Az osztálytársam apukája most halt meg. Fiatal volt még. Az anyukája sajnos nehezebben viseli. Ő meg ahogy látom nem mutatja ki az érzéseit. 2 napig nem jött suliba holnap jön. Jó tanuló normális érettebb fiú a koránál. De ez akkor is szörnyű lehet neki. Szerintem mégse megoldás, hogy sajnálkozzunk rajta! A tanárok ezt akarják, pedig szerintem ez még rosszabb, mert csak eszébe juttatjuk. És nyilván azért jön suliba, hoy könnyebb legen felejteni. Szörnyű abba is belegondolni, hogy apumnak 100000 betegsége van 70 éves és bármikor meghalhat. Válaszolok a kérdésekre hosszú lenne ezt most így leírni! Köszi előrre is!
12/L
2009. dec. 8. 18:27
1/8 anonim válasza:
Teljes mértékben igazad van a sajnálkozás a legtöbb embernél rossz dolgokat válthat ki. Igaz engem special nem zavar ezért is mondtam, hogy a legtöbb.
Arra kell ilyenkor ügyelni, hogy az említett fiú ilyenkor a legkisebb mértékben se kerüljön rossz társaságba. Próbáld meg úgy intézni, hogy elkerülje a cikis helyzeteket mert jobban a szívére veheti azt. Legyetek vele olyanok mint általában és ha úgy veszitek észre, hogy szomorú vagy kicsit visszahúzódott, próbálj meg valami pozitívat intézni neki.
Ilyenkor az egyenes beszéd mindég az érzelmek titkolásához vezet, ami valljuk be nem egy jó dolog.
Remélem tudtam segíteni.
2009. dec. 8. 18:50
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 A kérdező kommentje:
Igen köszi, hogy segítettél! Tzdjátok itt az is gond, hogy nincs testvére és egyben a barátját is elvesztette! Amúgy 33 éves volt! Kicsit át tudom érezni, mert 2 éves apu szörnyű balesetet szenvedett ahol azt mondták a dokik, hoy nem 100, hogy megéri a holnapot! Teljesen kétségbeestem és csak a legrosszabra gondoltam! Nem tudom mi lett volna ha nem éli túl! De mégse ugyan az, mert ő már soha nem láthatja!
2009. dec. 8. 19:08
3/8 anonim válasza:
Szerintem "se sajnáljátok". A két nap, amit otthon töltött elég lehetett sírásra és sajnálkozásra, amellett hogy muszáj valószínű azért megy iskolába, hogy könnyebb legyen neki feldolgozni. Ha nyüzsgés van körülötte, akkor még is csak egyszerűbb, mintha csak otthon ül a négy fal között és teljesen magába fordulna. Nem kell ölelgetni simogatni, vagy a nyakára járni, viselkedjetek vele úgy, ahogy eddig is. Mindig legyen mellette valaki, beszélgessetek vele, és biztosítsátok arról, hogy rátok bármiben számíthat. Persze ha elsírná magát, vagy hasonló, akkor nyugodtan öleljétek át, vagy simogassátok meg a hátát, de nem kell sajnálkozni (pl ezt nem bírom). Hallgassátok végig, akkor is ha az apukájáról szeretne mesélni, és akkor is ha valami oltári nagy hülyeségről, a legfontosabb az, hogy soha ne legyen olyan pillanat, amikor magában elgondolkodhat 10 perce. Majd írj hogy milyen volt az első nap!
2009. dec. 9. 07:36
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 A kérdező kommentje:
Ma nem jött. Az anyukája reggel bejött beszélt az of-el. Holnap jön. Igazából ölelgetni 100, hogy nem fogom, mert már mikor annyit mondtam, hogy sajnálom mindenki félre értette! Csak osztálytársak vagyunk tehát semmi más nincs köztünk. Igazából a fiúkkal lesz úgyis, így "kívülállóként nem igen tudok mit csinálni". Az is gond, hogy a többiek nagyon éretlenek! Ha el is sírná magát mindenki kiröhögné. Valahoy nem érzik át, hogy neki ez most milyen rossz. Na mind1. Köszi mindkettőtöknek!
2009. dec. 9. 14:44
5/8 anonim válasza:
Valoban az a baj hogy ti korotokban sokan még éretlenek,tisztelet a kivételnek.Elvileg ma már volt veletek suliban ugye ? Milyen volt ? :) Mesélsz kicsit ? :)
2009. dec. 10. 23:01
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 A kérdező kommentje:
Elősször az tűnt fel, hogy fehér pulcsiban van. Aztán rájöttem, hogy biztos azért, mert ezzel se akarja magára hívni a figyelmet. Azért látszik rajta, hogy nem olyan happy, de nem volt semmi kül. Meg tagnap volt egy verseny amire 2 lány ő meg én mentünk volna. Reggel mondta, hogy szeretne jönni azrán mikor szünetbe megkérdeztem, hogy jön-e délután aztmondta nem, mert a tanár csak sajnálkozott, hogy nem akarja most terhelni meg stb. Azon kicsit megdöbbentem, hogy ugyanúgy viccelődött.
2009. dec. 11. 07:42
7/8 anonim válasza:
Szerintem nem azért megy suliba ,hogy könnyebb legyen.Sajnos én is ugyan így voltam 12 évesen vesztettem el édesapám aki 39 éves volt én sem mutattam ki az érzéseim az osztálytársaim próbáltak valamit tenni ,hogy jobb legyen ,de szerintem fölösleges.Ezen már senki sem tud változtatni inkább kérdezzétek meg ,hogy tudtok-e segíteni valamiben.Hogyha nem akkor próbáljátok éreztetni vele ,hogy nem maradt egyedül ott vagytok ha kell ,számíthat rátok.
És ha lehet ne juttassátok eszébe a történteket.Pl az apukás sztorik ilyenkor elég fájóak.
2009. dec. 18. 17:55
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 anonim válasza:
Szia,sajna én is elvesztettem az édesapámat,igaz én már harminc vagyok,tehát van különbség.Abban igazad van,hogy nem kell sajnálni,de az se jó szerintem,ha úgy csináltok mintha mi sem történt volna.Szerintem először is mondjátok meg neki,hogy sajnáljátok a történteket és együtt éreztek vele.Nyugodtan kifejtheted,hogy nem tudod mi a jó neki és ezért megkéred,hogy ha bármibe tudsz,akkor segítesz.Erre ő úgy reagál,ahogy szeretne.Megadod a lehetőséget,hogy ha szeretne beszél róla,ha nem akkor pedig tudja,hogy vele vagy és bármikor számíthat rád.Nekem segített,hogy beszélhettem róla,persze,csak akkor mikor én akartam.De szükségem volt erre is.Remélem segítettem.Ja és nagyon klassz ember vagy,törődsz másokkal!bOLDOG KARÁCSONYT nEKED!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: