Szigorúak voltak a ti szüleitek is?

Anyukám nem,ő egy angyal,de apa,na ő igen.Tőle elég sokszor kikaptunk,de így utólag visszagondolva,teljes joggal.

Ennek ellenére nagyon jó a kapcsolatunk,imádom őket,jobbat nem is kívánhatnék!

Most hogy már saját családom van,tisztelem és becsülöm őket,amiért felneveltek,nem könnyű azért gyereket nevelni!

a legszigorúbb büntetés, mert suli után nem haza mentem, hanem oszttársammal egy vendéglőbe, csak nem szóltam, mert tuti nem engedtek volna el, mert sehova soha nem engedtek el, anya véraláfutásosra vert

kb 10 évesen(akörül) meg úgy megütött hogy belestem az üvegajtóba (arra nem emlékszem miért)

meg sorolhatnám.

általában azért, hogy tanuljunk, meg ne menjünk el sehova.

Egyeltalán nem. Elmehettem szórakozni, ha részegen mentem haza, kiröhögtek, és ágyba dugtak. Úgy voltak vele, hogy majd tanulok a saját hibáimból.

Amikor már a tanulás rovására ment a dolog, apám letiltott minden elektronikus eszközről, ez bőven elég volt ahhoz, hogy többet ne hanyagoljam el a tanulást.

Talán ez volt a legnagyobb büntetés, amit valaha kaptam, és mégse züllöttem el. Teljesen. :)

Nem. Bár engem még mindig nevelnek, szóval nem múlt időben beszélek. Elég sok mindent megengedtek már egészen korán.

Büntetést sosem kaptam... Max, ha nagyon felidegesítettem anyut, akkor kaptam egy pofont, de sosem volt semmi durvább.

Nem.

Későn születtem, 10 évvel a testvéreim után, és abszolút el lettem kényeztetve (nagyszülők részéről pláne).

Nővérem is agyon babusgatott.

Ez amúgy így baj, mert pl. tesóm mindig kitakarított helyettem, szóval az, hogy ki lett nyalva a kis popóm, meglátszik. Pl. zavar a kupi, de nem annyira, hogy tegyek ellene.

Ezért fogom én majd rendszeretetre nevelni a gyerekeimet :)

El is voltam engedve 16 felett bárhova, ha megmondtam mikor jövök haza és ehhez tartottam magam.

Ha azt mondtam, hogy csak fagyizni megyünk, este 8-ra itthon vagyok, és tényleg hazamentem 8-ig akkor nincs baj, ha késtem, akkor leszidtak (kivéve ha szóltam telefonon, hogy kések, mert pl. lekéstem a buszt).

Ha 1-re ígértem magam, addig nem volt baj míg 1-re hazaértem.

Ott aludhattam fél év után a barátomnál (4 évig jártunk).

Nem lettem elzüllött, egyáltalán nem vágytam bulikba, pedig mehettem volna. Két kezemen megtudom számolni az összes disco-t amin részt vettem, pedig az egyetemi éveimen is túl vagyok.

Legszigorúbb büntetés... szerintem nem volt... bár egyszer anya ráhúzott a lábamra fakanállal (azzal ért el) mert felmásztam a kerítés tetejére :D

Illetve nagyon leszidtak, mikor bemásztam mamám kerítésén amikor az ajtót zárva találtam.

Anya mesélte, hogy mikor hiszti korszakom volt, akkor inkább sátáni kacajú ördögfióka voltam, akit nem lehetett elkapni, nem az a sírós fajta, és olyankor úgy tett, mintha nem az ő gyereke lennék, és együtt szörnyülködött a többi szülővel :D

Általában úgy tettek, mintha nem érdekelné őket a dolog, és nagyon bevált. Pl. erre még emlékszem is, valami nem tetszett és kijelentettem, hogy megszökök. Véggig mondtam, mit csinálok "most húzom fel a cipőmet, és megszökök", "nyitom az ajtót és megszökök". Anyáék meg csak annyit mondta, menjek akkor :D Inkább visszamentem, a fene se akart megszökni :D

Felnőttem, az elkényeztetést is túléltem, és túl is léptem. Egyedül a rendszeretet hiánya zavar.

Legalább már tudom mit csináljak másként.

Tesóim is el lettek kényeztetve amúgy, de én kicsit jobban. Nővérem kitűnő tanuló, egyetemet végzett. Bátyám az ellentéte. Én úgy a kettő között.

Anyum nem annyira volt szigorú, vele mindig is sokkal több mindent meg lehetett beszélni. Apumnak inkább voltak komoly elképzelései, amihez ragaszkodott. Igazából tudom jól, hogy mindketten jót akartak, és csak az érdekeinket nézték, de mivel anyukámnak nem voltak olyan határozott irányelvei, jobban meg lehetett vele beszélni a dolgokat. Emiatt viszont mindig is voltak viták.

A legszigorúbb büntetésre nem emlékszem, de ok nélkül sosem szidtak le. Voltak pokolian nehéz pillanatok, de nem bánom, hogy így alakult, különben ma nem lennék az, aki vagyok.