Miért ennyire "dinnyék" a mostani tizenévesek szüleinek a jó része? Az ők válaszaikra vagyok a leginkább kiváncsi.

Ez nem csak a mai szülőkre igaz. Minden korban van ilyen.

Akik most szülők, azoknak nagy része szerintem sokat nélkülözött gyerekként, és elhatározták, hogy mindent megadnak a gyereküknek, amit tudnak. A gond ezzel csak annyi, hogy aki nem nélkülözött soha, az megbecsülni sem igen tudja mindezt. Persze maximális tisztelet a kivételnek.

Úgy gondolom, hogy ezek a szülők is csak jót akarnak és nem hiszik el, hogy az ő gyerekük drogos vagy piás lehet. A szülő minden, csak nem objektív a gyerekével kapcsolatban.

Nehéz eldönteni néha, hogy mi szolgálja a gyerek javát és mi árt.

De tény, a pénz nem pótolja a nevelést.

Első körben csak annyit, hogy nekem még úgy negyedikben volt 5 órám, nem fogok veled szembeszállni, nem is ingerült hangvételű a válaszom, de 16 évesen nincs olyan nap, amikor ne lenne nyolc órám, így sötétben megyek iskolába, és így is érkezek. És akkor még nem voltam edzésen. És én nem jelöltem be direkt annyi faktot illetve csak egy sportot űzök, és nem zenélek semmit... (És én azért nagyon nem vállalom túl magamat!) Szóval azért, szerintem sokan ha tehetnék akár mennének is diákmelózni, de így nem lehet, úgy tudom hétvégente meg nem nagyon van munka - bár amúgy se könnyű szerezni, hamar elfogynak a helyek.

Szóval, most jön, az, hogy a kérdésre válaszolok.:)

Csak a saját szüleimből tudok kiindulni, de ők szinte mindig a legjobbat veszik mindenből. Igaz, nem vagyunk szegények, de azért nem is keresnek olyan jól szerintem. Nem tudom mi az átlag, édesanyám, és édesapám együtt keres havonta 1m+ami akad meló, mert apukám vállalkozó, és így változó, ami befolyik.

Az én szüleim viszont ilyenek, amit leírsz: képesek megvonni maguktól dolgokat, hogy én, és a húgom megkaphassunk valamit. Kiskoromban nem tűnt fel, most, hogy idősebb vagyok észrevettem, hogy a húgom igényeit néha nehéz kielégíteni - sok (drága) ruhát vásárol. Persze nem az egész kereset megy ruhára, csak pl nem rendelünk annyi ételt, nem megyünk moziba, vagy csak engem engednek el barátaimmal stb. Ezek az apróságok olyan semmiségnek tűntek, de számítanak.

És azért ilyenek, mert nekik nem adatott meg semmi, és meg akarnak adni mindent. Anno ugyanez volt, csak változtak a méretek - már sokkal több dologra vágyik a gyerek, és nehogy már nélkülözzön. Így nem is épül fel benne egy értékrend.

Másrészt a probléma onnan is fakad: Miért kerül a kezébe cigi? Miért tud az ISKOLÁBAN füvet venni? (Nem egy embernek tudom megszerezni a számát, aki iskolában is árulja a szarjait, ugyanis akarva akaratlan, ismerek pár hülye drogos állatot.)

A másik forrása meg a mindent megadó szülők, akikről Te is beszélsz.

De néha egyébként a szülő túlbuzgó... Én esetemben így van. Édesanyám 60 rugós kabátot vesz nekem karácsonyra, de egy 20k-s pulcsi is ott ficcegett mellette... Nem mondta, csak megnéztem a neten (nem szép dolog), majd kiugrottam a bőrömből, hogy erre kell szórni a pénzt. Jó, van, hogy egy Mustang cipőért megőrülök, és kérem, hogy vegyék meg, vagy ilyesmi, de most 2-3 pár cipőm van maximum, szerintem ez teljesen belefér.

Egyébként 100.000 nem sok egy telefonért. Az sok, hogy az iPhone 270.000 körül szakít a szerencsétlen szülőkről... De ez csak személyes véleményem, ugyanis technikai dolgokban nagyon otthon vagyok.:) (Mondjuk 100 ropit még rám se költenek kérésre - gyűjtsem csak össze... Mondjuk meglepődtek, amikor vettem magamnak egy motort, és beiratkoztam tanfolyamra.:D)

16/F

# 14

akkor bocsánat, annyira nem vagyok tisztában mások helyzetével.:) Ez esetben énis soknak találom ezt a pénzt egy telefonért! (Külföldi viszonylatban ez máshogy lenne, de ezt megint nem fogom idekeverni.:) )

(És köszi, hogy nem 'támadsz le', mint sok más kérdező!)