Depresszió? Miért nem támogat semmiben?

14éves lány vagyok. Ha a történetem végére értél biztos azt fogod majd írni,hogy ez a kamaszkor jellemzője stb. meg hogy el vagyok kényeztetve... De szerintem az már nem normális dolog hogy anyukámmal minden nap többször összeveszünk és akármit kérdezek tőle nem bír normális választ adni. Egyszerűen nem bírok így élni! Nem is az hogy a 16 éves nővéremmel kell egy szobába lennem és mindennap a hülyeségeit hallgatnom..mert azt még el lehetne viselni.De az már azért sok hogy mindenért én vagyok a hibás.Most költöztünk külön apától egy két szobás kis lakásba.Mivel én ezt toál nem bírom,gondoltam rá,hogy elmegyek középsuliba egy másik városba.Ott anyukám szüleinél élnék.De múltkor voltam náluk és próbáltam velük megbeszélni ezt a dolgot hogy lakhatnék-e ott stb..De olyan volt mintha nem akarnák.Mondtam anyunak hogy próbáljon meg velük beszélni de ő meg sz*rja le az egészet. Az apám nem foglalkozik velem most volt névnapom és még egy szál virágot vagy képeslapot sem kaptam tőle.Nem azért,a névnapból nem szoktunk nagy felhajtást csinálni de azért durva volt hogy annyit nem bírt kinyögni hogy boldog névnapot.És az anyukám meg soha nem mondta nekem hogy szeret..Én néha már úgy érzem hogy nem is érez irántam semmit. Minden nap sírok már az idegességtől,a felvételitől a tanulástól meg mindentől és észre sem veszi!!Mivel alig akart elegnedni valahova,nem nagyon vannak barátaim és még akivel úgy jóban vagyok azok sem hívnak el sehová.Már komolyan azon gondolkoztam hogy öngyilkos leszek.Fel se tűnne nekik hogy hiányzok. Max akkor amikor éppen cseszegetni akarnak.Legszívesebben haza se jönnék és eltűnnék örökre.Már csak arra tudok gondolni hogy talán felvesznek a másik város sulijába és talán lakhatok a mamáméknál.Talán majd lesz BOLDOG családom és gyerekeim.De úgy érzem,ha nem mehetek el abba a középsuliba akkor erre az egészre semmi esélyem sincs.És mindig olyan egyedül érzem magam. Nem,nem panaszkodok mert élhetnék ennél rosszabbul is,de én ezt nem bírom már.Még régen megígérték hogy kapok kutyát,és én imádom a francia bulldogokat és az már szóba sem jön hogy esetleg kapnék..és anya meg a testvére meg az egész család állandóan mondogatja nekem hogy milyen ronda meg ilyenek.Elgem van már mindenből! Kösz hogy elolvastad. Bocsi hogy hosszú lett.