Nem tudom miért nem mer ottaludni valahol Hogy lehetne megoldani ezt a helyzetet phszihológus és phszihiáter nélkül?

Utolsóval egyetértek, majd kinövi.

12 évesen voltunk tesómmal közeli rokonoknál nyaralni, 30 km-re otthonól, néha este elpityeredtem, hogy nem otthon vagyok, de napközben nem volt olyan nagy goind, mert vadásztunk békákra meg ilyenek, elfoglaltuk magunkat :D

Először külön 18 évesen kerültem, egyetem miatt. Egészen addig volt néha honvágyam, amíg szert nem tettem barátokra, utána már alig vártam, hogy vasárnap mehessek vissza az egyetem városába. Pedig én magam is akkoriban elég introvertált voltam :)

Lesz ez még jobb is, esetleg te is próbálhatod "gyengíteni" a kötődést, elérni, hogy önállóbb legyen. Több időre egyedül hagyni otthon, rábízni egyx-két dolgot amivel elfoglalja magát, stb.

Kislányként nem mertem még a keresztszüleimnél sem ott aludni, pedig nem egyszer próbáltam bebizonyítani (még saját magamnak is), hogy márpedig én igenis vagyok olyan bátor, hogy elaludjak... Mindig sírásba torkollott az összes ilyen este. Nem volt sok próbálkozás, mert túlzottan megviselt, de 4-5 alkalom kb a biztos.

Egyszerűen nagyon kötődtem anyához, nem tudtam elfogadni a tudatot, hogy ha felébredek éjszaka, és nincs mellettem, akkor kénytelen lennék önállóan kezelni a helyzetet. Ez nagyjából 7-8 évesen is előfordult, azután már nem tettem több próbát.

11 évesen, 6. osztályban volt egy többnapos osztálykirándulás, ami nagy áttörést jelentett. Sírva ugyan, de elaludtam első éjjel, aztán a második, harmadik már nem volt gond.

Lázadó, 15 éves koromban voltak ottalvós bulizások barátnőmnél (akit a szüleim nem szerettek, utólag én is rájöttem, hogy teljesen más világ, és igazuk volt). Mindig egy kamuval álltam elő, miszerint csak azért maradnék ott, mert ő, én és egy másik közös barátnőnk sorozatnézős-csajos estét akarunk tartani (nem voltak ilyenkor otthon a szülei, mi ezt tudtuk, természetesen barátnőm már addigra beszerezte a piát, mire mi megérkeztünk (annak ellenére, hogy akkor én nagyon elleneztem az ivást))

Volt nagyjából két alkalom, mikor nagy balhék árán anya elengedett hozzájuk, aztán magamtól mondtam, hogy egyszerűen nincs kedvem menni. Az én esetem annyiban más, hogy elhidegültünk barátnőmmel egymástól, időben feleszméltem, rájöttem, hogy nekem erre az egészre nincs szükségem. Nálam ez volt a kiváltó ok. Aztán mikor már normális társasággal voltak éjszakák, amiket eltölthettem, egyáltalán nem jelentett gondot "az el tudnék-e aludni?" kérdés megválaszolása.

Anyuval szerencsére a kapcsolatom egyszerűen tökéletes a mai napig, jobb, mint egy barátnővel, mindent meg tudunk beszélni, gátlástalanul.

Valószínűleg majd kinövi, csak kapja meg mellette a megfelelő törődést, figyelmet, akkor nem lehet probléma. Ha jó a viszonyotok, és normálisan tudtok beszélgetni egymással, akkor ez a legjobb, amit tehetsz: finoman, tapintatosan megpróbálod fellelni a probléma forrását egy bizalmas (de nem tolakodó!) beszélgetés keretei között. Remélem tudtam segíteni! 26/L

Szerintem is ki fogja nőni. Mondjuk nekem sose volt ilyen problémám ,de nemsokára leszek 14(L) és a mai napig nagyon ritkán még a szüleim közt alszom. Mostanában nem volt erre példa ,meg ugye már kényelmetlenebb , ahogy én is nagyobb leszek , de volt egy időszakom (olyan 10 lehettem) amikor mindig ott akartam aludni. :)Kinövi

51/L????