Tizenévesek! Segítenetek?

Lehet érvelni hogy ha ő a barátnője lett volna, nem csinálná ezt. Meg barátnőt még találhat, igaz barátnőt.De ilyenkor sokat számít ha a szülő lesz a legközelebbi barátnő :)

Ha mindig óvod őt az ilyen helyzetektől, akkor honnan tudná megtanulni, hogy kiben bízzon és kiben ne? Hagyd csak, hadd szerezzen tapasztalatokat és hadd tanulja meg magától, hogy kivel érdemes barátkozni.

Én 14 éves múltam nemrég,és az én véleményem az,hogy hagyni kell hogy ő jőjjön rá,hogy az ilyen barátságok nem túl tartósak.Pédául 11 évesen én még csak azért se hallgattam volna az anyukámra,még akkor se,ha pontosan tudtam volna,hogy igaza van.Biztosan tudja ő is,hogy ez így nem "oké",és valószínűleg találni fog magának másmilyen barátokat.Én mindig félénk lány voltam,aztán 9 évesen,amikor elkezdtem az angolóráimra,zeneiskolába,meg balettozni járni,sok barátot szereztem,és szép lassan elmúlt a szégyenlősség is.Az a lényeg,hogy próbáljon ismerkedni.

Szerintem is hagyjad csak, lehet nehéz lesz nézni, de sajnos a csalódások is részesei a felnőtté válásnak.

Szerintem hagyd hogy elintézzék egymás között, nem tudhatod hogy miért viselkedik így a másik lány. A másik meg, hogy nem védheted meg mindig mindentől, muszáj rájönnie, hogy hogyan kezelje az ilyen helyzeteket.

Én is annyi idős vagyok, mint a lányod és én is voltam hasonló cipőben. Az osztályunkban van egy lány (nevezzük A-nak), aki mindenkit csak kihasznál. Volt egy "legjobb barátnője" (most legyen B) (idén átment másik suliba, mert az anyukája ott tanít és azt akarta, hogy oda járjon a lánya, pedig én pont ezért kerültem volna azt az iskolát), aki szerintem csak azért volt vele, mert sajnálta. A viszont nem volt képes egyedül élni, de tényleg. Kintiszünetekben játszottunk, beállt B, akkor beállt A is. Valamiért nem akart már játszani B, ezt el is mondta, aztán azt mondta A, hogy ő is ezért, és mindketten elmentem beszélgetni. Amikor B nem volt suliban, mindig talált magának mást A. Engem is kihasznált, de csak azután vett észre, hogy 2 hónapot kint voltam Londonban (apukám ott dolgozott). Onnantól kezdve (ez már akkor volt, amikor B elment) kinti szünetekben mindig csak velem akart lenni, ha valakivel elkezdtem beszélgetni, odament és megkérdezte, hogy ő is bekapcsolódhat-e, ha elkezdtünk kidobózni a barátnőimmel, egyből ő is akart, stb. Aztán év közben megint mennünk kellett Londonba, miután visszajöttem, elmondta egy barátnőm, hogy folyton rajta lógott A. Én meg közben nem vettem észre, hogy A csak kihasznál, mert képtelen egyedül levegőt venni. Közben valamiért megutáltak a barátnőim, én meg nem akartam csak azért A-val lenni, hogy legyen egy "barátnőm", így elmondtam neki, hogy mennyire szánalmas, hagyjon békén és próbáljon meg egyedül levegőtvenni, minket meg élni hagyni, sok sikert. Inkább választottam a 'magányt', mint azt a lányt. Annyira kihasznált mindenkit, hogy B után a leghosszabb "barátsága" 2 hónapig tartott. Ezzel a kisregénnyel csak annyit akartam, hogy szeritem is hagyjad, hogy a lányod és a másik lány lerendezzék egymás között, nem jó beleszólni. Tapasztalat.