Lehet valamit kezdeni a lányommal? Miért nem engedi hogy a szobájában együnk?

Örüljön, hogy van külön szobája. Szerintem kicsit el van kényeztetve, azért viselkedik így. Neki is alkalmazkodnia kéne.

26 éves vagyok, már külön házunk van a férjemmel, de az igazság az, hogy ha még mindig szülőkkel laknék és lenne egy szobám, akkor IGEN engem is zavarna. (pedig már nem kis tini vagyok és a rokonokat is szeretem) Te örülnél ha a hálótokba lenne ilyen családi ebéd? Ott nézelődnének, a magán dolgaid közelében "idegenek" mászkálnának? (még akkor is fusztrálja az embert egy ilyen helyzet ha a mgán dolgai elvannak rejtve egy fiókba mert ki tudja mikor nyitja ki valaki a fiókot) Neki ez a birodalma, most tanulja érzelmileg milyen külön álló személynek lenni, felelős, privát személyiségé válni. Nálunk a családi események úgy vannak megoldva, hogy évente egyet "kell" nekem tartani, és évszakonként rendezzük meg. pl. téli születés és név naposok. Nem tudom mivel tudnád meggyőzni a lányodat, ez amúgy is egy nehéz időszak számára, és nem arról híresek a kamaszok, hogy nagyon együttműködőek legyenek. De ha tényleg csak abban a szobában lehet ilyen ebédeket tartani akkor próbáld vele megbeszélni, de ne parancsként ad ki neki, hogy köteles a szobáját átengedni, ha nem légy megértő, hallgasd meg az ő álláspontját is, kérdezd meg az ő véleményét, próbáljatok együtt ötletelni olyan megoldáson ami számodra és számára is megfelelő. Muszáj ebédet tartani, nem lehetne csak kis szenvics asztalt kialakítani egy másik szobában? Nem lehetne, hogy másnál legyenek ezek az ünnepségek? Nem lehetne egy helyet kibérelni? Nem lehetne, hogy inkább nyáron van családi összejövetel a kertben?

"Ilyenkor rá van kényszerítve a takarításra". Amúgy kupi vagy kosz van nála? Mert akkor azért sem örül neki.

Nem lehetne úgy megoldani, hogy amíg a szobájában vagytok, addig adtok neki pénzt mondjuk mozijegyre, vagy, amit szeret csinálni? Szóval kapna valami jutalmat, és talán akkor jobban belemenne.

Ez is jó ötlet, hogy "bérlitek" tőle a szobát.