Ez az én hibám, hogy nem szeret itthon lenni?

Egyedül nevelem a lányom aki márciusban lesz 18 éves.

Van szép szobája, új bútorokkal, kényelmes ággyal, mégis folyton baratnőknél alszik, sokszor napokig nem jön haza. Gps en látom mindig hol van. Ha fiúja van nem titkolja tehát nem ez a baj, hogy bújkálnia kéne.

Imád házalni, kiskorától bukdácsoltam utána kertes házak udvarain, ajtókon kopogtam, mert folyton osztálytársainál volt. Akkor még vittem hoztam.

Engem zavart, hogy folyton házal, es szomorúvá tett, hogy nem szereti itthon.

Itthon nyugalma van, nem stresszelem, nem kell segítsen a házimunkában, aludhat ameddig akar, nem zavarom, én mosogatok, főzök, mosok, takarítok.

Azt mondta, hogy az osztálytársai házban laknak én meg tömbházban és nem jó így neki. Ide mem tud hozni senkit, mert a konyha nincs renoválva, de a szobája nagyon szép, az ágyára 413.000 forintot adtam, bársonytámlástól. Plusz sminktükör lámpákkal stb, bársony sminkfotel.

Teljesen elvadult es van 2 barátnője az ezer közül, akikkel több időt tölt, szinte náluk lakik. Reméltem kirakják azok szülei es hazaküldik, de nem történik meg. Mi lesz ennek a vége?

Nem így képzeltem a kapcsolatunk, hogy ezen megfenekledjen.

Nem akar közös programot sem, beszélgetni velem sose ér rá, ha itthon van is telefonon beszélget, vagy amblokk zavarom.