gondolom vendégségben nem készítene el egy 3 fogásos ebédet, vagy ha igen, nem áradoznának róla.
Voltam kamasz én is, nem is olyan régen, hogy ne emlékeznék rá. Kiborító, mikor szülő / nagyszülő kikapja a kezemből, ami épp benne van, és elkezdi magyarázni, hogy kell csinálni. A slusszpoén az, hogy nem csinálom rosszul, csak máshogy. És nem bírják megérteni, hogy nem csak az ő módszerük a jó.
16 évesen rohadtul fel tudtam húzni magam rajta, mikor nagymamám elkezdett kioktatni, hogy beágyazáskor ne keresztbe, hanem hosszába tegyem be a párnát meg a takarót. Jelzem, elfért így is, úgy is. Vagy mikor krumplit vágtam kockára, és nem egy kézben 5 suhintással kész volt, mert gyerekkoromban egyszer csúnyán elvágtam a kezem, és azóta félek tőle. Lerakom vágódeszkára, úgy csinálom. Persze nem jó, jön a kioktatás. Én elhiszem, hogy jót akar, meg szerintem a saját módszere jobb, de bakker, az ilyenektől úgy érzem magam, mint egy 5 éves.
Ha annyira zavar, hogy a lányod máshogy csinál dolgokat, mint te, akkor amíg csinálja, menj ki a szobából, és akkor menj vissza, ha már kész van. Nem kell minden áron belesulykolni, hogy csak úgy jó, ahogy te csinálod.
válasza:
válasza:Én is itthon gyűlölök bárminek nekiállni, mert úgyse lesz jó. Ha porszívózok, még akkor is leszólnak. Főzni itthon esélytelen. Meg van a másik tipikus anyuka-szokás, megkérdezem segítsek-e valamit, akkor nem kell, majd este hozzámvagdossa hogy ezt meg ezt meg ezt nem voltam hajlandó megcsinálni.... És akkor legyen kedvem kimenni a szobámból és segíteni. Hát nem..
Átmegyek barátomhoz, ott meg tök jó fejek, ha segítek bármit, elmosogatok, stb, anyukája mosolyogva megköszöni.
Apukájánál is szeretek segíteni mert ott meg munka közben tök jól elbeszélgetünk és jó a hangulat, nem csak veszekedés van mint itthon.
Ez az egyik ok, a másik meg az, hogy ha már ott vagyok vendégként, nem csak a vérüket szívom, illik segíteni.
De amúgy barátommal együtt főzőcskézni/takarítani/akármi nem is tűnik dolognak, szórakoztató. Anyámmal rémálom.
20/L
válasza: válasza:Az én anyám is ilyen volt. Bármit csináltam, nem volt jó. Leellenőrizte utánam a takarítást, porszívózást, és olyan is volt, hogy előkapta a porszívót, és újra megcsinálta. És közben mondogatta, hogy még erre sem vagyok képes.
Hát baromira nem volt kedvem következő alkalommal nekifogni.
válasza:Ne mondd meg, mit hogy csináljon. RONSTA EL!
Utána lehet mondani, szépen, kedvesen, hogy hogyan kellett volna, és megmutatni neki. :p Utána meg ölelés plusz "ügyes vagy te", és tádááá.
válasza:Ilyen anyám lenne, én se csinálnék semmit...minek? A b.aszogatást mindenképp megkapja, akkor nincs értelme megmozdulni.
A barátjánál pedig sikerélménye van, nem csesztetik, sőt, valószínű, hogy meg is köszönik, ha csinál valamit.
Egész végig egy jó szót se írtál a lányodról, csak szapulod...ne csodálkozz, ha nem segít. Te nevelted erre a hozzáállásoddal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!