Tényleg szeretethiányom van, vagy csak beképzelem magamnak? Esetleg depresszió?

Úgy érzem hogy az állítólagos barátaim nem is a barátaim. Egyszerűen nem érzem jól magam a társaságukban, úgy érzem hogy engem mindenből kihagynak, hogy mindig én vagyok az aki utoljára tud meg mindent. Gyakran járnak össze, de engem nem hívnak, vagy ha hívnak akkor meg nekem nincs kedvem hozzájuk. Jól elbeszélgetek velük, de mégis azt érzem hogy nem szeretnek.

A családomban ugyan ezt érzem. Úgy érzem, hogy az apukám nem is szeret. Mindenért én vagyok a hibás, sose tud dícsérni mindig csak kritizálni és lecseszni. Ha valami jót teszek azt természetesnek veszi, de ha valamit nem úgy csinálok ahogy ő elgondolt akkor üvöltözik.

Annyira szomorú és elkeseredett vagyok.

Bocsi hogy hosszúra sikeredett.

14 éves lány vagyok