Mit csináljak, hogy anya megértse, ez betegség és nem én találom ki? 16/L
Régen sokat bántottak a kinézetem és a súlyom miatt, gyűlöltem emberek között lenni. De megváltozott a külsőm és ma már a legtöbben azt mondják, hogy szép vagyok és csinos.
Viszont nem vagyok elégedett magammal, sokat sírok és egyéb dolgokat teszek. Anya előtt nemrég sírtam először és közölte, hogy fejezzem be a hisztit, mert nincs nekem semmi bajom, csak túl sok a szabadidőm, foglaljam el magam.
Ez volt a válasza arra, hogy elszeretnék menni pszichiáterhez.
Neki a depresszió nem betegség, szerinte nem is létezik, csak az unatkozó, magukat a középpontba kívánó emberek találják ki. Azt mondja, hogy mindenem megvan, amit csak kérek, az apám jól elkényeztet, akkor meg ne hisztizzek, hanem ne gondoljak szomorú dolgokra és máris nem fogok sírni...
Hiába pontozzátok le azokat, akik azt írják, hogy a kérdezőnek fogalma sincs mi az a depresszió, igazuk van. Valóban nincs fogalma, a depressziós beteg tagadja a betegségét, az anorexiás is, stb.
Tudom, nekem is volt egy hülye időszakom, amikor "anorexiás" voltam, egyébként tök normális a súlyom, az alakom is, de még vékonyabb akartam lenni. Csináltam egy jó ideig, elkezdett hullani a hajam, karikás volt a szemem alja, sápadt voltam és tanulni sem tudtam, mert folyton éhes voltam (de enni persze nem ettem), és ráadásul az érettségi előtt voltam, akkor megelégeltem és azt mondtam, hogy itt van ez az egész befejezve, nekem elegem van ebből.
Szóval tényleg csak elhatározás kérdése az egész...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!