Mit csináljak, hogy anya megértse, ez betegség és nem én találom ki? 16/L

16 évesen egyedül is elmehetsz, kinézed a neten a rendelést, és kérsz időpontot. Sajnálom, hogy anyukád nem segít, ilyesmiben sok szülő tűnik vaknak, nem vagy vele egyedül.

Légy bátor! Jobbulást!

A pszichológus bőven elég, hidd el. Ezt úgy mondom, hogy papírom van a depresszióról, plusz vagdosom magam és két öngyilkossági kísérletem volt. Az egyik azután, hogy nyugtatót és antidepresszánst kezdtem szedni. Eláruljak valamit? Egyáltalán nem lesz jobb tőle. Semmi nem változott. Ellenben a figyelmes orvosom egyszer kiírt 5 (!) doboz nyugtatót nekem, aztán meg csodálkozott mindenki, hogy hogyan tudtam 40 tabletta nyugtatót bevenni.

Tényleg elég a pszichológus. Csak olvasd el valamelyik antidepresszánsnak vagy nyugtatónak a betegtájékoztatóját. Nem hiszem, hogy azok után szedni akarnád.

18/l

Bárhol olvasol leírást a depresszióról, benne van, hogy a depressziós beteg NEM ismeri el, hogy neki mentális baja van, nem tudja magáról, hogy depressziós, hanem inkább testi tüneteket produkál, amik összekeverhetők más betegségekkel. Egy depressziós nem sír, és főleg nem tömi magába az ételt, hogy aztán hányhasson - ez inkább bulémiára vall.

Egyszóval, a depresszióhoz közöd nincsen. És abban is igaza van anyukádnak, hogy csak magadon tudsz segíteni. Miért kell a problémádhoz pszichiáter? Pszichiáterhez a mentális betegek járnak, többek között pánikbetegek, drogfüggők, pszichopaták, neurotikus betegek, skizofrének. Nekik tényleg szükségük van a dilibogyókra is, mert azok nélkül rövid távon megőrülnének, és magukban vagy a környezetükben kárt tennének. Pszichológus is fölösleges, mert elmondhatod neki a problémáidat - de ezt megteheted egy barátoddal, barátnőddel vagy anyukáddal is.

Hidd el, a pszichológus is annyit fog mondani, hogy ezt magadban kell lerendezned, magadban kell megoldanod. Totálisan igaza is van, hiszen rajtad az látszik, hogy neked jó ez az állapot, és nem is akarsz belőle szabadulni. Aki szabadulni akar a mentális problémájától, annak utoljára jut eszébe pszichológushoz menni, mert tudja, hogy CSAK MAGÁN segíthet.

Nem bántásképp, de elmondom, hogy a tüneteid legfőképp a feltűnési viszketegség tünetei. Mit érsz el vele, hogy vagdosod magad? Azt mondtad, így sem vagy magaddal elégedett; azok a sebek szerinted széppé tesznek? Ha a feszültséged akarod levezetni, vegyél egy boxzsákot, és püföld azt... Még edzésnek is jó, szép izmos leszel tőle. Az, hogy nem vagy elégedett magaddal... Nos, tudsz ellene tenni, de ha valami olyan adottságoddal nem vagy elégedett, ami veledszületett (pl. fejforma, vastag csontok), és nem tudod javítani, a legjobb, ha elfogadod. Amíg nem fogadod el magad és az adottságaidat, határaidat, addig a pszichomókusok se tudnak rajtad segíteni. Még egyszer, MAGADBAN kell rendet tenni - és ezt más nem tudja megcsinálni, csak te.

Tényleg nem bántani akartalak, remélem, nem haragszol, hogy egy kicsit durván írtam.

Utolsó, ne haragudj, nem tudom hány éves vagy, de úgy tűnik nincs sok fogalmad arról, hogy mi a pszichológus feladata.

Minden esetre sokkal több annál, mint valaki, aki "meghallgat".

Kérdező, menj pszichológushoz, segíteni fog!

Sok a szabadidőd valóban. Ha dolgozol, akkor szó szerint nincs időd ilyenekre gondolni, mert magára a feladata koncentrálsz, így a téged zavaró gondolatok szép lassan háttérbe szorulnak, plusz a sikerélmény, ami munkavégzés közben/után eltölt ad egy kis plusz löketet.

Sok nyugdíjas embert ismerek és észrevettem valamit. Ismeretes, hogy jó néhányuk előszeretettel hozza elő a "bárcsak már meghalnék" dolgot. Azért mondogatják ezt, mert annyira nem tudják már konstruktívan eltölteni az időt, hogy feleslegesnek érzik magukat. A nagymamák ezért főzőcskéznek olyan sokat és úgy amblokk az összes idős ember azért buszozik olyan korán (többnyire a diákjáratokon - ez egy másik téma), mert csinálni akarnak valamit. Nekik mindegy mit, csak tudjanak valamit, mert tisztában vannak vele, hogy ha egy huzamosabb ideig semmit nem csinálnak ráunnak az életre magára.

Ez a helyzet veled is. Nincs semmi dolgod, mindent a feneked alá raknak és a munka hiánya keltette üresség az, amit te depresszióként érzékelsz. Kicsit komcsi a szöveg, de ez tény. Tudat alatt az ember mindig is a rendeltetésén tűnődik, szóval valaki, aki nem csinál semmi feleslegesnek érzi magát, így nem okoz neki nagy gondot önön életének kioltása.

Keress valami kihívást, oldj meg változatos problémákat, éreztesd magaddal, hogy hasznos vagy. Mert mindenki az, csak felismerni nehéz.

A depresszió elég komoly dolog, én tudom, mert én is -talán mondhatom már így- átestem rajta. 11 éves voltam (tudom, sokótoknak újdonság lehet, hogy egy 11 évesnek is vannak komoly érzései), amikor új suliba kerültem, az osztálytársaim rengetegszer megaláztak, nyilvánosan is, úgy kezeltek, mint egy leprást, kivéve, ha le kellett másolni valakiről a házi feladatot. Két évig nem volt a világon egyetlen barátom sem, és abban a két évben nem múlt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna az öngyilkosságra. Az tartott csak vissza, hogy gyáva voltam hozzá, és hogy legalább a Nagymamám szeret. És így 6 évvel később iszonyat hálás vagyok ezért. A pszichológusom mondta, hogy sokan inkább választanák a testi szenvedést a lelki helyett. Lehet, hogy ezért vagdossák magukat olyan sokan. Én ilyenhez nem folyamodtam, és nem is fogok.

Kérdező, tudom, hogy min mész keresztül. Menj el valami szakemberhez, első körben iskolapszichológus, osztályfőnök, védőnő, hittantanár, gyerekorvos, vagy bármilyen "mezei" lelkigondozó, akinek azért van befolyása, és el tudja mondani Anyádnak, hogy milyen súlyos helyzetben vagy, és kapjon már a fejéhez.