Törés, fegyelmezés vagy motiválás?
Vasárnapra maradt egy kötelező olvasmány. Délelőttre kirándulást terveztünk ismerősökkel, délutánra olvasást, leckeírást. Reggel kiderült, hogy kiskamasz fiam két hete nem szólt, hogy olvasónaplót is kell írni. A kirándulásról le kellett tenni, de túl későn szólt, így egyedül kellett otthon maradnia olvasni. Nálunk a családban egyébként is tilos hazudni. Fél órát sírt, aztán nekilátott. Késő estére sikerült befejeznie az összes feladatot.
Ha nincs fegyelmezés, egyrészt nem lett volna kész. Másrészt viszont nagyon hiányzott a kiránduláson az ismerősöknek is, és óriási sebet ejtett ez a fegyelmezés. Este lelki segélyre volt szüksége.
Mit lehetett volna jobban, másképp?
És nem sikerült észrevenni a problémákat?
Nem bántásból, de ezek nem az olvasónapló írás miatt voltak szerintem...
Valami hatalmas baj biztosan van. A gyereked nem szólt, hogy feladat van határidőre, utolsó pillanatra hagyta, és még neki kellett lelki segély?? Normális gyerek fülét-farkát behúzza egy ilyen eset során, és elszégyelli magát, nem még öngyilkossággal fenyegetőzik. Szerintem nem törődtetek eleget a gyerekkel, és most próbálja kivívni a figyelmet...
Nekem még nincs gyerekem, de hárman vagyunk testvérek, és rég túl vagyunk az iskolán. Az én szüleim azt sem engedték volna, hogy két hét kussolás után még kimaradjunk a családi programból, hogy jaj szegénykém meg tudja írni a feladatát. Magára vessen a gyerek ilyenkor, teljesen jogosan megérdemli az egyest, és semmi oka nincsen összeomlani érzelmileg. Tanítsátok meg erre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!