Mit csináljak? 16 évesen nem kedvelem a korombelieket, inkább a felnőtteket, így nincsenek barátaim.

10-11 éves korom óta alig vannak barátaim, mert más vagyok, mint ők, nem jövök ki a korombeliekkel. Próbálkoztam kicsit idősebbekkel barátkozni, de ők meg kicsinek tartottak. Az osztálytársaim bírnak, jóban vagyunk végülis, de csak azért, mert nem adom előttük önmagamat. Még azt sem mondhatom meg, hogy én rockot hallgatok, mert most csak a tucctucc zene, SP, Fluor meg Justin Bieber a menő, aki mást hallgat, gyökér. 7.-ben emlékszem volt 2 osztálytársam, a suliba bort hoztak inni, minden szünetben cigiztek titokban és hetente volt más pasijuk. Őket mindenki imádta, nagyon menők voltak, egyedül én szánakoztam rajtuk. Ebből még ma sem nőttek ki. A legtöbb korombeli lány, valljuk be, egy r*banc. Én nem tartom normálisnak, ha fűvel-fával lefekszik valaki vagy ha minden hétvégén hullarészegen fekszik egy bokorban. Rendben, én meg kicsit a ló túlsó oldala vagyok, én nem iszok, nem szeretek semmilyen alkoholt. Egyszer kezdtem el inni, akkor is rám erőltették, de mikor nem vették észre, kiöntöttem a vodkát, nem pedig megittam. Akkor majdnem nagyon rossz vége lett a dolognak, talán csak azért vagyunk életben (nem túlzok!), mert én nem voltam részeg. Egyszer ittam elég sokat életemben, nem is olyan rég, de akkor a bátyámmal voltam, tudtam, hogy vigyáz rám. Egyébként nem igazán járok bulikba se. Rendes kapcsolatom sem volt még soha, és szűz vagyok. Ez a másik, amitől gáz lennék. Lett volna rá lehetőségem, de én a barátommal, akit szeretek, vele szeretném majd elveszíteni, nem egy buliban egy idegennel. Az ismerőseim fele 13-14 évesen szexelt először, a másik felének meg csak a szája nagy, és ezt hazudja. Nem is tudom, melyik a rosszabb. Én világ életemben sokkal jobban kijöttem a tanáraimmal, mint az osztálytársaimmal. Velük lehet értelmesen beszélni. Most tényleg én nem vagyok a normális? 16 éves lány vagyok, de tökéletesen egyetértek a felnőttekkel, mikor azt mondják, "ezek a mai fiatalok..." Nem tudom, mit csináljak, honnan ismerjek meg hozzám hasonló gondolkodású embereket. Szeretnék én bulizni, inni is, de mértékkel. Az ismerőseimmel ezt nem lehet. Ők leisszák magukat teljesen részegre, mikor már nem tudnak magukról, és kész. Előtte talán még kavarnak néhány idegennel. Szerintük akkor jó a buli, ha másnap semmire sem emlékeznek. Én így nem szeretnék "bulizni", nem érzem jól magam, inkább maradok itthon egyedül. A szerelemre is vágyok, csak olyan srácot is nehéz találni, akinek nem egy plázacica kell vagy nem csak kihasználni akar. Én nem vagyok szőke, nem vagyok csontkollekció, nem adom magam túl könnyen, nem vagyok tökéletes. Olyan rossz ez így, nem tudom, mit tehetnék.