Lehet valamit kezdeni a lányommal? Miért nem engedi hogy a szobájában együnk?

A családi ebéd ünnep. Az ünnep lényege, hogy mindenki jól érezze magát. Ha valaki frusztrált, az már nem jó...

A hálószobája mindenkinek magánszféra. Van, aki erre nagyon ki van élezve és van, aki nem. Ott alszik, ott sír, ott boldog, az élete egy része ott telik. Tele van a személyes dolgaival, a ruháival, a könyveivel, mindennel, ami az élete része. Én is csak olyan embert hívok a szobámba, akit én szeretek. Az én barátaim sem a szüleim hálójában töltik az idejüket, és én is kínosan érzem magam valaki máséban.

Ő rendezte be, festette ki, az ő ízlését képviseli. Az a szoba azért olyan, mert ő azt szerette volna, hogy olyan legyen.

Különben nem is értem. A saját név- és szülinapokat mindenkinek joga lenne eldönteni, hogy meg akarja-e tartani vagy nem.

Nekünk sincs nappalink, bár az ebédlőben kb. 6 ember elfér. Ha jó idő van, és van teraszotok/udvarotok, az is hangulatos lehet. Nálunk a nagyobb dolgokat egyébként is a nagymamánál szoktuk tartani, ők hívnak minket hozzájuk.

38 éves anyuka vagyok. Van nekem is egy 16 éves lányom, és egy 14 éves fiam, megkérdeztem őket, hogy ők mit mondanának, ha a szobájukba rendeznénk, a családi összejöveteleket. Egy határozott, NEM volt a válasz. Ezután megkérdeztem miért.

Mivel: "Az az én szobám, olyan dolgok vannak benne, amikhez senkinek, semmi joga sincsen látni, vagy fogdosni, és a hálószobám nem evészetre való."

Remélem tudtam segíteni, illetve ők is segíteni, hogy megértsd a lányod helyzetét.

Engem szüleim úgy neveltek mindig, hogy nekem kuss a nevem, hálásnak kell lennem, amiért ők enni adnak nekem, és 20 éves koromig nem volt saját szobám. Már van, de így is úgy viselkednek velem, hogy ez az ő házuk, nekem nincs szobám....kopogás nélkül rontanak be, zavarja őket ha becsukom az ajtót és egyedüllétre vágyom. Semmi privát szférám nincs.

Eddig azért nem költöztem el, mert nappalis egyetemista vagyok, mellette dolgozom, én vezetem a háztartást, főzök, mosok, vasalok mindenkire!!! Életemben egy köszönömöt nem hallottam, és még így is belém rúgnak. De elegem lett, hogy nem becsülnek, hogy 20 éve sanyargatnak az irántuk való hálával, amiből elegem lett. A szülő akarja a gyereket, nem fordítva. Hagyni kellene kibontakozni, segíteni az önállósodás útján.

Magamból kiindulva én biztos engedném, hogy ott tartsátok a családi összejövetelt feltéve persze, ha nem zaklattok minden nap, nem kértek mindenért számon - akár tesó hanyagsága miatt aki szinte egyidős velem- és nem kezeltek úgy, mint egy cselédet...

Beszélgess vele...nekem ez mindig hiányzott, hogy érdeklődjenek felőlem a szüleim...ha nem teszed meg,lázad ellened, mert haragszik...

Én is mérges lennék. És nekem van a legnagyobb szobám a házba 6 méterszer nem tudom mennyi... (am ezért van így mert régen együtt voltunk a tesómmal egy szobában csak aztán feljöttem egy fél emelettel följebb ahol eddig mindenféle kacat volt) . és ha jönnek hozzánk valakik itt aludni pár napra akkor az én szobámban alszanak , mert itt van egy kinyithatós francia ágy is.

De utálom. Ilyenkor mindig kopognom kell a SAJÁT szobámba hogy bejöhessek.

Megtudom érteni a lányodat!

Szerintem is hisztis a lányod.

Én 18 éves koromig egy szobában voltam a másik 2 tesómmal. Utána még 2 évig laktam otthon. Apám gyakran feljött tv-t nézni, amikor anyámmal nem tudtak kiegyezni a műsoron. Sokszor olyan is volt, hogy fáradtan ha értem edzésről, apám meg ott durmolt az ágyamban jó mélyen. Olyankor lementem a konyhába, vagy a szobájukba valami mást csinálni, amíg felébred.

Privát szféra? Kopogás nélkül rá nyitjátok az ajtót? Nekem ajtóm sem volt. Anyám minden honnan leakasztotta. Kivéve a fürdőről.

Én csak nyugodt csendet szerettem volna, hogy olvashassak, vagy tanulhassak. Azt megkaptam. Azon felül nem kellett semmi extra. Azt a heti 3-4 alkalmat, amikor apám ott dekkolt, azt meg ki lehet bírni.

Ti nem ezt csináljátok. Ti előre bejelentitek, mikor lesz a rokon özön. Ha a kislányod ennyire nem értékeli a jó dolgát, hogy azt az évi 4-5 alkalmat kibírja. Akkor nem érdemli meg a saját szobát.

Amíg a ti jóvoltotokból ajándékként lehet saját szobája, amire nem kell albérleti díjat fizetni, addig rugalmasabbnak kellene legyen.

Hisz mi van azokkal a szegény családokkal, ahol anyuka, apuka, meg a 3 gyerek él egy 1-1/5 szobában?

Én a helyedben a legközelebbi hisztinél, megmondanám, hogy: jó oké, nem eszünk itt, de leakasztanám az ajtóját amíg meg nem gondolja magát. Ugyan is ami nem az ember saját háza, vagy bérleménye, abban az embernek a saját szoba jutalom, nem alap dolog.

Másik példa:

A párom kamasz fiát nevelem. Van neki saját szobája, ajtóval.

Ha az én rokonaim jönnek látogatóba, (akikhez neki vér szerint semmi köze) szó nélkül felajánlja a szobáját és kivonul a nappaliba. Nem félti a dolgait. De ha valaki belekurkászna, szólna nekem, én meg leteremteném a rokont úgy, hogy azt nem teszi zsebre.